Akár a 9. magyar sci-fi történeti rárepülésnek is tekinthetjük a romániai SF hetünk keretében most következő írást. Györfi-Deák György vendégcikke

***

A sci-fi irodalomra jellemző motívumok már a magyar prózaírás kezdetén megjelentek. Az első tisztességes, a „regény” elnevezésre méltó magyar írásokat Báró Branyicskai Jósika Miklós (1794-1865) jelentette meg, aki sokáig a Szamos-völgyi szurdoki kúriájában élt, és több mint 50 könyvet írt élete folytán. Jósika Miklós Sir Walter Scott nagy csodálója volt, és főleg történelmi regényeket írt, amelyek közül legismertebb az Abafi (1836). Kevés idővel a ’48-as forradalom kitörése előtt az író egy apokaliptikus novellát közölt Végnapok címmel. Ez talán a legelső félelmetesen vészjósló jövendölés, amely még az iparfejlődés kezdeti korszakából származik.

Jósika Miklós

Jelenleg, a harmadik évezred elején egyre többet beszélünk a jelentős klímaváltozásokról, mert saját bőrünkön tapasztaljuk azokat a hatásokat, melyeket az ipari szennyezés és a belsőégésű motorokkal meghajtott járművek forgalma okoz. Az erdélyi szerző művében a Föld hőmérsékletének nagymértékű, katasztrofális változását természetes folyamatok okozzák: a Nap kihűlése és több, nagymértékű vulkánkitörés. Jósika Miklós részletesen vázolja az összes lehetséges következményt és így, az elsők között, azokhoz az írókhoz tartozik, akik a tudományos-fantasztikus irodalom előrejelzéseinek figyelmeztető szerepet szántak.

A Galaktika 35/1979 számában Kuczka Péter újra leközölte (bár csak töredékesen) a hátborzongató novellát, a következőket toldva hozzá: „Egyes részleteinek meglepő képzeletgazdagsága, a távoli bolygó tájainak és élőlényeinek néhol Lemre, máskor Bradburyre emlékeztető leírása határozottan a közlés mellett szólt. Figyelembe vettük azt is, hogy hasonló »apokalyptikai« novellát csak Jósika után harminc-negyven évvel írt például a francia Flammarion.” Úgy igaz, Camille Flammarion (1842-1925), a nagy francia csillagász hasonló témájú regénye, La fin du monde csak sorozatosan, 1893-1894 között jelent meg.

A két világháború közötti időszak egyelőre nagyon kevésbé ismert és feltérképezett, így hát gyakran bukkannak fel meglepetések. Sárkány Béla Űrhajósok című „fantasztikus csillagászati” regényét Monoki István bibliográfiájában, a Magyar Könyvtermelés Romániában 1919-1940, fedeztem fel. A mostanáig teljesen ismeretlen könyvet Szatmárnémetiben adták ki 1928-ban, a „Tip. Gloria Soc.” nyomdában. Hasonlóan ismeretlen volt Radóné Kempner Magda regénye, az Integrállények, amely a Korunk-füzetek sorozatában jelent meg Kolozsváron, 1926-ban. Szerencsére a folyóirat százéves megünneplésén újra felfigyeltek rá, beszkennelték, és most az interneten is elérhető, a Magyar Elektronikus Könyvtár web-oldalán. Számomra meglepetésnek számított Karácsony Benő Ember a csillagok alatt (1942) elbeszélése is, amely egyes kritikusok szerint: „»utórezgése« Aldous Huxley világhírű disztópiájának, az 1932-ben írt Szép új világnak, ámbár, ha tekintetbe vesszük a főszereplő által játszott szerepet, inkább Ray Bradbury Fahrenheit 451 (1951) előfutárának tűnik.”

A második világháború és a kelet-európai politikai rendszerváltások után a kommunista pártok vezetői, akik a Szovjetunió segítségével jutottak hatalomra, különös figyelmet fordítottak arra, hogy a nép megtanuljon írni-olvasni, és mindenki, főleg a „forradalmi ifjúság”, sajátítsa el a marxista-leninista elveket. Romániában sem történt különben.

1955 októberében, a bukaresti Ştiinţă şi Tehnică, a tudomány és technika világában történt felfedezéseket terjesztő folyóirat elkezdte Adrian Rogoz költő és prózaíró szerkesztésében (aki különben nagy sakkrajongó is volt) egy külön sci-fi ponyva-regény sorozat, a Colecţia „Povestiri ştiinţifico-fantastice” (CPSF) kiadását. A lap keretében egy magyar alszerkesztőséget is létesítettek, a Tudományos-fantasztikus elbeszéléseket, Fáskerthy György (1923-1977) aradi származású prózaíró és műfordító vezetése alatt. Ő Balla Erzsébetnek, annak a költőnőnek a fia, aki 1922-ben Bűn című írásával Tamási Áronnal osztozott a Keleti Újság novellapályázatának első díján. Gyermekkorában a szülei Budapestre költöztek, ahonnan azután kiutasították őket heves politikai tevékenységük és szélső-baloldali nézeteik miatt. A fiatalember követte szülei eszméit és először a törvényen kívül helyezett kommunista ifjúsági szövetség tagja, 1944 után pedig a munkáspárt aktivistája lett. Miután egy ideig (1947-1951 között) a Román Munkáspárt könyvkiadójánál dolgozott, azután (1951-54 között) az Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó szerkesztője lett.

A Tudományos-fantasztikus elbeszélések (TFE) sorozat története sok furcsaságot és számos ellentétet tartalmaz. Mivel a román szövegeket le kellett fordítani, a magyar sorozat késve, 1956-ban indult. Kezdetben a füzetek havonta kétszer jelentek meg, azután, a TFE 28-tól kezdve egészen a folyóirat megszüntetéséig (TFE 80), havonta háromszor.

Az első két szám Octavian Sava Az arany meteor regényét tartalmazta. A két sorozat, a román és a magyar, a 28-s számig együtt haladt, amikor a CPSF megkezdte Igor Kalnyicki A földalatti város vége című regényének közlését, amit utólag Edgar Allan Poe A Maelström poklában híres elbeszélésével toldtak meg. Kihagyták Rudolf Daumann Maukiját is, így hát végül Ştefan Tita Törpék Gulliver hazájában kisregényének az első fele jelent meg a TFE 28-ban.

A Néma párviadal (TFE 36-38), Szilágyi D. és M. Cîrloanţă kisregénye románul volt megírva, így hát Haás Endre magyarra fordította. De azért a szerkesztő- és fordítógárda is jeleskedett, ámbár ez sem ment úgy, mint a karikacsapás. A Ne hagyd magad Roger!-t hárman írták: Donáth András, Fáskerthy György és Haás Endre. Magyarul négy számban közölték le (TFE 60-63/1958), miközben Constantin Olariu román nyelvű fordítása, a Misterele unei curse, öt füzet terjedelmét foglalta el (CPSF 68-72). Különben, az Afrikát átszelő bicikliverseny kalandjait, ahol a komisz versenyzők minden tisztességtelen cselfogást kipróbálnak a győzelem reményében, de a hős riporter-páros minden gonosz szándékukon keresztüllát és a végén a  legjobb győz, Alfred Jarry A tíz ezer mérföldes verseny írása után van mintázva.

Mivel Philip K. Dick Foster, meghalsz! és Robert A. Heinlein Hosszú őrség (TFE 73/1958) elbeszéléseit az orosz folyóiratokban megjelent változatok után fordították, mindkét amerikai szerzőnek a nevét eltorzították: Philip C.(!) Dick és Robert Heinlyne(!). Viszont, hogyha a román Două povestiri sovietice címlapján V. Sztrugackij-nak írták Borisz Sztrugackij-t (CPSF 87), a magyar Két szovjet elbeszélés változatban (TFE 78) már kijavították a hibát. Az utolsó szám (TFE 80) egy csillagászati bemutatást tartalmazott, F. Ziegel Van-e élet a Marson? tanulmányát, amely eredetileg a Mir prikljucsenyij (A kalandok világa) című almanach harmadik kötetében jelent meg 1957-ben. Orosz nyelvből Zsigmond Kálmán fordította, de Niederkorn János (a műszaki tudományok kandidátusa!) tudományos szempontból is ellenőrizte a szöveget.

A TFE az összes fedelet és belső grafikát a CPSF-tól vette át, ámbár, kevés kivétellel, nem tüntette fel a művészek nevét, így hát a kíváncsiskodó csak úgy tudhatja meg a festők és rajzolók nevét, ha a román kiadásokat átlapozza. A fordítók helyzete se tisztább. Több számban (TFE 3, TFE 4, TFE 5, TFE 19-20) közösnek van feltüntetve munkájuk: „fordította a »Ştiinţă şi Tehnică« folyóirat irodalmi mellékletének magyar szerkesztősége”, így hát, ameddig nem fogjuk megtalálni a fizetési cédulákat, addig homályban marad, hogy ki, mit és mennyit dolgozott. A többi számokban legtöbbet Nánási Judit fordított, aki utólag Kacsó Sándorhoz ment feleségül, így a lexikonokban mint Kacsó Judit szerepel. A legelején Fáskerthy Györggyel dolgoztak együtt, azután mások is bekapcsolódtak a fordítási tevékenységbe: Balázs Anna, Bácski Anna, Békési Ágnes, Bóra Sándor, Donáth András, Haás Endre, Harasztosi Éva, Németh Ágnes, Péter János, Zsigmond Kálmán.

Fejezzük be a fél évszázados sorozat lapozását Adrian Rogoz szavaival, aki 1982-ben, az Almanahul Anticipaţia 1983-ban megjelent cikkében kijelentette, hogy a Galaktika megjelenéséig, 1972-ben, a Colecţia „Povestiri ştiinţifico-fantastice”, illetve a Tudományos-fantasztikus elbeszélések volt az egyetlen sci-fi magazin ebben a térségben.

Ha a TFE-t még 1958-ban beszüntették, a CPSF majdnem két évtizedig jelent meg rendszeresen. Az utolsó számot, a 466-t, 1974 áprilisában adták ki. A romániai magyar olvasókban ezentúl csak a Magyarországról behozott Galaktikák vagy az itt kiadott antológiák táplálták a képzeletbeli tudományos-fantasztikus kalandokra vágyást. Kevés kivétellel az antológiákat a Kriterion Könyvkiadó adta ki, ahol 1969-1990 között az igazgató Domokos Géza volt.

A kozmosz hullámhosszán 1970-ben jelent meg. A címet Mihu Dragomir költő egyik elbeszélése adta. Az 1967-ben megjelent román kiadás alapján („Pe lungimea de undă a Cosmosului”), a szövegeket Semlyén István válogatta és fordította, egy kolozsvári tudományos esszéket író szerző, aki egyaránt tapasztalt fordító is volt, mivel román (G. Iuteş, Francisc Munteanu, Al. I. Ştefănescu) és angol (Samuel Pepys, Jack London) szerzők műveit is tolmácsolta.

Öt évvel később, 1975-ben, Kolozsváron, Mircea Opriţă, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője egy saját, 14 román szerzőt bemutató válogatást publikált Az átlépett látóhatár címmel. A fordító a helybeli Németi (Némethi) Rudolf volt, aki fiatalkorában az Echinox diáklapnál tevékenykedett, ahonnan sok színvonalas irodalmár származott el világszerte. Különben is, Mircea Opriţă írásait nagyon is kedvelte Kuczka Péter, így ezek gyakran megjelentek a Galaktika lapjaiban (12/1975, 36/1979, 76/1987), sőt, 1984-ben még egymagában is szerepelt az 54-es számban. Pár évvel a kommunista rendszerek bukása után a kolozsvári írót kinevezték a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatójának, és e minőségben igyekezett minél több román-magyar közös rendezvényt szervezni, valamint hozzájárult egy újabb román szerzőket bemutató Galaktikának a megjelenéséhez (188/2005).

Szintén 1975-ben, ezúttal a Kriterionnál jelent meg az Alagút a világ alatt, az első azon kötetek közül, amelyeket Ágoston Hugó, A Hét szerkesztője válogatott. Sokan emlékeznek még a bukaresti hetilap TETT (Természet-Ember-Tudomány-Technika) című, negyedévenként megjelenő mellékletére, amelyet szinten az ő irányítása alatt készítettek. Ha felfedjük, hogy az újságíró Kolozsváron fejezte be a Babeş-Bolyai egyetem fizika-karán a tanulmányait, mielőtt a román fővárosba költözött volna, akkor tisztázódik a tudományok felé való erős vonzódásának eredete.

1980 után, amikor a román közgazdaság egyre jobban süllyedni kezdett, Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor arra kényszerítette az állami szervezeteket, beleértve a kulturális és irodalmi intézményeket is, hogy önfenntartókká váljanak. Mivel a tudományos-fantasztikus irodalom mindig is vonzotta az olvasók tömegeit, a példamutató maga a párt könyvkiadója, az Editura Politică lett, amely egy úgynevezett propagandisztikus sorozatot indított el, és amelyben három nagysikerű, háborúellenes, ateista és környezetvédelmi kötetet adtak ki a „fő párttitkár elvtárs” könyveinek kiadásával okozott veszteségek kompenzálására, mert azokat a maga jószántából nem igen vette meg a nép. A kiadó példáját a Kriterion is követte.

Így 1984-ben Ágoston Hugó – megvalósítva egyik régi álmát – egy olyan antológiát szerkesztett, amelyikben csak tudósok által írt sci-fi prózák szerepelnek: Piknik a senkiföldjén. 1986-ben piacra dobott egy „kiegészítő” kötetet is, Morel találmányát, ahová csak a hivatásos írók és költők műveit gyűjtötte össze (egy kivétellel, Arthur Conan Doyle, aki meglehet, hogy Sherlock Holmes és Challenger-professzor megalkotója, de ugyanakkor orvostani egyetemet is végzett).

Más könyvkiadók is szerettek volna a mézes hordóból meríteni. De a mindenhez értő és mindent irányító Nicolae Ceauşescu előírta, természetvédelmi célokat és a papírspórolást lobogtatva, hogy egy szerző évente csak egyetlen egy könyvet adathat ki, de az se legyen 200 oldalnál vastagabb, ami persze nagyon megcenzúrázta a könyvkiadást. Így, amikor a bukaresti Albatrosz Könyvkiadó is kifizetődővé akart válni, a merész és okos bűvész kalapjából megjelent Medgyesi Ákos, „aka” a Medgyesen született Ágoston Hugó. Ezen álnév alatt két antológiát is szerkesztett itt, a Képzeletbeli utazások (1986) és Az összerobbanás (1987) címűeket. Az utolsó Italo Calvino egyik írásának a címét vette fel, és sok rövid és csattanós sci-fi prózát (short short stories) gyűjtött egybe.

Vegyük észre, hogy mivel biztos kasszasikert követeltek tőle, a szerkesztő általában óvakodott a hazai – és főleg a fiatal íróktól. Az itteni tollforgatókból csak négyen szerepelnek az említett antológiákban, belőlük is ketten már klasszikusoknak számítottak a ’80-as évek közepén: Karácsony Benő Auschwitzban halt meg 1944-ben, Majtényi Erik pedig 1982-ben hunyt el. Ondrejcsik Kálmán románul írt és 1987-ben Németországba disszidált. Maradt Bíró László Péter, akinek az Egy valódi kutya című írása bekerült Az összerobbanásba. Az 1955-ben született, szintén Kolozsváron végzett fizikusnak önálló kötete is jelent meg 1985-ben, Lehetséges láncszemek címmel, a Kriterion Forrás sorozatában. Az itt megjelent Virágnászt P. T. Sugár fordította román nyelvre, és az Almanahul Anticipaţia 1987-ben jelent meg, Ágoston Hugó bemutatójával.

Csak azért említem meg az Egy felfelé törekvő szerző (Un autor în plină ascensiune) bemutatócikket, mert itt szó esik mindkét sci-fi szerző kolozsvári elődjeiről. Ágoston Hugó elsőnek Bálint Tibort és Dáné Tibort sorolta, azután pedig azt javasolta Ioan Eremia Albescunak, a Ştiinţă şi Tehnică főszerkesztőjének, hogy feltétlenül fordítsa le és közölje Majtényi Erik elbeszéléseit: „mindent kétséget kizárva, az Almanahul Anticipaţia olvasói élvezni fogják írásait, mert eredetiek, magvasok, meglepő a stílusa és a szövegépítési művészete, amelyek a legigényesebb irodalmi követelményeknek felelnek meg”. Sajnos javaslatát nem fogadták el.

Majtényi Erik pályafutása nagyon hasonlít Fáskerthy Györgyéhez, azzal a különbséggel, hogy a temesvári származású írót a román hatóságok letartoztatták Antonescu-elleni tevékenysége miatt, és a Târgu Jiu-i lágerbe internálták. Meggyőződött kommunista volt, aki a jobb jövő reményéért harcolt a munkások jogaiért, és később, 1955-ben az Író Szövetség titkárává is választották. Miután 1956-ban vérbe fojtották a magyar forradalmat, sokkal visszafogottabb lett. Több gyerekeknek szóló mesés- és verseskötetet írt, ezek közül az X2R, a csibész és egyéb történetek (1977) érdekelne bennünket. Ágoston Hugó két olyan elbeszélését közölte újonnan, amelyek a 27/1977-es Galaktikában is megjelent: A selyemgubó és A Kékek Tanácsa.

Bálint Tibornak a Robot Robi kalandjai 1973-ban jelentek meg a Ion Creangă könyvkiadónál, majdnem egyszerre Erika Petruska Năzdrăvăniile roboţelului Robi román nyelvű fordításával. Robi, és testvére, Bobi minta iskolások, akiket kisgazdáik és kollegáik egyfolytában gúnyolnak, mert nem tudják velük felvenni a versenyt. Ugyanitt említsük meg az Önkéntes rózsák Sodomábant (1967), melyet Paul Brumar2u fordított le  Trandafirii Sodomei (1969) címmel. Ez a regény egy olyan „szürke-disztópia, amelyet a kritikusok Déry Tibor művével, a G. A. úr X-bennel (1964) szokták együtt említeni. Szintén disztópia, de meseköntösbe bujtatva, Méhes György Győzelmes Gábrielje (jó rokona L. Frank Baum The Master Key: An Electric Fairy Tale és I. C. Vissarion román paraszt-író sci-fi meséinek).

Rusz Lívia képregényrészlete

Dáné Tibor A Tau-Ceti hívójele című regényének hősei a csodálatos Kajántető környékén fedezik fel és lépnek kapcsolatba a földönkivüli lényekkel (a Ceti nem csak a Bálna csillagkép latin elnevezése, hanem a Contact with Extra-Terrestrial Intelligence angol kifejezés rövidítése is). A regény 1968-ban jelent meg az Ifjúsági Könyvkiadónál. Bede Olga is álmodozott arról, hogy a Pionírok az űrhajón (1961) majd a Holdon landolnak. Ez egyike azoknak a gyerekverses köteteknek, amelyekben Rusz Lívia rajzai szerepelnek. Rusz Lívia rengeteg szép képregényt rajzolt, közöttük a Kalamajka, a kis zöldember kalandjait és Verne Gyula regényeit. A dézsi származású művésznő illusztrálta J. R. R. Tolkien O poveste cu un hobbit (The hobbit) román nyelvű, 1975-s kiadását is.

A szemelvények legvégére Mandics György és M. Veress Zsuzsanna A Heraklidák című epikai ciklusát hagytam, melynek a tervezett tizenkét kötetéből a végén három „tudományos-fantasztikus novella fűzér” jelent meg: Vasvilágok (1986), Gubólakók (1988) és A Dromosz (1992). Heráklesz (latin nevén szólítva: Herkules) munkáit követték, mint például azok a tudósok, akik egy Róma melletti villában a lehetséges jövőt vitatták, miközben a legjobb társadalmi modellt próbálták megalkotni. A számítógépen futtatott szimulálások mind kudarcot vallottak: Nemea professzornak az erőviszonyok egyenlő szárú háromszög struktúrája; Lerna professzornak a Gauss-görbe magvára összeszűkítő „normák” (középarányúak) társadalma; Kerüneia professzornak a gímszarvas csoportok mintájára alkotott vízalatti „hárem”-jei.

A Mandics-házaspár terve már az első kötet megjelenésénél nehézségekbe ütközött, mert a tervezett, 3 x 8-as fejezetstruktúrából a végén csak 17 rész maradott meg (a cenzorok a már megemlített leszűkített papír-kvótára hivatkoztak). Ámbár román nyelvre több részt lefordítottam, a központi folyóiratok tartózkodtak ezek leközlésétől, így csak a temesvári Helion magazin és a Jurnalul SF hetilapban jelentek meg. Veress Zsuzsanna halála után Mandics György lemondott a sorozat folytatásáról.

Ez a cikk csak egy hosszú, ezer mérföldes úton tett első lépés. Egyelőre nem adódott alkalom arra, hogy az erdélyi és bánsági folyóiratok teljes bibliográfiáját átvizsgáljam. A polcokon is maradhattak olyan elfelejtett kötetek, amelyek még mindig várnak arra a kézre, amelyik letöröli róluk a port és beléjük lapoz. Elvégre (és elvileg is) a történelmi feltárás nem egy „one-man show”, hanem a hasonelmék hosszadalmas kutatásának eredménye. Bízom abban, hogy az a kevés, amit itt összegyűjtöttem, mások számára majd mint kiinduló ponttá válik.

FELHASZNÁLT BIBLIOGRÁFIA:

Kortárs magyar írók (1945-1997)

Romániai magyar irodalmi lexikon (4 kötet: A-R)

Bezerédy Ágnes és Csiszár Jolán: Tudomány, fantasztikum, utópia

Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia

Kuczka Péter: Éveken át. A szerző válogatása életművéből

Monoki István: Magyar könyvtermelés Romániában 1919-1940

Mircea Opriţă: Enciclopedia anticipaţiei româneşti: Colecţia „Povestiri ştiinţifico-fantastice” [kézirat]

Paskó Attila: Galaktika bibliográfia

Réthy Andor, Újvári Mária, Váczy Kálmánné: Romániai magyar könyvkiadás 1960-1986

Sándor Attila: A CPSF és TFE bibliográfiája (1956-1958) [kézirat]

Tóth és Gábor, Szigethy és Újvári: Romániai magyar könyvkiadás 1944-1953

Zsoldos Endre: Science fiction elbeszélések magyarul

***

A szerzőről

Györfi-Deák György 1964-ben született Temesváron, könyvtáros, tanár, fizikus; a temesvári “H. G. Wells” sci-fi irodalmi körben nevelkedett. Románul, magyarul egyaránt ír, elbeszéléseit számos antológiába beválogatták, kritikai írásai e-book formában láttak napvilágot. Társszerzője a román Tolkien világa enciklopédiának. 2005 óta A képzelet esztétikája című rovatot vezeti a Caiete Silvane nevű, zilahi kulturális lapban. Magyarországon rövid prózái és fordításai az Átjáró magazinban, valamint az Aurin weboldalán jelentek meg. Mindemellett rajzol, fest, kedveli a papírhajtogatást, tartott már sci-fi origami rovatot is. Eszményképe Assisi Szent Ferenc.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. Dain szerint:

    Hűha!

    A dromosz nagyon kéne nekem…A Vasvilágok és a Gubólakók késő-kamaszkorom talán legnagyobb hatású könyvélményei voltak, kiválóak!

    Ha valaki tudna segíteni a sorozat harmadik kötetének beszerzésében azt hálásan fogadnám…

    Se antikváriumban se áruházakban; még nyomát se leltem.

  2. setni szerint:

    Szép és részletes összefoglaló

  3. onsai szerint:

    Nagyon jó, alapos összefoglaló. Tényleg hiánypótló. Örülök, hogy ilyen cikkeket is olvasok az oldalon.

  4. Paralla János szerint:

    Miután a Stiinta si tehnica mellékleteknek mintegy 50% -a megvan – részben eredetiben,részben fénymásolva(Hi..) – örömmel venném,ha valaki tudna segíteni a többi rész beszerzésében.
    Köszönettel
    Paralla János
    email:paralla5403@gmail.com
    levélcím:Paralla János 9093 Győrasszonyfa Rózsadomb utca 14.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon