A WorldCon hetén ezúttal egy olyan novellát közlünk, amely idén már bezsebelte a Nebula-díjat, és jelenleg a World Fantasy díjért fut. Higgyétek el: az Én pici pónim ezután már nem lesz ugyanaz.

 

Kij Johnson

Pónik

A meghívó western stílusú. Margóján cowboykalapos, rajzolt lányok kergetnek egy ménesre való, vad Pónit. A Pónik nem magasabbak a lányoknál; ducik és színpompásak, akár a pillangók, tömpe unikornisszarvuk és apró, pihés szárnyuk van. A meghívókártya alján újonnan foglyul ejtett Pónik kavarognak egy karámban. A lányok egy rózsaszín és fehér Pónit kaptak lasszóvégre. Szeme és szája meglepett Ó-t formáz, feje fölött felkiáltójel lebeg. A kislányok görbe késekkel vágják le a szarvát. A szárnyai már hiányoznak, a karám melletti halmot gyarapítják.

Aki inkább olvasná a novellát a fotelben (esetleg repülőn, vonaton, kávézóban), kinyomtatva, e-könyvolvasón, egyéb erre alkalmas eszközön, szabadon le is töltheti.

PDF

EPUB

PRC

 

Szeretettel meghívunk Téged és a Pónidat ____(Napocska neve kövérkés betűkkel, kézzel írva áll a meghívón)___ egy kivágóbulira a TöbbiLánnyal! Ha megtetszel nekünk, és a Pónid is ügyes, beveszünk.

– Alig várom, hogy barátaink legyenek! – mondja Napocska. Barbara válla fölött áthajolva olvas, rózsaillatú lehelete átbodorodik a kislány haján. A hátsó kertben vannak, Napocska rózsaszín istállója mellett.

Barbara megkérdi: – Tudod már, mit akarsz megtartani?

Napocska apró szárnyai elmosódnak, ahogy a levegőbe szökken, bukfencet vet, majd lábait maga alá húzva lebeg tovább.

– Ó, természetesen a beszéd képességét! Repülni is jó, de beszélni még sokkal remekebb! – A fűre pottyan. – Nem is értem, miért akarná bármelyik Póni megtartani a szarvát! Hiszen semmi haszna!

Amióta Pónik léteznek, így megy ez. Minden Póninak van szárnya. Szarva. Minden Póni tud beszélni. Aztán minden Póni elmegy egy kivágóbulira, és a háromból kettőről lemond, mert ha egy lány a TöbbiLány közé akar kerülni, ez a dolgok rendje. Barbara még sosem látott Pónit, amelyiknek a kivágóbulija után is megmaradt volna a szarva vagy a szárnya.

Barbara látja a TöbbiLány Póniját, ahogy a szünet előtt bekukucskálnak az osztályterem ablakán, vagy az iskola után a buszmegállóba tömörülnek. Babarózsaszínek, levendulalilák, pitypangsárgák, fényes sörényük csigákba göndörödik, fürtös farkuk a földig leér. Amikor a TöbbiLány éppen nem iskolában, cselló- vagy balettórán, fociedzésen, játszótéren vagy a fogszabályozó orvosánál van, a Pónijával tölti a napot.

 

***

 

A bulit AlfaLány házában tartják. Az anyja gyermekorvos, az apja kardiológus, és van egy kis pajtájuk, a gyepet pedig, ahol a Pónik játszanak, hatalmas fák árnyékolják. Napocska idegesen sétál közéjük. A többiek némán megérintik bársonyos orrukkal a szarvát és a szárnyait, aztán valamennyien kiügetnek az akáclila pajtából a legelő aljába, ahol egy széthányt szénabála várja őket.

AlfaLány a kerítésnél szólítja meg Barbarát. – Az ott a te Pónid? – kérdezi köszönés helyett. – Nem olyan szép, mint Csillagvirág.

Barbara védekezik. – De gyönyörű! – Ez hiba, ezért gyorsan hozzáteszi: – A tiéd olyan szép! – AlfaLány Pónija valóban szépséges: farka a lila összes árnyalatában játszik, és csillagok sziporkáznak benne. Napocska farka ezzel szemben krémfehér és mézszínű fénnyel ragyog, és Barbara tudja, hogy ő a leggyönyörűbb Póni a világon.

AlfaLány elsétál, a válla fölött odaveti: – A nappaliban Rock Banddel lehet játszani, néhányan a TöbbiLány közül a teraszon vannak, és anyu vett sütit, meg van diétás kóla, diétás Red Bull és diétás limonádé.

– És te hol leszel? – kérdezi Barbara.

– Én kint leszek – mondja AlfaLány, így aztán Barbara szörpöt és három cukrozott mazsolás-zabpelyhes kekszet szerez magának, és a nyomába ered. A TöbbiLány odakint egy hangfalakra kötött iPodot hallgat, Wii teniszezik, és nézi, ahogy a Pónik Bújócskát, KiALegszebbet és EzALegjobbJátékot játszanak. Mind ott vannak: BétaLány és NyalizósLány és MindenkiKedvenceLány meg a többiek. Barbara csak akkor mer megszólalni, amikor úgy érzi, nem sül fel vele.

Aztán eljön az idő. A TöbbiLány és néma Pónijaik gyűrűt vonnak Barbara és Napocska köré. Barbara émelyeg.

AlfaLány azt kérdezi Barbarától: – Mit választott?

Napocska rémültnek látszik, de közvetlenül neki válaszol. – Inkább beszélnék, mint repülnék vagy megböknék másokat a szarvammal.

AlfaLány azt mondja Barbarának: – Minden Póni ezt mondja. – Egy görbe kést ad Barbara kezébe, olyan hosszút, akár egy nő tenyere.

– Én? – kérdezi Barbara. – Azt hittem, valaki más csinálja. Egy felnőtt.

– Mindenki saját maga végzi el a Pónijának – mondja AlfaLány. – Csillagvirágnak én csináltam.

Napocska némán kinyújtja egyik szárnyát.

Nem olyan, mintha egy valódi pónilóba vágna. A szárny könnyen leválik, simán, akár a műanyag, és a vér illata akár a vattacukoré a búcsúban. A szárny helyén csillogó, reszkető ovális látszik, mintha Barbara rózsavíz ízű török édességet vágna ketté, ahol a porcukor alól kilátszik a rózsaszín zselé. Azt gondolja: Tulajdonképp egész jól néz ki, aztán hányinger fogja el.

Napocska megremeg, szemét szorosan lehunyja. Barbara levágja a másik szárnyat is, és az első mellé fekteti.

A szarv keményebb dió, olyan, mintha egy igazi póniló patáit nyírná. Barbara keze megcsúszik, megvágja Napocskát, és még több vattacukor-vér folyik. Végül a szarv is a fűben hever a szárnyak mellett.

Napocska térdre rogy. Barbara ledobja a kést, és zokogva, csukladozva ráomlik. Kézfejével megtörli az arcát, és fölnéz a gyűrűre.

Csillagvirág orrával megérinti a kést, lila patájával Barbara elé löki.

AlfaLány megszólal: – Most a hangját. El kell venned a hangját.

– De már levágtam a szárnyát és a szarvát! – Barbara védelmezően átkarolja Napocska nyakát. – Azt mondtátok, a háromból kettőt!

– Az a kivágás, igen – mondja AlfaLány. – Azt kell neked megtenned, hogy KözülünkValó légy. A Pónik azonban maguk választják meg a saját barátaikat. És annak is ára van. – Csillagvirág megrázza ibolyaszínű sörényét. Barbara most először veszi észre torkán a mosolyt formázó sebhelyet. Minden Póninak van egy.

– Nem teszem meg! – mondja Barbara, és bár úgy sír, hogy arca maszatos a takonytól és a könnyektől, tudja, hogy mégis megteszi. Amikor végül abbahagyja a zokogást, fölveszi a kést és feltápászkodik.

Napocska remegő lábakkal áll mellette. A szarva, a szárnyai nélkül nagyon kicsinek látszik. Barbara tenyere iszamós, de erősebben szorítja a kést.

– Nem – mondja váratlanul Napocska. – Még ezért cserébe sem.

Napocska sarkon fordul és elvágtat a kerítés felé, olyan sebesen és szépségesen, akár egy valódi póniló; de a többiek többen vannak, nagyobbak, és Napocskának nincsen szárnya, hogy elrepüljön, vagy szarva, hogy harcoljon. Lerántják, mielőtt átugorhatna a kerítésen a mögötte elterülő erdőbe. Napocska felkiált, aztán nem hallatszik semmi, csak a paták dobogása a Pónik szoros gyűrűje felől.

A TöbbiLány megdermedve áll. Vak arcukat a Pónik felé fordítják.

A Pónik gyűrűje felszakadozik, elügetnek. Napocskának semmi nyoma a vattacukor-vér permetén és egy elszabadult, csillogó fürtön kívül a sörényéből, amely kifakul, amint a fűre hull.

AlfaLány megtöri a csendet: – Sütit? – Bizonytalan és hamis a hangja. A TöbbiLány a házba tülekedik, hasonlóan mesterkélt hangon csacsogva. Játszani kezdenek, még több diétás kólát isznak.

Barbara utánuk botorkál a nappaliba. – Mit játszotok? – kérdezi tétován.

– Hát te meg mit keresel itt? – kérdezi AlfaLány, mintha most először venné észre. – Te nem vagy KözülünkValó.

A TöbbiLány rábólint. – Nincsen pónid.

 

fordította Kleinheincz Csilla

A szerzőről

Kij Johnson novellái olyan magazinokban jelentek meg, mint az Amazing Stories, az Analog, az Asimov’s, a Fantasy & Science Fiction és a Realms of Fantasy. 2009-ben a 26 majom, no meg a pokol című novellája elnyerte a World Fantasy díjat, 2010-ben az Árboc a Nebula-díjat. Pónik című novellája idén Nebula-díjban részesült, és a World Fantasy díj idei finalistája.

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: novella

Eddig 12 hozzászólás érkezett.

  1. Justin szerint:

    Tetszik. Néhol talán kicsit direktebb a kelleténél (pl. a lányok elnevezései), de jól és hatásosan átjön, mit akar.

    (A tanulság, ha valakinek nem jött volna le: ha szalmával próbálod etetni a lovad, előbb-utóbb kannibállá válik :-) Jó, csak ökörködök)

  2. szs szerint:

    Érdekes novella. A végéről nekem a vonatbalesetes vicc “Mit ordibál, nincs is lába!” megnyilvánulás jutott eszembe, bár ezzel az összes közös pontot le is fedtem.

  3. abdul szerint:

    hát, a fene se tudja. az elején kicsit blődnek indult, de gondoltam, miután az sfmagon szerepel (figyeldoda, ez már minőségi szűrő ;) ), csak megér egy próbát. a pónik tulajdonságainak taglalásától felkeltette a figyelmemet, megragadta a fantáziám, onnantól nagyon élveztem. a végével viszont nem vagyok kibékülve, valahogy túl röviden, és egyértelműen záródik le a novella, és hiányérzetem marad a befejezése után.

    ettől függetlenül élvezetes kis írás, főleg azt értékelem, hogy egy egyszerű alapötletből, egyszerű nyelvezettel, bravúroskodás nélkül milyen tökjó dolgokat tudott kihozni az írónő, ez irigylésre – és követésre – méltó. :) kár a végéért.

  4. Johann szerint:

    Uh, üt. Eléggé Legyek Ura-s, csak sziget helyett babazsúrral meg diétás kólával…

    Ha a novella célja érzelmek generálása, és a gyomorforgatás annak számít, akkor iszonytatóan és borzongatóan ott van. Vannak gyerekeim, és “járunk” partikra, ezért nagyon nem is mertem belegondolni, pláne újraolvasni.

  5. furfag szerint:

    mfw cupcakes

  6. Justin szerint:

    (Fiúk, lányok, az a kis poénom a SZALMAbáláról finom bökés volt a fordító felé, hogy tessen javítani SZÉNAbálára… Különben valóban nem lesz csoda, ha kannibálkodnak a lovak.
    Természetesen ez az apró fordítói hiba egyáltalán nem befolyásolja a novella mögöttes értelmét, csak szúrja egy lótartó embör szemét :) )

  7. tapsi szerint:

    Bevallom, nekem nem tetszett, mert nagyon erősen és erőltetetten zsigeri hatást akar elérni (és eléri, tényleg, megütni engem is megütött) viszont ez olcsó dolog, nemhogy már ököllel kelljen menni az olvasóra…

    Kij Johnson számomra egyébként nagyon érdekes, mint író, mert az első írása, amit olvastam, a “The Cat Who Walked a Thousand Miles” ( http://www.tor.com/stories/2009/07/the-cat-who-walked-a-thousand-miles ) egy roppant finom, lassú és lírai írás. És aztán ott a “Spar” és ez, amik meg szándékosan nagyon durvák. Csak valahogy a “Spar” esetében sokkal inkább éreztem, hogy valóban szükség van ennyi nyersességre, itt meg már hatásvadász és túlzó póznak tűnik ez a “jajjjj de én még rózsaszín pónikat is kettéfűrészelek tompa IKEA kiskéssel, hogy jobban értsétek a világ kegyetlenségét”.

  8. Justin szerint:

    Szerintem ennél kevesebb kegyetlenséggel nem tudta volna hatékonyan ellenpontozni a My Little Pony érzést, és így kicsiholni a kívánt katarzist.

  9. hanna szerint:

    @Justin: Az ebben a szép, hogy ezt nekem is észre kellett volna vennem, de úgy látszik, kihagyott az agyam. Javítva.

  10. Justin szerint:

    Hanna:
    Tudom, hogy csak pillanatnyi kihagyás volt – itt figyel a polcomon a bizonyíték, fordítója Kleinheinz Csilla :)

  11. onsai szerint:

    Nagyon jó volt.

  12. Kornya_Zsolt szerint:

    Na végre sort kerítettem rá… Vér a vattacukor alatt, plusz szivárványszín közösségi terror. Tetszik. :D

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon