Az eleinte Alien előzménynek induló, aztán mégis önálló mozivá alakuló filmet akkora felhajtás előzte meg, hogy még az is hallott róla, aki nem akart. A marketing gépezet fél évvel ezelőtt indult be, és mindenkinek ígért valamit: az Alien rajongóknak Alien háttérvilágot, az igazi sci-fi rajongóknak mély gondolatokat, az egyszerű moziba járóknak nyári látványfilmet.

Adja magát, hogy a Prometheust a fentiek fényében értékeljem, hogy összehasonlítsam az 1979-es Aliennel vagy a saját várakozásaimmal, ám mivel mindenki más így tesz, én inkább igyekszem önmagában nézni a filmet. Végül is a rendező, Ridley Scott is azt mondta, hogy önálló művet szeretne letenni az asztalra.

A film gyönyörű tájképekkel nyit, majd rögtön egy idegen lénnyel találkozunk, aki valamiféle rituálé keretein belül feláldozza magát, hogy szétbomló teste alapanyagul szolgálhasson az evolúciónak. Ez a lírikus néhány perc megadja a film alaphangulatát, és azonnal kérdéseket szegez a nézőnek. Kik ezek az idegenek? Honnan jöttek? Miért tették azt, amit? Mi a céljuk?

Aztán ugrunk az időben, Skóciába. Egy archeológus szerelmespár, Shaw és Holloway újabb barlangrajzot találnak, amelyeken az emberek magas idegeneket istenítenek, akik a csillagokra mutatnak. Ugyanaz az együttállás mindenütt.

Újabb ugrás, ezúttal a Prometheus nevű űrhajó fedélzetére, ahol David, az android segítségével éledezik a legénység, hogy megtalálják a titokzatos lényeket, akik megalkották az emberiséget, és így tulajdonképpen az isteneinknek tekinthetők. Az LV-223 elnevezésű holdon persze nem feltétlenül úgy alakulnak az események, ahogy a kutatók szeretnék, elszabadul a pokol, miközben mindenki kérdéseket tesz fel teremtésről, hitről, reményről.

A karakterek közül a két legérdekesebb a svéd Noomi Rapace által játszott Elizabeth Shaw, aki hívőként keresi az emberiség eredetének kérdésére a választ, és az android, David (Michael Fassbender kiváló alakításában), akinek mesterséges érzelmei mögé nem láthatunk, így motivációi is rejtve maradnak. Vajon mikor cselekszik saját akaratából, és mikor parancsra? Imitálni akarja az embert, vagy emberré akar válni? (Aki Blade Runneres kikacsintás vél felfedezni, nem téved nagyot).

A többi szereplő közül a hideg, számító Vickers (Charlize Theron), a laza Holloway (Logan-Marshall Green) és a nekem-mindegy-engem-csak-a-hajó-érdekel Janek kapitány (Idris Elba) kap több időt a vásznon, plusz a minimális humorfaktorért felelős Miburn-Fifield párost (Rafe Spall és Sean Harris) ismerhetjük meg. A legénység többi tíz tagja csak töltelékként funkcionál. A karakterek legnagyobb negatívuma, hogy bár tudósokat és kutatókat formálnak meg, mégis úgy bóklásznak az idegen terepen, mintha turisták lennének, bár lehet, hogy unalmas lett volna, ha órákon keresztül azt nézzük, hogyan vesznek mintát…

A látvány lenyűgöző, epikus, ahogy azt Ridley Scottól megszokhattuk. A 3D nem tolakodó, kellően természetes. Dicséretes, hogy valódi díszleteket használtak, ahol csak lehetett, így a CGI nem feltűnő.

Egyedüli probléma a történettel adódik. Többé-kevésbé követi az eredeti Alien történetét, csak éppen több mellékszálat mozgat, emiatt sűrűnek hat. Az egyes jelenetek önmagukban működnek, csak éppen az egészet szemlélve látjuk, hogy helyenként hézagok vannak. A legnagyobb hiba, hogy a film nem ad konklúziót. Rengeteg kérdés merül fel, és nincs válasz. Ezt nevezhetjük misztikumnak is, de az az igazság, hogy a néző elvárja egy történettől, hogy legyen egy eleje, ahol látjuk, mit akar a főhős, legyen egy közepe, ahol akadályokba ütközik, és legyen egy vége, ahol eljut valahova.

A Prometheusban a főhős fizikailag eljut ugyan valahova, de a motivációját jelentő filozófiai kérdésekre nem kapja meg a választ, és vezet ahhoz a nyitott végkifejlethez, amelyen túl csakis egy folytatás mentheti meg a történetet. (Ami azonnal készül, ha a film anyagilag sikeres lesz, és ezzel új franchise születhet). Ráadásul, ahogy közeledünk a játékidő vége felé, egyre több klisé bukkan fel, amit már láttunk máshol, másképp, esetleg jobb kivitelezésben.

A film mégis jó. Nem nagyszerű, nem korszakalkotó, de jó, mindenképpen érdemes megnézni, mert a sok-sok kérdés arra ösztönzi a nézőt, hogy maga találjon/adjon válaszokat, továbbá a párbeszédek során érintett témák, és az azokra reflektáló jelenetek, szimbólumok szintén elgondolkodtatóak. És akit ez nem érdekel, van benne látvány és akció, meg szörnyek és űrhajók.

És akkor most Alien-film, elgondolkodtató sci-fi vagy nyári látványfilm? Kicsit ez is, az is, úgyhogy ugyan három szék közé esett, mégis jól mutat.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 53 hozzászólás.

  1. sfinsider szerint:

    Az élmény friss, úgyhogy most írom ki magamból: akárhogy is magyarázzuk, ez bizony egy hatalmasra fújt, nagyon üres lufi, amelyből a rendező hangosan ereszti ki a levegőt, hogy a végén észrevegyük a semmit.
    Ravest, a cikk íróját idézve: “Egyedüli probléma a történettel adódik.” Hát ez a gáz. Csupán látványért filmet nézni nekem olyan, mint egy ételt azért enni, mert sós.
    A Prometheus hosszú, és ez a 124 perces filmidő összesen két helyszín között oszlik meg: az űrhajó és a barlangrendszer (including Teremtők űrhajója). A látvány szép-szép, de nem formabontó, hiányzik belőle az a plusz, amely a science fiction filmek elengedhetetlen kelléke: ilyen például Az ötödik elem ironikus dizájnja vagy a Tron jéghidegen übercool világa.
    A Prometheus így festői unalom lett, egy hosszan kitartott tucat-sci-fi regény borítója, klisés cselekménnyel és unalomig ismert fordulatokkal.
    Nem tudom, Hollywood elfelejtett intelligens blockbuster sci-fiket gyártani?

  2. Hackett szerint:

    A látványtervezés szép volt, a piramis és a barlangrendszer, valamint ennek felfedezése még hangulatosnak is mondható, és elnézegettem magát a profin megtervezett Prometheust is.
    De.
    Az, hogy egy ekkora filmnél senki nem teszi fel a kérdést a forgatókönyvíróknak, vagy akár a rendezőnek, hogy tulajdonképpen azt komolyan gondolták, hogy ezek a karakterek komoly tudósok, vagy hogy csak így összetesznek egy ilyen legénységet egy méregdrága küldetésre… Ennyi felelőtlen embert egy csapatban én még nem láttam. (Ha levítették volna nekik a bolygóra érkezéskor a 100 évvel korábbi Alien című ősi mozifilmet, nem csinálnak ennyi, facepalmot érő baromságot.)
    Arról nem is beszélve, hogy az Aliennel való összekapcslással nem igazán törődtek, semennyire nem fésülték össze a két sztorit, úgy tűnik, arra még egy-két folytatást várni kell. Amit még el is fogadnék, ha a Prometheusnak lett volna értelme. Így csak egy szép kivitelezésű, egymásra dobált ötletekből felépülő film volt, random szörnyekkel, ijesztgetéssel, és random átváltozós jelenetekkel (Fifield és Holloway esetén).

    Annyi pozitívumot azért tudok mondani, hogy vizuálisan több jelenetre még mindig emlékszem, azaz, valami mégis volt benne helyenként, de ez így kevés volt sajnos.
    A “film legjobb jelenete” pedig továbbra is az a vírusvideó, amiben 2023-ban Guy Paarce, alias Peter Weyland beszél a TED konferencián: http://www.youtube.com/watch?v=hUxdAWrsag8

  3. sfinsider szerint:

    adeptus:

    Ezt írod: “Furcsa is lenne, ha egy hollywoodi játékfilmből kapnánk választ ember és Isten kapcsolatának titkára.”

    A kapcsolatnak (by Robert Zemeckis) ez sikerült, de hát az intelligens volt, ez meg szimplán hatásvadász. A dramaturgiában itt a hit kérdése nem volt hangsúlyos, nekem úgy tűnt, inkább a kalandra teszi RS a hangsúlyt, és nem is értettem pontosan, hogy akkor a főhősnő (Ripley light) most pontosan miben hisz? A halál utáni létben, mint az apja? Istenben? Egy pontosan nem definiált kultúrkörű Teremtőben? Ezek a kérdések csak úgy oda voltak csapva, de nem éreztem végiggondoltnak,már a kérdésföltevést sem, hanem amolyan “rakjunk bele valamilyen filozófiai szálat is, hogy ne tűnjön annyira üresnek” megoldásnak.

  4. attila szerint:

    Szóval se rendes szaratós horror, se lángszórók/impulzusfegyverek?

    Kihagyós…

  5. Hackett szerint:

    attila:
    Szinte minden Alien toposz megtalálható benne: lángszóró (totál logikátlan), android fej nélkül, kemény női főhős, leszállókabin, stb.
    Pár beszartás azért van, de logika szempontjából inkább kínos volt az egész.

  6. Chelloveck szerint:

    Én nagyvonalúan kihagyom. Majd megnézem, ha valaki kölcsönadja dvd-n. Ha ráérek 🙂

  7. adeptus szerint:

    @sfinsider
    Vagy felületesen néztem/olvastam, vagy régen volt, de a Kapcsolatból nem emlékszem az Isten-ember kapcsolat ábrázolására.

    Az világos, hogy a Prometheus rendezésekor kompromisszumot kötöttek az akciófilmrajongók javára, de nem érzem üresnek a filmet. Egyébként szerintem elég egyértelmű, hogy Shaw a Teremtőt keresi, legyen az akárki vagy akármi.

  8. e(x) szerint:

    A Kapcsolatban azért nem a csillagász hölgyet választották, mert ateista volt, ellenben a hívő többségű emberiséggel. Ilyen minőségében pedig nem reprezentálhatta a tipikust.
    Azután szőke barátunk azzal az igéző tekintetével más irányba terelte az eseményeket.

  9. Sam Reed szerint:

    Most komolyan: miért nem olvastok inkább?

  10. adeptus szerint:

    @Sam Reed
    Honnan veszed, hogy nem olvasunk? 😀

  11. herbie szerint:

    sfinsider: sántít az ételes hasonlat. ha muszáj erőltetni, akkor már inkább úgy hangzana, hogy “azért enni egy ételt, mert (pl.) grillcsirke van benne”. A hossz és a helyszínek száma között én nem látok összefüggést, a látványnak meg nem kell formabontónak lennie. Viszont karakteres és ez bőven elég. A Tron 1 világa nem volt jéghideg, a 2-é pedig nem volt übercool, szóval jobb is, ha nem hasonlít a kínos Legacy-re. 🙂
    Ki nem tojja le, miben hisz a főhősnő?! Ripley miben hitt? Nem releváns.
    Szerintem korrektül fosatós volt, nem érzem én sem üresnek. Gyönyörű atmoszférateremtés volt benne, ilyen szempontból pedig hozza az eredeti film minden motívumát és céljait. Ez szerintem olyan film, amiben nem kell mélységet keresni, mert nem hiszem, hogy túlságosan bele akartak volna mélyedni. Volt ennek eleje-közepe-vége, és kész. Ez nem az a műfaj.

  12. Chelloveck szerint:

    “Volt ennek eleje-közepe-vége, és kész.”
    Én Scott-tól egy kicsit többet várok.

  13. scifilover szerint:

    Én azt sem bántam volna, ha egy Alien 2 jellegű sci-fi akciófilmet kapunk, de ez a sem horror sem akció, hozzá a semmit mondó elméleti szál, nagyon kevés az alapokhoz. A látványbéli pozitívumok pedig nem tudják elvinni a filmet, különösen nem azért, mert hasonló dolgokkal találkoztunk már másik filmben. Szóval nagy füst és takarékláng. Ha nem lett volna a nagy előd, még akkor is csalódás lenne a film. Nézhető, de semmi több.

  14. herbie szerint:

    Öhm, az 1979-es Alien sem volt éppen egy királydráma, és az Aliens sem feszegette az emberi természet mélységeit… ahhoz képest a Prometheus egészen összetett. Szerintem a rajongók tették túl magasra a lécet, aztán van nagy csodálkozás, hogy nem ugrotta meg a film. Szerintem nem is akarta, mondjuk. Ez egy kiszámítható fejlemény volt. Ha nem lett volna a nagy előd, akkor nem lett volna a nagy előd és kész. Nem lehet megállapítani, hogy csalódás lett volna-e ez a film. Mindenki Ridley Scott köpönyegéből bújt elő, aki az elmúlt 30 évben ilyennel próbálkozott. Azért, ugye, nem az Event Horizon meg a Sunshine a mérce? (bár szerintem nem lettek olyan rosszak, de nem lett belőlük kultfilm sem)
    Lehet, hogy nekem azért nem volt csalódás a film, mert tudatosan kerültem a kampányt és egy előzetes, meg a TED talk után leálltam és nem olvastam el semmit, ami megjelent a filmről. Már megtanultam, hogy túlhype-olják a filmet és utána jön a pofáraesés.
    Mert ugye, mit adtak nekünk a rómaiak?

  15. e(x) szerint:

    Nem értek az irodalomhoz, a filmművészethez. Műszaki értelmiségi vagyok, talán kicsit asperger szindrómás is, bár a kiemelkedő intelligenciának eddig nem túl sok jelét véltem felfedezni magamon. Engem az emberek egy történetben nem túlzottan érdekelnek, inkább olyan konzisztens gondolati rendszereket keresek, amelyekben aztán a saját eszem mentén elbóklászhatok kedvemre. Ezzel együtt az Alien univerzum sem túlzottan érdekelt, az első történetet olvastam, ott is a le és felszállás leírása ragadott magával, és a végén csak az űrhajót sajnáltam.
    A Prometheusról az egyik régen olvasott tartalmi leírásban azt írták, találkoznak az emberek a teremtőikkel, és ellopják tőlük a technológiájukat, ilyen módon magyarázva a tartalommal a címet.
    A középiskola első osztályában utáltam meg a cirkuszt, mégpedig egy életre, ma is az émelygés jön rám tőle. Ez Karinty azonos című novellájának volt az eredménye, amely viszont ma eszembe jutott a film nézése közben. Meg az is eszembe jutott, ha vittem volna fejlámpát, olvashatnám a Galaktikát, néha felnézve a filmre. A filmben valaki hegedült, szívből, lélekből. De sajnos a népnek a cirkusz kellet. A werk tele lesz azzal, hogy “Ennyi, te, meg te, menjetek a sminkbe a következő jelenethez, te meg te meg te, na ti meg haljatok meg valahogy, mindegy, hogyan, ne azzal törődjél, majd lesz hozzá kis CGI, na, van rá harminc másodpercetet, csapó, Eksön!” Fájdalmas volt.
    Aztán a film után sétáltam egy nagyot, azokon a városrészeken keresztül, ahol valaha a középiskolába jártam, és akkor megértettem, és olyan erővel tört rám a felismerés, hogy elhatároztam, megírom ezt a postot róla, mert eredetileg nem akartam én is egy láttam a filmet, hát hogy mondjam c. irományt önteni a tengerbe.
    A technikai paradigmaváltást jelentő 3D mellett – ami számomra tett az élményhez – a kortárs filmekben egy ideje új rendezői módszert alkalmaznak a néző történetbe vonására. Nem a részletes jellemrajzzal, jellemfejlődéssel váltanak ki azonosulást és ilyen módon érzelmeket, hanem ezt a rettenetes történetvezetéssel érik el, a befogadó oldal így éli át a szereplők zavarodottságát, a fájdalmat, a dühöt, a csalódást, valamint a megkönnyebbülést, amikor vége az egésznek.

    Ilyen módon tekintve a Prometheust joggal nevezhetjük zseniális műnek, a brechti elidegenítés ellentettje posztmodern alkalmazása gyöngyszemének.

    Földhözragadtabb nézőpontból viszont számomra leginkább a kihagyott lehetőségek a fájdalmasak. Ha nem a dokinő igen nehezen magyarázható életben maradását eröltetik, akkor részint nem kell nézzük a császármetszés-piercingsorral támolygó szereplő szerencsétlenkedését, másrészt ha a szőszi jéghegy marad életben, sokkal érdekesebb történetirányt hozhatott volna. Pl. az egyik patkóhajóval hazainalhattak volna a fenyegetés hírével, és utána lehetett volna mesélgetni száz évnyi fajok közötti háborút. Talán kicsit komolyabb alapot teremtett volna a folytatásoknak, mint hogy a kis vöri az androidfejjel a hóna alatt beállít megkérdezni az Atyaúristent és tsait, hogy akkor ez most komoly volt-e mert viccnek egy kicsit durva lenne.

  16. herbie szerint:

    e(x): szerintem tökéletesen bizonyítottad, hogy nem értesz hozzá. Én kicsit hiányoltam is a gyerekkori traumákat és a nagypapa háborús történeteit a filmkritikádból…

  17. kwindu szerint:

    Egyszer nézős szép, de nem korszakalkotó és nem ér föl az eredetivel. Nem is tudom mi is volt a rendező célja ezzel a filmmel. Már az első filmnél lehetette tudni,(vagy legalább sejteni) hogy az idegenek nem természet alkotta lények. Ez a film csak ezt a lehetőséget erősítette meg, de nem adott többet legföljebb egy kis felhőtlen szórakozást. Szóval nem volt borzalmas nem volt nézhetetlen, de nem is volt igazán jó. Én többet vártam, mert maga a sztori több lehetőséget rejtett.:-(

  18. bugyantotta szerint:

    Szerintem meg olyan volt az egész – hogy na dobjunk oda a közönségnek vmit, hátha megeszi és akkor még a folytatás sem elképzelhetetlen – szerintem Scott nem tudta eldönteni, hogy most előzmény filmet akar v. vmi többet annál – egyik sem jött be. A rengeteg kihagyott lehetőség szinte fájt – lehetett volna nagyon jó film is…

  19. crei szerint:

    Nos én is megnéztem. Korrekt filmélmény volt, elmulasztott lehetőségekkel és rengeteg következetlenséggel. (Valaki említette a Sunshine-t, na szerintem az jobb film volt…)Kár érte, mert az alapötlet, bár nem túlzottan újszerű, de jó volt, akárcsak az atmoszféra teremtés, ami számomra a legfontosabb. A karakterek átlagosak, ill feleslegesek: Itt főleg Charlize Theronra ill. Noomi Rapace filmbeli szerelmére gondolok.
    Ami még nagyon zavart az a mozaik jelleg. Egymásra szórt epizódok, melyek nem mindig hatnak egymásra. Pl. amikor Shaw megműti magát, önmagában egy igen hatásos jelenet, aminek semmilyen utóélete nem volt a történetben. Senki nem beszél róla, senkit nem érdekel, hogy mi történt, beleértve Shaw-t magát is. Ezt a filmet szerintem felesleges önmagán kívül bármilyen egyéb kontextusban értékelni: Az első két Alien filmmel nem érdemes összehasonlítani, teljesen más, csak történetesen ugyanabban az univerzumban játszódik. Őszintén szólva a Watchmen óta nem láttam igazán jó Hollywoodból kikerült sci-fit. De nem is várok ezekre, hagyom, hogy meglepjenek…

  20. Nihil szerint:

    “Őszintén szólva a Watchmen óta nem láttam igazán jó Hollywoodból kikerült sci-fit. De nem is várok ezekre, hagyom, hogy meglepjenek…”
    OFF-topic: Huhh, azt a filmet hogy gyűlöli a legtöbb képregényrajongó. Én szerintem korrekt volt, a végső változtatás sem zavart, és azt a képregényt tényleg nem könnyű filmvászonra vinni. Voltak elemek egyébként, amik jobban is tetszettek az eredetinél… míg olyanok is voltak, amiket fölöslegesnek tartottam. Ha tetszett a film, akkor a képregényt mindenképpen ajánlom – ami talán meg sem jelent volna magyarul a film nélkül, és sok laikus emellett így találkozott vele.
    Más kérdés, hogy moziból kijövet komolyan eltűnődtem, hogy mekkora érdem egy zseniális képregényből korrekt alkotást kihozni, szemben rossz alapanyagból (pl. Amerika Kapitány) korrektet. Mondom ezt úgy, hogy nem is lett a műből Szövetség-szintű borzadály, és olvastam Sam Hamm változatát is, ami megint csak elég meredek volt.

  21. crei szerint:

    Off.
    Nihil: Ismerem a képregényt és úgy gondolom, hogy a film nem hoz rá szégyent. A vége pedig jobb megoldás szerintem, mint a képregényben csápos-hülye szörnyetege. A másik felvetésed kapcsán szvsz nagyobb érdem volt a Watchmen-t jól filmre vinni. Én addig megfilmesíthetetlennek gondoltam…

  22. herbie szerint:

    Hát a Watchmen elég középszerű filmecske lett, mind a kritikusok, mind a közönség szerint. Azt pont nem hoznám fel példaként. Akkor már inkább az Inception.
    Shaw pasijának elég komoly szerepe volt a Prometheusban, a műtétnél meg egy icipici odafigyeléssel rá lehet jönni, hogy igazából senki nem is tudott róla, tehát nincs miről beszélniük, ő meg érthetően hanyagolja a témát.

  23. crei szerint:

    Herbie: Én viszont felhoznám…:) (mivel, ahogy írtam, azóta nem láttam igazán jó Hollywoodból kikerült sci-fit, de ez az én véleményem, nem több.) Az Inspection valóban egy erős film volt, de nekem a Watchmen jobban tetszett, elsősorban a sokkal erősebb atmoszférája miatt. Illetve nálam az Inspection nem igazán sci-fi. Azt mondjuk nem tudnám megmondani, hogy mi…:) De ez már definíció kérdése inkább.

  24. Orka szerint:

    Ez a film rémisztően ostoba volt. Tele ordító következetlenségekkel és a karakterek értelmetlen reakcióival. Most komolyan:
    SPOILER ON
    Nem vagyok tudós, se kutató, de ha mondjuk bemegyek egy idegen építménybe, egy idegen bolygón, nem az lenne az első dolgom, hogy leveszem a sisakomat! WTF! Még akkor sem, ha van oxigén. A másik marhaság: a két tudós eltéved visszafelé, miközben végig kapcsolatban vannak a hajóval? (A többiek persze kirohannak két perc alatt) Majd visszamennek és letáboroznak azon a helyen, ahová épeszű ember csak a Bolygó neve halál tengerészgyalogosainak a kíséretében tenné be a lábát? Komoly? De a legjobban az tetszett, amikor a végén feláldozzák magukat az űrhajóval, de olyan nyugodtan, mintha csak pizzát rendelnének! Röhej. Nem is sorolom tovább, mert szánalmas volt az egész. Persze, mondjuk a látvány elment, bár az a csápos polipizé, amit kirángatott magából a csaj, na az valami kritikán alul nézett ki.
    SPOILER OFF
    OFF
    A Watchmen tökéletes darab, az elmúlt évek legjobbja volt.

  25. herbie szerint:

    Tényleg nem érdemes vetélkedőt rendezni, de a Watchmen közepesen izzadtságszagú volt és ugyanúgy túlhype-olták, mint a Prometheust, csak kevésbé sikerült hozni a szintet.
    Szerintem a Prometheus nem próbál többnek látszani annál, ami: egy sci-fi horrornak, míg a Watchmen nagyon erőlködött, hogy méJ és komoJ alkotás legyen, de Jackie Earle Haley-n kívül sokat nem lehet felhozni mellette. 🙂

  26. crei szerint:

    Na, akkor maradjunk ennyiben, ez ugyanis a szokásos ízlések és pofonok paradigma…:D

  27. Orka szerint:

    Herbie: Szeretnék sorozatban olyan közepesen izzadságszagú filmeket nézni, mint a Watchmen.
    A Prometheus legnagyobb problémája pontosan az, hogy többnek akar látszani, mint ami. Ráadásul nem izzadságszagú, hanem egy szanaszét rohadt haltetem bukéját idézi.

  28. herbie szerint:

    Orka: Akkor neked a középszerű filmek valóak, ezt is megtudtuk. Egyéb költői képek?

  29. Orka szerint:

    Nyugalom csimota, béke van. Több költői képet pedig nem vesztegetek rád.

  30. attila szerint:

    Herbie:

    Te most épp minek illegeted magad? Ridley Scott is afféle prequelügyileg felülbírálhatatlan izé nálad, mint Lukács bácsi és az ő hülyeségei vagy mi van?

    Hülyét csinálsz magadból, szerintem jobb, ha leállsz…

  31. tapsi szerint:

    Herbie, én igazából azt nem értem, hogy miért nem lehet elfogadni, hogy a Prometheus nagyon sok embernek nem tetszett. Oké, neked tetszett, de ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül csak a műveletlen, agyatlan, hülye, a túlhájpba teljesen belegárgyult, idétlen, ízléshibás barmoknak nem tetszett – ismerek jó néhány embert, aki ugyanúgy kerülte a hájpot, mint te, aki nem ezt várta a világ legjobb filmjének, és még ahhoz képest is csalódott. Szóval az is megeshet, hogy ez tényleg nem jó film, akkor sem, ha te történetesen jól szórakoztál rajta.

    http://digitaldigging.net/prometheus-an-archaeological-perspective/

    ezen viszont abszolút érdek nélkül szórakoztam, mert kibicnek nyilván a viccesen földbe gyaluló kritika a legkedvesebb

  32. orka szerint:

    Nagyon határozottan felhívom a figyelmet arra, hogy a fenti “Orka” nick nem azonos velem (az SFmag szerzőjével http://sfmag.hu/impresszum/, aki nem mellesleg több mint egy évtizede használom ezt a nicket az SF-fel kapcsolatos írásaim szignálására). Egyben felkérem a nick használóját, hogy a netes etikett alapján a jobb megkülönböztethetőség érdekében változtasson nevet. Egyben kérem az oldal adminisztrátorűt, hogy erre szintén kérje az adott nicket!

  33. herbie szerint:

    Elfogadható, ha valakinek nem tetszett a Prometheus, ebben nincs vita. Az Episode I-III kapcsán sem oltogattam senkit, megértem, ha valakinek az sem tetszik. Szerintem senki nem lett leflémelve emiatt.
    De mondjuk az “ordító következetlenségek” egy része simán nézői figyelmetlenség, a “rémisztően ostoba”, és a “szánalmas” meg nem éppen egy árnyalt vélemény. A Watchmen filmet meg hadd ne tekintsük már zsinórmértéknek és tökéletesnek. A Prometheus sem egyhangúan negatív kritikákat kapott, és biztosan jobban van összerakva ennél. Fogadjuk el, hogy nekem tetszett és szerintem jó, de azt hadd ne kelljen elfogadnom, hogy ész nélkül fikázzák, amikor az eddig felhozott kifogások fele nem állja meg a helyét. Én legalább nem sarkítottam.

  34. herbie szerint:

    Tapsi, azért az is megeshet, hogy ez esetleg tényleg egy jó film még akkor is, ha valakik nem szórakoztak rajta. Nem is a cikkel kötözködtem, még ha nekem más a véleményem, hanem egy hozzászólóval, aki szerintem túl sarkosan ítélkezett. Szerintem nincs konszenzus, hogy ez a film totál csalódás lenne.

  35. tapsi szerint:

    Úgy nézem, a konszenzus az, hogy a film elég… vegyes lett. 🙂

    A Watchment én nem tekinteném zsinórmértéknek meg tökéletesnek sem (egy tökéletes filmben vannak ún. jópasik. Vagy mondanivaló. De valamelyik a kettőből mindenképp, a Watchmen pedig sem eye candy-k, sem értelmezhető gondolatok terén nem ütött akkorát… csak legalább közel tisztességes forgatókönyvet toltak alá, ellentétben pl. a Hellboy 2-vel, ami szerintem sokkal érdekesebb dolgokat piszkálgatott, csak épp a látványon kívül minek). Szóval én sem a Watchment tekinteném az alapkőnek, de azért az egy tisztességesen összekalapált film volt, ami mostanában ritkaság. Mondjuk azt nem tudom, miért számít sci-fi filmnek, mármint akkor a Bosszúállók is az, meg a Thor, de akkor meg már a Hófehérke is, nem?

  36. herbie szerint:

    tapsi: Akkor szerintem a lényeget tisztáztuk. 🙂
    Érdemes moziban megnézni a filmet, ha sikerül kellően előítéletmentesen beülni rá, aztán eldönteni. Szvsz a Prometheus jobban van összekalapálva ennél.
    Csak még azt szeretném tisztázni, hogy az általad felsoroltak közül egyiknek sem tartom azokat, akiknek nem tetszik a film és nem is akartam utalni rá.
    Ami meg a sci-fi definícióját illeti, asszem erről is jó kis hitviták zajlanak. Elvileg a Watchmen is sci-fi, meg pl. az Inception is. Az Avengers és tsainál már rezeg a léc. Szerintem mindenki máshogy értelmezi. De mondjuk Madonnát is beiktatták a Rock & Roll Hall of Fame-be, szóval ha ő lehet rnr, akkor a Hófehérke is lehet sci-fi. 🙂

  37. woof szerint:

    “(egy tökéletes filmben vannak ún. jópasik. Vagy mondanivaló.”

    Látszik, hogy csak messziről ugatjátok a témát. A tökéletes filmben van partraszállás és boci. Esetleg teve.

  38. Chelloveck szerint:

    Tapsi! De jót kérdeztél! <3
    "Mondjuk azt nem tudom, miért számít sci-fi filmnek, mármint akkor a Bosszúállók is az, meg a Thor, de akkor meg már a Hófehérke is, nem?"

    Hát pontosan erről van szó! Az emberek annyira nem kapnak egy épkézláb sci-fit már mióta, hogy minden szarra ráfogják, hogy az! Kínjukban!

    Ahelyett, hogy megnéznének egy rendeset. Mondjuk régebbről. Vicc ez az egész!!

  39. Orka77 korábban Orka szerint:

    Orka: Bocs, nem tudtam, hogy van ilyen nick. A jövőben Orka77 név alatt írok hozzászólást.

    Herbie: Most olvastam az lfg.hu-ra sebtében megírt ismertetődet (Ott kritika címszó alatt szerepel, de nem nevezem annak, mert az valami egész más műfaj.) és csak sajnálni tudlak téged. Utoljára kormánypárti politikusok irányából láttam ilyen elvakult, saját képzelt igazát prófétai megnyilatkozásnak látó elmebetegséget.

  40. onsai szerint:

    Praktikusabb lenne teljesen orkátlanítanod magad. Tényleg közismert nick az sf/f körökben.

  41. morghul szerint:

    Crei: ha már mozaikok, engem is a műtét következmények nélkül hagyása zavart a leginkább. És persze az, hogy az Aliennel ellentétben ez a “csapat” semmilyen szinten nem rázódott össze, tényleg csak Shaw és David vonala kapott mélyebb kifejtést. Azért nem bántam meg imaxet, összhatásában nagyon megérte, hangulatilag és képi hatásában azért ott van.
    Off.Watchmen: tényleg jól össze volt rakva. Bár nekem a Pandorum, vagy a Serenity is bejött.

  42. orka szerint:

    Igen, ezt (ti. az orkátlanítást) szeretném kérni 77-től és a szerkesztőktől is.
    Köszönöm.

  43. herbie szerint:

    A védelemnek nincs több kérdése.

  44. Nihil szerint:

    “A Watchment én nem tekinteném zsinórmértéknek meg tökéletesnek sem”

    Ezzel egyetértek, csodálkoztam is, hogy pont ez a film lett felhozva. Már csak azért is, mert ha az Inception nem sci-fi, akkor a Watchmen meg aztán tényleg nem az… akkor sem, ha Moore az eredeti műben azért igencsak keveri a műfajokat. 🙂 Bevallom, én a szuperhősöket legalább annyira külön kategóriának tartom, mint a fantasy-t, és mivel a szívem csücskei, ezért naná, hogy a fenti kitételt nem úgy értem, hogy “nem méltó arra, hogy a sci-fik közé soroljuk”. Én nem közé, hanem mellé helyezném ezt az ágazatot (már csak azért is, mert a szuperhősöktől a természetfeletti elemek sem állnak távol, ami inkább fantasy). Nem is szóltam volna egy szót sem, ha nem egy klasszikusabb sci-fi kapcsán lett volna felemlegetve. 🙂

    A Watchmen film legnagyobb problémája az, hogy bele akar sűríteni a képregényből mindent egy filmbe, és így bizonyos szálak óhatatlanul elsikkadnak, illetve akadnak pillanatok, amik a filmben vannak, de minek. Pl. nem igaz, hogy a kissrácnak meg a vén újságárusnak nem lehetett a szájába adni öt-öt mondatot bizonyos pontokon, hogy a végső pillanatuk jelentsen is valamit a filmen. Vagy ha már az eredeti Nite-Owlnak semmi szerepe nincs azon kívül, hogy mesél Dannek az elején, akkor kiírtam volna őt is… vagy nagyon bent hagytam volna azt, mi lesz vele. Ez vonatkozik a nyomozókra is – tök jó, hogy követi a képregényt a film, de ha ők is elsikkadnak, és csak arra emlékszünk, hogy ott vannak az elején, akkor el lehetett volna hagyni őket.

    Kicsit elsietett az is, hogy jön rá Laurie a származására, ahogy annál résznél kicsit döccen is a dramaturgia. Vannak részek, amiket lehetett volna gördülékenyebben – pl. az, hogy Veidt képes elkapni a kilőtt golyót, hát, azt a képregényben azért stílusosabban vezették fel, minthogy Rorschach megjegyzi magában. Emellett én egy kicsit visszanyestem volna az erőszakból, mert pl. Lauriekra azért Rorschach-hal szemben nem jellemző az ennyire eltúlzott erőszak.

    Tévedés ne essék, én nem tartom rossznak a Watchmen filmet, sőt, szerintem kimondottan kellemes a hibái ellenére, a változtatások zöme is tetszett – bár a végsőbe legalább olyan könnyen bele lehet kötni, mint a csápos hülyeségbe -, sőt, szerintem az alkotóknak jobban is el kellett volna térnie az alaptól. Az intro meg baromi jól összefoglalja mindazt, ami a képregény “dokumentumaiban” volt. Szóval, én nem tartom rossz filmnek a Watchment, de például az új Majmok bolygóját erősebbnek tartom, és az inkább sci-fi is. 😉

    Jó, persze tudom, ez a cikk nem a Watchmenről szól, de hamár ennyire szóba került, akkor gondoltam, én is hozzáteszem a magamét. 🙂

    Hellboy 2: én fenemód sajnáltam azt a filmet, mert nagyon nagy potenciál volt benne. Én személy szerint alapból jobban kedvelem azokat a részeket, amikor Hellboy a cthulhuid borualmak helyett tündérek ellen harcol, és nagyon sok olyan jelenet van, ami kimondottan tetszett… csak hát széteső volt – érdemes pl. az első résszel összevetni -, jó pár logikai bakival meg átgondolatlansággal (és pl. SPOILER tudom, hogy azért áll át Krauss Hellboyékhoz last minute Manning helyett, mert neki vannak képességei, de hamár két filmben időt fordítottak Hellboy és Manning kapcsolatának fejlesztésére – és dramaturgiailag is utolsó előtti pillanatban nagyon úgy tűnik, Manning int majd be Kraussnak -, akkor Krauss pálfordulását egy utolsó pillanatban előkapott, addig soha nem említett elveszett kedvessel kimagyarázni… még lenyelném, ha a végén nem ő intene be Manningnek, hogy bekaphatja a dákóját úgy, hogy a filmben addig végig ő volt a nagyobb farok).

  45. bugyantotta szerint:

    Na én azoknak a táborát gyarapítom, akiknek nem tetszett a Prometheus. Majdnem agyműtétet hajtottam magamon végre – az aztán igazi horror lett volna…Scott vagy megöregedett v. agymosást hajtottak végre rajta, de mindenesetre a forgatókönyvírókat a 2. mondat után ki kellett volna lőni az űrbe…szerintem ez megcsúfolása volt az Aliens filmeknek – a kihagyott lehetőségek miatt, a rakjuk bele hátha jobb lesz… miatt, a ne nyúlj hozzá, mert baj lesz – legalább 3-szor stb. – nem tudta Scott eldönteni előzményt akar v. vmi újat és még sorolhatnám – ha siker lesz, lehet lesz folytatás is? Brrr

  46. herbie szerint:

    Kérődztem egy sort az itteni vitán és arra jutottam, hogy nekem ez a film egy olyan kiemelkedő esztétikai élményt nyújtott, ami elnyomta a racionális, történettel foglalkozó oldalamat.

    Továbbra sem azzal van a gond, ha valakinek nem tetszik a film, teljesen el tudom fogadni, hogy valakinél kicsapja a biztosítékot, csak a megnyilvánulások stílusa volt nagyon zavaró. Lehet, hogy Scott nagyon el van szállva, de azt gyönyörűen teszi, és remekül teremt atmoszférát.

    Az eddigi visszhangok alapján is úgy tűnik, hogy nagyon megosztja a nézőket, és nem egyhangú a rajongás/utálat, sőt, összességében azért pozitív a mérleg. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szépen elkészített filmnél ez a fajta megosztottság valahol jó dolog, mert legalább nem egy bűnrossz film körül zajlik a vita.

  47. Akro szerint:

    Herbie: Látom próbálod tompítani, de nem megy ez neked. A hozzászólás végére sikerült visszajutnod oda, ahonnan elindultál. Pozitív mérleg? Mihez képest? Ki szerint?
    Nem azzal van a gond, hogy milyen az atmoszféra, vagy milyen a technikai megvalósítás. Az a gond, hogy ez a film végtelenül ostobának tekinti a nézőt, aki minden logikátlan marhaságot lenyel a vászon előtt. Ez a gond.
    Egyetlen jelenet volt, amit igazán tudtam értékelni, amikor a kapitány megfekteti Theront a dumájával. Nem is értem, hogy került bele ez a gyöngyszem a filmbe. Amúgy olvasd végig a tapsi által belinkelt cuccot, nagyon jól rávilágít a problémákra.

  48. crei szerint:

    Akro: Érdekes, ez a mozzanat volt az, amikor azt mondtam, hogy ennyi elég lesz nekem… 🙂

    Idris Elba egyébként nagyszerű szinészk, a Wire-ben is óriási volt.

  49. avaaris szerint:

    Huhh…én is túl vagyok rajta… Nem vagyok egy nagy Alien tudor, meg 0 elvárással ültem le, de ez akkor sem talált fogást rajtam…
    Nem értem ezt a “remekül teremtett atmoszférát”… hol? mikor?
    Spoiler:
    Elkezdenek ébredezni a hajón mászkálnak, miegymás, még ok. Aztán elindulnak felfedezni (fegyvertelenül, egy ismeretlen környezetbe!?!?!!)
    [tetézve azzal, hogy a hajónak sem volt fegyverzete…]
    Császnak a barlangrendszerben, megint egész hangulatosan, aztán leveszik a sisakot (nóóórmális?)
    Menekülés kifelé: mindenki kijut, csak a hamarabb elindult 2 fickó nem (MIÉRT!?)
    Aztán, üresen hagyják a hidat, és inkább nyulakat játszanak, annak ellenére, hogy két társuk teljesen magára van utalva odakint!
    Miután Shaw megműttette magát (leverve két korábbi ápolóját!… no következmény), senki még csak le se **arja, hogy talpig vér, és teli van tűzdelve a hasa! (az android nyilván tudta h mi van). Ekkor sült ki az agyam… Arrol nem is beszélve, hogy a robot mindent tud, és lazán elvezet egy full ismeretlen technológiát…

    Ha véletlenül sikerült is némi hangulatot teremteni e bennem a filmnek, azt nagyon gyorsan sikerült is lerombolnia…

  50. Scal szerint:

    hackett:

    “A “film legjobb jelenete” pedig továbbra is az a vírusvideó, amiben 2023-ban Guy Paarce, alias Peter Weyland beszél a TED konferencián: http://www.youtube.com/watch?v=hUxdAWrsag8

    dettó ezt éreztem én is

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon