A dolgok jelentős leegyszerűsítése lenne Andreas Eschbachot Németország legnépszerűbb science fiction szerzőjének nevezni. Nem mintha nem lenne elég népszerű, de távolról sem csak sci-fit ír, hiszen már a 2010-ben Kurd Laßwitz-díjjal jutalmazott Ein König für Deutschland (Németország királya) is csak megkötésekkel tekinthető annak, az Eine Billion Dollar (Egybillió dollár) pedig egyáltalán nem. A Herr aller Dinge (Mindenek ura) viszont a science fiction művekkel szembeni minden elvárásnak eleget tesz. Némelyiket meg is haladja.
Aki csak a Hajszőnyegszövőket ismeri Eschbachtól, könnyen hamis képet alkothat a szerzőről. A bemutatkozó regény kimondottan rövid, igazi zsebkönyv, azonban az íróra a valódi féltéglák a jellemzők. A Herr aller Dinge közel 700 oldal, ennek ellenére nem kell megijedni tőle: igencsak olvastatja magát, és miután jó sokáig várat magára két történetszálának összeérése, van is, ami fenntartsa az olvasó kíváncsiságát. Az említett két történetszál a két főszereplő fixa ideájából adódik.
Egyikük, Hiroshi Kato, szegény japán anya gyermeke, apja amerikai, de évek óta nem lehet róla hallani. Hiroshi a robotok megszállottja, meggyőződése, hogy egy nap lehetségessé válik, hogy senkinek ne kelljen dolgoznia a megélhetésért. Kisgyerekként ismerkedik meg a szomszédos francia nagykövetségen nevelkedő Charlotte-tal, aki szintén nem hétköznapi jelenség. Ha hozzáért egy tárgyhoz vagy emberhez, rengeteg mindent megérzett annak múltjával kapcsolatban. Egyszer pedig megérintett egy templomban kiállított kést, amelyről megérezte, hogy nagyságrendekkel régebbi, mint azt hinnék róla. Charlotte életét arra teszi fel, hogy bebizonyítsa, létezett értelmes civilizáció a Homo sapiens sapiens előtt is, így kezd el később Amerikában antropológiát tanulni.
Sorsa idővel Hiroshit is Princetonba veti: a fiú számára kezdettől nyilvánvaló, hogy élete szerelme a lány, ám az ezt csak nagyon későn fogadja el. Hiroshiból remek robotépítő lesz, majd egy kudarcot követően a nanotechnológia felé fordul. A két életcél összetalálkozására akkor kerül sor, amikor Charlotte egy sarkvidéki expedíción kis híján nanotechnológiai rendszerek áldozatává lesz. A „Mindenek Ura” maga Hiroshi lesz, miután a sarkköri lelet „megszelídítésével” szó szerint bármire képes lesz nanorobotjaival. Persze mások is igényt tartanak erre a hatalomra, így Hiroshi lesz a legkeresettebb „bűnöző” a Földön.
Bár úgy tűnik, elmeséltem a teljes történetet, ez csupán apró töredéke a regény sztorijának, hiszen Hiroshinak számos kemény ellenféllel kell megküzdenie céljai eléréséhez, Charlotte kapcsolatról kapcsolatra sodródik, de például az is kiderül belőle, miért nem sikerült – és nem is fog sikerülni – kapcsolatot felvenni idegen civilizációkkal, mi a buktatója az önreprodukáló robotoknak és hogy a nanotechnológiában is az első lépés az igazán nehéz.
Eschbach dedikál
A regény következetes tudományossága ellenére sem hard sci-fi. Hiroshi és Charlotte kapcsolata legalább annyira fontos, mint a tudományos ötletelés, sőt, valójában ez a történet fő mozgatórugója. Bár az olvasó szíve mélyén ezt várná, nem a „legkisebb királyfi elnyeri a királylány kezét” jellegű befejezést kapunk, mégis a szerelem győzelmét hirdeti a zárás, és rendkívül megrázó és eredeti módon kerül sor a végső egymásra találásra. Jó szívvel ajánlom a könyvet minden sci-fi rajongónak, különösen azoknak, akik a romantikus szálaktól sem riadnak vissza.
További információk:
- 2011 november végén jelent meg a Metropolis Media gondozásában Eschbach Összeomlás (Ausgebrannt) című regénye, mely az olajforrások kiapadásának témakörét dolgozza fel.
- Andreas Eschbach ifjúsági regényeket is ír, a Black-Out című trilógianyitó műve Svájcban Book Star-díjat is kapott.
Linkek:
Andreas Eschbachról és műveiről az SFmagon
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
hát:én az összeomlást olvasom tőle. De nem fogott meg.
Megint azt kell mondanom h nem értem a metropolis mediát: itt egy többszörös díjnyertes, sok remek regénnyel rendelkező szerző és az ilyen vitathatatlanul kiemelkedő műve helyett megkapjuk az Összeomlást. Most kivételesen a Hajszőnyegszövők egy jó kezdés volt tőle a kiadó részéről a kritikák szerint, de pl Vinge esetében már ez is gond volt.