Philip K. Dick legmegszállottabb rajongói számára a 2011-es év egyik legnagyobb eseményét jelenti, hogy megjelent a The Exegesis of Philip K. Dick, vagyis a szerző Exegézisének egy szerkesztett, de ezidáig legteljesebb változata. Erről a könyvről nagyon nehéz recenziót írni, az esemény mellett viszont mégsem mehetünk el szó nélkül.

Első lényeges kérdés: mi is ez az Exegézis? Mondjuk úgy, hogy vallásfilozófiai napló. Az írót ért 1974-es látomás-megvilágosodás-anamnézis elemzése, a valóság és Isten keresése, a lét értelmezése egy sci-fi író szemén át, filozófiai önmarcangolás… mintegy nyolcezer oldalnyi kéziraton.

A szerkesztett változat ennél természetesen jóval szerényebb: a Houghton Mifflin Harcourt súlyos, keményfedeles kiadása “mindössze” ezer oldalas. Tudni kell, hogy az Exegézis kézirata erősen önismétlő, olykor zavaros és nem releváns passzusokat is tartalmaz: levelek, jegyzetek, esszék-tanulmányok, szépirodalmi szövegek kaotikus, rendszertelen gyűjteménye. Mégis, ennek ellenére az Exegézis igazi intellektuális mézesmadzag azok szemében, akik ismerik Philip K. Dick munkásságát és életét. Tudtuk, hogy létezik, sejtettük, hogy az univerzum titkai tárulhatnak fel benne, de ilyen átfogó kiadása még nem volt. Külön erénye a szerkesztői jegyzetek gazdagsága, úgy, hogy a beválogatott szöveg érintetlen maradt.

Az Exegézist egy 1974 februárjában-márciusában történt esemény tette szükségessé, amelyben Philip K. Dicket pszeudo-vallásos látomások érték, ezek pedig onnantól kezdve haláláig meghatározták gondolkodását és érdeklődését. A híres-hírhedt Valis-kánon mindössze szépirodalmi interpretációja ennek a vallásfilozófiai krízisnek, az Exegézis viszont jóval korábbra is visszanyúl, érinti PKD legtöbb művét az értelmezés tükrében.

Az értelmezés pedig egyáltalán nem didaktikus, és alapjait sem lehet megtalálni: Dick csapong, nem tudja, hogyan fogjon hozzá, ezért nekilát mindenhonnan. Tudományos-fantasztikus műveiben keres nyomokat, saját szellemi-mentális épségét vizsgálja, leveleiben minden lehetőséget megfontol. Meggyőződésévé válik, hogy Isten küldött neki tömörített információt a jövőből. Persze, ez így nagyon meredek meggyőződés, ha mondjuk csak a fantasztikus és a bibliai megközelítést vesszük. Nem, Dick újraértelmezi a jövőt, Istent, de még magát az információt is.

A legérdekesebb, ahogy PKD különféle tudományos elméletekkel játszik, hogy megmagyarázza az élményt, így felveti a szimpla hallucináció lehetőségét is: tudja magáról, hogy nem őrült. Viszont akármi is történt 1974-ben, Dick érdeklődése komolyan a kozmosz és az emberi lét értelme felé fordult. Nem érzi, hogy egy vallás felvétele ésszerű: szekuláris, fegyelmezett gondolkodása nem tűr dogmákat, spirituális magyarázatokat. Ugyan az Exegézis bizonyos szempontból spirituális mű, nem elégszik meg egyszerű és transzcendens megoldásokkal. És a szervezett vallások szentírásaival ellentétben az Exegézis újraírja önmagát, vitatkozik saját állításaival, keresi a legésszerűbb magyarázatokat.

Dick gnosztikus, görög, ókeresztény filozófusokat olvas, Dante Isteni színjátékát elemzi, a holt-tengeri tekercsekre hivatkozik. És ez csak a töredéke annak, hány ajtón kopogtat még válaszért. Vagy akár a kérdésért. Őszintén szólva azt sem könnyű megfogalmaznom, hogy miről is szól az Exegézis. Nem emelhetek ki egyetlen gondolatot sem, amely lenyűgöző (mert mindegyik az), ráadásul oldalról oldalra egymást cáfolják. A strukturált jövőből a kaotikus múltba küldött információtól kezdve a mindenütt jelenlevő isteni entitáson át a más-valóságokig minden szóba kerül, Dick hatalmas irodalmi-vallásfilozófiai-zenei műveltségét pedig valószínűleg csak a legedzettebb olvasók bírják majd követni. Ezt leszámítva viszont rendkívül elgondolkodtató, sőt szórakoztató könyvről van szó.

Elsősorban azok figyelmébe ajánlom a könyvet, akik a Valis-kánon köteteit jól ismerik és élvezettel olvassák újra és újra. A Szabad Albemuth Rádió, a Valis, az Istenek inváziója, a Timothy Archer lélekvándorlása, s visszamenőleg több más Dick-regény, elsősorban az Ubik: mind olyan regények, amelyekben megtalálhatjuk az Exegézis témáinak csíráit.

Előfordulhat, hogy kiadnak egy második kötetet is (az eredeti tervekben kétkötetes mű szerepel, viszont a könyvön erre utaló nyom már nincs), viszont ha mégsem, akkor is ez a legteljesebb és legalapvetőbb kiadvány azok számára, akik Philip K. Dick elméjében szeretnének mélybúvárkodni… csak aztán óvatosan bánjunk azzal, ami a felszínre kerül!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon