SFmag

Kedvelem a népmesefeldolgozásokat, azokat meg különösen, amelyek nem csupán átdolgozzák a modernizált elemeket, hanem a már ismert fordulatokat teljesen új megvilágításba helyezve képesek új történetet elmondani. Catherynne M. Valente Deathless című regénye ilyen elvárások mellett egyszerre volt számomra kellemes meglepetés és „csalódás” – az idézőjelet rögvest megmagyarázom, de előbb szeretném röviden bemutatni az írót.

Catherynne M. Valente az új fantasy író generáció egyik A-listás tagja, írásai rendszeresen felbukkannak a különféle neves díjak jelöltlistáján (Locus, Hugo, Nebula, Mythopoeic), A The Orphan’s Tales című kétkötetes mesefolyama elnyerte a 2009-es Mythopoeic díjat, első kötete pedig 2006-ban James Tiptree Jr. díjat kapott. Versei öt kötetben jelentek meg, és Rhysling-díjat nyertek számára. Magyarul egy regénye sem jelent még meg, bár könnyen előfordulhat, hogy a The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making hamarosan itthon is kiadásra kerül. Valente saját stílusát félig tréfásan mythpunknak nevezte el, értvén alatta, hogy a mítoszokat és meséket a posztmodern fantasztikum technikáival vegyíti műveiben. Költészete prózájában is tetten érhető; stílusa jellemzően dallamos, képekben és rétegekben gazdag.

Ilyen a Deathless is: látszatra egy (több) híres orosz népmese  (és annak számos variációjának) feldolgozása, a valóságban azonban ennél jóval több. Míg az eredeti történetek elemei világosan felismerhetőek, az írónő olyan mintázatba rendezi át őket, hogy új mesét adnak szerelemről, árulásról, sorsról és kötődésről.

Azt hittem az előzetesek alapján, hogy a mese csupán szimbóluma lesz a szovjet rezsimnek, és meglepődtem, amikor ennél többet találtam; de nem bánom.

Marja Morevna még gyermek, amikor tanúja lesz, ahogyan három madár sorban legénnyé változik, és elveszi nővéreit feleségül. Akkor határozza el, hogy ő nem válik majd a mágia gyanútlan áldozatává, ő tudni fogja, kihez megy hozzá – amikor azonban rá kerül a sor, és Halhatatlan Koscsej eljön érte, hibázik. Semmit nem tud Koscsejről, és házasságuk kezdetén ő lesz a szolga; a kocka azonban később még megfordul.

Függés, versengés és uralkodás kapcsolatuk fő témái, és végső soron az egész regényen ez vonul át; akkor is, amikor a jóslatnak megfelelően eljön Iván, hogy elcsábítsa és elvigye Marja Morevnát. Hármuk szerelme tragikus, nyugtalanító, természetellenes – ugyanakkor elkerülhetetlen.

A regény egyfelől színtiszta mese: Koscsej birodalmának eleven vérkútjai és bőrsátrai, a manók és más mitikus lények, az átváltozó udvarlók, a kacsatojásba rejtett halál mind-mind felbukkannak, ám a háttérben ott van a valóság is: a vörös Szovjetunió, az élelmiszerjegyek rendszere, a besúgók és ügyeskedők.

A valóság és költészet kettőse jellemzi a regényt, szervesen összefonódnak, például a lenini házimanók vagy az ápolónőnek tanuló vízitündér személyében; hogy Marja Morevna harmadik nővérét egy vörösbegy – a vörös hadsereg egy tisztje – veszi el; hogy Iván a szovjet rendszert szolgálja. A regény prózáját végig áthatja a líra. A Deathlessen tisztán érezhető, hogy Valente egyúttal költő is: a szavak áradnak, elringatnak, és egyszerre gyönyörűek és felkavaróak.

Oroszország – és később a Szovjetunió – hátteréül pedig Marja Morevna és Koscsej kapcsolata mellett egy háború is szolgál, amelyet Koscsej, az Élet hercege vív testvére, a Halál ellen, aki lassan fölemészti birodalmát.

Ha úgy tetszik, a Deathless szimbólumokból szőtt mese – ugyanakkor egy pompás, szívfacsaró szépségű és vad történet, amely egyszerre ismerős és ismeretlen.

További érdekességek:

• Catherynne M. Valente a könyv megírásakor nagyban támaszkodni tudott orosz származású férjére és annak családjára.
• Jelenleg az Apex Magazine szerkesztőjeként dolgozik.

Hozzászólások

hozzászólás