Még sosem nyert Rondo Hatton díjat magyar SF rajongó, azonban idén Kollárik Péternek (Chelloveck) sikerült, mégpedig „Az Év Nemzetközi Rajongója” kategóriában. Ennek apropóján beszélgettünk vele a „Monsterkid-életérzés”-ről, Ray Harryhausenről, rajongásról.

SFmag.hu: Mit érdemes tudnunk erről a díjról?

A díjat 2002-ben alapította a Classic Horror Film Board. Klasszikus sci-fi és horrorfilmes körökben óriási presztízsértéke van; kis túlzással a szörnyfilmesek Oscarjának is becézik. Több mint harminc kategóriában lehet nevezni, ilyenek például az év filmje, könyve, blogja, magazinja, borítója, interjúja, rendezvénye és még sorolhatnám. Old school módszerrel, e-mailben történik a szavazás; ezeket aztán az elnök, David Colton (civilben a USA Today, az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb példányszámú napilapjának a szerkesztője) összesíti. A díjak minden évben a WonderFesten (Louisville, Kentucky) kerülnek kiosztásra. Az idei volt az első alkalom, hogy nemzetközi díjat osztanak ki, ez egy úttörő lépés a díj történetében.

Rondo Hatton amerikai horrorfilm színész, akiről a díjat elnevezték

SFmag.hu: Miért fontos számodra ez a díj, honnan jött az ötlet, hogy nevezz rá?

Jó néhány éve már, hogy egyre komolyabban foglalkozom a klasszikus fantasztikus- és szörnyfilmek itthoni népszerűsítésével, az ún. „Monsterkid” életérzés átadásával. Ebből a mi országunk valahogy kimaradt, és rengeteg a bepótolnivaló. Eleinte magyar, később külföldi ismerőseim is elismerően nyilatkoztak a tevékenységemről, észrevettem, hogy sokaknak tetszik, amit a múlt megőrzéséért teszek, és maga a díj, tehát a szobrocska egyfajta bizonyíték magamnak arra, hogy nem teljesen haszontalan, amit csinálok. A Rondo Hatton díjra évek óta küldöm a szavazataimat, idén azonban megtudtam, hogy egy Roger Koch nevű idős barátom harmadszorra is nevezett a legjobb amatőr festő kategóriában (idén meg is nyerte), és arra gondoltam, miért ne próbálhatnám meg én is. Ahelyett, hogy a választott kategóriámat (Monster Kid of The Year – a szerk.) megnyertem volna, inkább alapítottak nekem egy újat, így lettem én az idén elsőként „Az Év Nemzetközi Rajongója”.

SFmag.hu: Tudtommal mindenféle filmtörténeti különlegességet őrizgetsz otthon. A gyűjteményed becses darabja lesz a díj is? 

Naná, hogy becses darabja lesz, az egyik legféltettebb kincsem. A legékesebben szóló emlékeztető arra, hogy hivatalosan is befogadtak maguk közé ezek az öreg monszták.

Kollárik Péter

SFmag.hu: Azt hiszem, mindig a te előadásaid vonzzák a legtöbb érdeklődőt a hazai SF rendezvényeken. Milyen előadásokkal készülsz idén, vagy a témát mindig nem sokkal előtte döntöd el?

Változó. Volt már olyan előadásom, amit egy évig tervezgettem, de volt olyan is, aminek csak nem sokkal előtte döntöttem el a témáját, sőt, olyan is volt, amikor megkértek rá, hogy egy adott témából készüljek. Az idei előadásaim tematikája még képlékeny, de mivel ma a fiam egész délután a Godzilla zenéjét dudorászta, valami máris elkezdett körvonalazódni…

SFmag.hu: Honnan szerzed az elképesztő fotókat?

Egy elenyésző részük saját szkennelés könyvekből, magazinokból, de az interneten találtam a legtöbbet: rengeteg aranybányát ismerek. Nem egy közösségi oldalon folytatok csoporttevékenységet, és ezeken a helyeken is gyakori a képcserebere. Azok a fórumtársak a kedvenceim, akik konkrétan dolgoztak is egyik vagy másik filmen.

SFmag.hu: Hogy állsz a Harryhausen életrajzzal, kaptál esetleg hazai vagy külföldi ajánlatokat kiadóktól? Mit szól a munkádhoz maga Ray?

Íródik, lassan (de biztosan). Családos emberként nem mindig egyszerű időt szakítani rá, és sajnos nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elvonuljak két hétre, és napi nyolc órában ezzel foglalkozzam. Mindenesetre még az első félévben be kellene fejeznem. Kiadókat még nem kerestem meg, ennek ellenére két hazai is jelentkezett önként. Az egyiknek megígértem az első olvasást, a másodiktól viszont konkrét ígéretet kaptam a kiadásra, amennyiben az elsőnél nehézségeim támadnának. Külföldről nem más keresett meg, mint Arnold Kunert producer, Harryhausen amerikai ügynöke, aki először csak a segítségét ajánlotta fel, később a könyv angol nyelvű változatának ingyenes, baráti alapon történő szerkesztését, a legutóbbi két levelében pedig utalt rá, hogy segíteni tud egy tengerentúli kiadásban. Arnold járta ki, hogy Harryhausen megkaphassa az életmű-Oscart és a csillagot a hollywoodi Walk of Fame-en, tehát úgy gondolom, nem a levegőbe beszél.

Maga Ray is nagyon örül, hogy magyar életrajz készül róla, tavaly decemberben levélben kívánt sok sikert hozzá. A levelében megemlítette, hogy ő is dolgozott együtt magyarokkal (Rózsa Miklóssal, George Pallal, valamint Alexander Kordát is nagyra tartja), nagyon megható volt. A napokban írtam neki újabb levelet, amelyben eldicsekedtem a Rondómmal (tudniillik neki is van egy).

SFmag.hu: Közrejátszott-e mindez, hogy elnyerd a Rondo Hatton díjat? (Túl azon, hogy feltételezhetően sokan szavaztak rád, és kedves szavakkal ajánlottak David Colton figyelmébe).

Sokan szavaztak, és ha nem nyertem volna, akkor is nagyon jól esett volna a rengeteg támogatás, amit ezúton is köszönök. Én elsősorban az előadásaimra helyeztem a hangsúlyt a nevezésemben, küldtem vagy nyolc-tíz fotót különböző szerepléseimről, a díjazottak oldalán mégis a készülő könyvet emelték ki, tehát úgy gondolom, közre.

SFmag.hu: Köszönjük az interjút (és a fotókat), további sok sikert kívánunk neked!

Chelloveck blogja

A Rondo Hatton díj honlapja

Rondo Hatton

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú

Eddig 7 hozzászólás érkezett.

  1. setni szerint:

    Gratulálok az elnyert Díjhoz!

  2. solymosgyu szerint:

    Én is gratulálok neked. Sok sikert a továbbiakban.

  3. tapsi szerint:

    gratulálok! és jó az interjú :)

  4. woof szerint:

    No ez igen. Gratula.

  5. sezlony szerint:

    Gratulálok!

  6. adeptus szerint:

    Itt is gratulálok!

  7. Chelloveck szerint:

    Köszönöm mindenkinek!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon