Stephenie Meyer 2005-ben robbant be nem mindennapinak nevezhető romantikus fantasy-jával, az Alkonyattal (Twilight). Egy halandó lány és egy örökifjú vámpír szerelmét feldolgozó könyvet három folytatás követte, majd hamarosan érkeztek a filmváltozatok. Nemrég mutatták be a negyedik regényből készült, két részes film első részét, erről ír nekünk Benkő Marianna, aki részrehajlás nélkül igyekszik megítélni a filmet.

Lehet, hogy csakugyan kétféleképpen lehetséges az Alkonyat-saga legújabb részét megnézni: vagy beleéled magad minden fordulatába és imádni fogod, vagy éppen ellenkezőleg, még Picard kapitány is megirigyli tőled azt a rengeteg „facepalmot”. Azt hiszem, nekem sikerült pont a kettő között egy csendes kis zugot létrehoznom, ahol, mint a mesebeli kislány, élveztem is a filmet, meg nem is.

Elöljáróban azért szögezzük le: nem jó film a Hajnalhasadás. Már csak azért sem, mert a két óra cselekmény két bővített mondatban összefoglalható: Edward és Bella összeházasodnak, de hiába élőhalott az egyikük, csak csurran valahogy egy közös kölök, aki ráadásul majdnem kinyírja anyukát a nagy vérszomjával. Ezt persze a farkasok sem nézhetik tétlenül és Jacob is nagyon szenved (bár most inkább ruhában, mint félmeztelenül).

Hogy a fentieket elmondani minek kellett két hosszú óra, azt csak sejtem: bele kellett sűríteni azt a rengeteg szenvedő és bávatag nézést, valamint dögös zenét, hogy tudjuk, itt most éreznünk kell valamit. A film ugyanis nem csinál mást, mint szinte szó szerint visszamondja a könyv első felének cselekményét, többet nem tesz hozzá az élményhez. A fényképezés megrekedt a „mutassunk fenyőerdőt magasból, mert az nagyon művészi” szintjén, a CGI-vérfarkasok még mindig nagyon műviek, és hihetetlenül zavaró, hogy minden egyes, érzelmet kifejezni kívánó jelenet alá valami menő nótát raktak, mikor néha egy kis instrumentális filmzene, vagy ne adj isten, a csönd sokkal többet mondott volna.

És ezeket után mégis hol élveztem ezt az egészet? Be kell valljam, nem pontosan tudom, de ha kikapcsoltam az agyam és hagytam, hogy együtt érezzek a szereplőkkel, valahol átélhetőek voltak a történések. Ugyan Robert Pattinson és Taylor Lautner ezúttal sem váltotta meg a világot, de Kristen Stewart végre tudott néha valódi színészi játékot felmutatni, különösen amikor az anyai érzések kerültek előtérbe. Maga a terhesség és az ezzel együtt járó fájdalom érzékletesen került bemutatásra, a szülés pedig beillett volna egy horror-szcénának is. Még az esküvői jelenetnél is sikerült elkerülniük a giccs-faktort, inkább egy bájos, ámde rendkívül kényelmetlen családi vacsorán érezhettük magunkat.

Amit azonban sem ennek a résznek, sem az egész sorozatnak nem tudok megbocsátani: a biztonsági játék. Itt, ahogy a mondás tartja, „senki nem hal meg, csak nagyon bibisek lesznek.” Számomra (és ahogy a legtöbb internetes mém is tartja) nem attól lesz átélhető a szenvedés, hogy utána minden a legnagyobb rendben megy tovább, hanem attól, hogy ez a fájdalom megváltoztatja az embereket. A „boldogan élünk, míg meg nem halunk”-formula működik a mai világban is, csak nem úgy, hogy minden statikus marad. Ha már ifjúsági irodalomnál tartunk (mert az Alkonyatot sem tartom többnek, mint egy túlhype-olt lányregénynek), a Harry Potternek a veszteséget sikerült sokkal átélhetőbben bemutatnia, amitől a történet is hitelesebbé vált.

Mindenki azt kapta tehát, amit várt: egy nagy dobpergéssel kísért, de alapvetően felejthető filmet. Nem rosszabb ez, mint az eddigiek (sőt, a valóban borzalmas második etapot mérföldekkel megelőzi), halad a szépen kitaposott úton, a Twi-mamák és –lányok szívét továbbra is melengetheti. Mindenki más, különösen gondolok itt a férfiakra, azonban csak saját felelősségre fogyasszák, mert garantált émelygést okoz.

Benkő Marianna

További információk:

  • A “saga” utolsó filmváltozatát jövő novemberben mutatják be világszerte, így hazánkban is.

Linkek:

A hivatalos honlap

IMDB

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon