Lehet beszélni az intelligenciájukról, kecsességükről, nemes nagyságukról, de azért valljuk be: a sárkányok többsége pusztító bestia, mely ellen a legjobb gyógyszer ősidők óta a kard. Márpedig a kard mögé sárkányölő is kell.

Régen még ereje teljében lévő, izmos hősök feladata volt, hogy elbánjanak a sárkányokkal, ám manapság a felnőttek leginkább saját magánsárkányaikkal küzdenek. Hol az utánpótlás, hol az ifjú generáció?

A következő két kötet megmutatja: nem kell félnünk, a sárkányok előbb halnak ki, mint a sárkányvadászok.

Hiszen ki ne akarna sárkányvadász lenni?

Például itt van Greg Hart, a How to Slay a Dragon hőse. A tizenkét éves fiútól nem áll távol a kaland, ám leginkább elméletben szereti próbára tenni erejét. Naplója lapjain hihetetlenebbnél hihetetlenebb hőstettek és győzelmek sorakoznak. A való világban azonban Greg egyetlen teljesítményére büszke: hogy nyápic kölyök létére sebesen el tud futni, ha kicsit melegebb lesz a helyzet.

Nem csoda, hogy inába száll a bátorsága, amikor egy napon Myrth földjén találja magát. Egy világban, ahol a mágiának ereje van, a hegy gyomrában sárkány él, ő pedig Greghart, a legendás sárkányölő. Legalábbis a prófécia szerint. Mert az hétszentség, hogy fikarcnyi esélye sincsen Ruuannal, a legendás sárkánnyal szemben.

Hiába bízik benne mindenki, ő szentül meg van győződve: ezúttal a prófécia csődöt fog mondani. A szójátékokkal és izgalmas kalandokkal teli történetben bebarangoljuk Myrth földjét, ahol Greg élete már azelőtt veszélyben forog, hogy egyáltalán elérne a sárkány barlangjához.

Bill Allen nevetve táncoltatja meg a mesék és a fantasy kliséit, a How to Slay a Dragon bátran ajánlható minden kiskamasznak.

És ha már szóba jöttek a klisék, térjünk csak vissza a sárkányölő hősökre! Csukjuk be a szemünket: mit látunk? Egy kidolgozott testű, jóképű lovagot, karjának erejénél talán csak a keresztbe vetett hite nagyobb – bizony ilyen ellenfél kell a szörnyetegnek.

Vagyis nem olyan, mint Mirka. Mert Mirka még csak tizenegy éves. És lány. És történetesen egy ortodox zsidó közösségben nőtt fel, ahol hírét sem hallották a tűzokádó sárkányoknak.

Nem mintha ez kedvét szedné Mirkának, aki szisztematikusan lát neki a hőssé válásnak. Mindenekelőtt, kell egy kard.

A képregény – merthogy még egyet csavarjunk a dolgon, képregényről van szó (Barry Deutsch rajzaival (és a történet legelejével) itt ismerkedhetnünk meg) – tehát nem a szokáso sárkányos fantasy. Nem azt jelenti ez, hogy ne lenne legyen a varázslat, hogy ne találkoznánk csodalényekkel – például ott van, megkerülhetetlenül a troll, akitől Mirkának meg kell szereznie a kardot.

Ám e varázsréteg mellett ott van a vallásos közösség mindennapi világa, és benne egy kamaszodni kezdő lány.

Deutsch ugyanazzal a derűs humorral ábrázolja ezeket a hétköznapokat (és ünnepnapokat: a történet legszebb része, ahogy a trollvadászatra induló Mirka még hazafut megtartani a sábátot) mint a nagybetűs Kalandot, beszélő disznóval, boszorkánnyal, és persze a kard őrzőjével.

Ami pedig a sárkányokat illeti: jobban teszik, ha nem kerülnek a Mirka szeme elé. Hiszen mire az első kötet végéré érünk, elszántsága mellé kardot is szerez.

Két dolgot meg kell még jegyezni a kötetekkel kapcsolatban: mindkét mű egy-egy sorozat nyitódarabja. Bill Allen befejezte a trilógiáját, a Hereville második kötete tavaly jelent meg. Ám ez ne riasszon el senkit: két teljes, befejezett történetet kapunk. Ideális ajánlott olvasmány ifjú sárkányvadászoknak.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom, társművészetek

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon