Szauna és jeges fürdő I.

Közzétette: lorinczy_judit 1 hozzászólás

Sok közös vonás van Finnország és hazánk között, míg ők szláv és skandináv, mi szláv és germán népek gyűrűjében élünk, és bár nyelvrokonaink területe legalább háromszor nagyobb, mint hazánké, lélekszámra feleannyian vannak, mint mi.

Azt mondhatnám, hogy mindkét nép mondavilága élénk és fantasztikummal teli, de amíg nálunk ez már kevésbé van jelen a mindennapi kultúrában, náluk teljesen megőrződött, köszönhetően talán erős természet-közeliségüknek is.

A finn fantasztikus irodalomról szerencsére találni angol nyelvű, átfogó képet adó cikket a neten; sőt, linkgyűjtemények is vannak. Az Usva című, angolul is olvasható ingyenes e-zine-jük honlapján szintén fellelhető némi információ az ottani fantasztikus irodalmi díjakról, más honlapokon pedig (főként a World SF Blogról kiindulva) a fontosabb szerzőkről viszonylag sokat megtudhatunk.

Először az ottani főbb magazinokról és néhány fontosabb szerzőről ejtünk szót, a cikk holnap közlendő második részében pedig a rendkívül aktív és népes rajongótáborról, klubéletről, és az általuk alapított irodalmi elismerésekről számolunk majd be.

A finn fantasztikum rajongótábora az 1970-es évek második felében alakult ki, ezóta tartanak sci-fi találkozókat, melyeket a Turku Egyetem hallgatói szerveztek. A Turkui Sci-fi Társaságot 1976-ban alapították, és rá egy évre jelent meg az első fanzin is Spin elnevezéssel. Jelenleg több mint húsz(!) sci-fi és fantasy klub működik szerte az országban, és tucatnyi, általuk kiadott magazin lát napvilágot rendszeresen. (És ezekbe még nem számoltuk az anime és szerepjátékos klubokat, fanzinokat).

Kereskedelmi forgalomban kapható – a mi Galaktikánkhoz hasonló – fantasztikus irodalmi magazin azonban a finneknél nem létezik. Kísérletek voltak rá, de kudarcot vallottak. A klubok magazinjai ugyanakkor nem feltétlenül maradnak el minőségben, kinézetben egy profitorientált, „hivatalos” SF magazintól, novellákat, festményeket, képregényeket, cikkeket közölnek, saját műveket és külföldi fordításokat egyaránt. Megjegyzendő azonban, hogy a kiadványok terjesztésére viszonylag szűk körben van csak lehetőség. Mivel nem profitorientáltak, a szerzők ingyen kénytelenek rendelkezésre bocsátani az írásaikat – a profi kiadvány hiányát mind az írók, mind az olvasók érzik.

A jelenleg futó, klubok jegyezte magazinok közül kiemelkedik a Tamperei Sci-fi Társaság Raimo Nikkonen szerkesztette Portti (Átjáró) magazinja. 1982 óta a legjelentősebb és legsikeresebb kiadvány, nem csak a címlapja színes, de belül is találunk színes oldalakat, ezerfős előfizetői táborral büszkélkedhet; egyébként 3500 példánnyal fut.

A második igen jelentős, rendszeresen megjelenő magazin a Tähtivaeltaja (Star Rover), melyet Toni Jerrman szerkeszt, és a Helsinki Sci-fi Egyesület ad ki. Sok rajongó tartja jobbnak a Porttinál, érdekessége, hogy kevéssé koncentrál a hazai szerzőkre, és különösen az első időkben (e magazin is a ’80-as évek elején indult) a képregényeknek adott nagy teret. Célja, hogy megismertesse a közönséggel az aktuális trendeket – ezzel persze kockázatot vállal, de rendszerint sikeresen.

Mindkét magazinhoz, illetőleg a két klubhoz irodalmi díjak is tartoznak, erről a következő részben írunk majd.

A már említett Spin, bár voltak hullámvölgyek a ’77 óta eltelt évtizedek alatt, megmaradt a harmadik legnagyobb finn SF magazinnak, sőt, az utóbbi években radikális változáson ment át, mely minőségi ugrást eredményezett. Ez köszönhető volt annak is, hogy a Turkui Sci-fi Társaság vezetésében generációváltás ment végbe, manapság a legaktívabb klub lett.

Kosmoskynä (Cosmos Pen) 1984 óta megjelenő sci-fi magazin a Finn Sci-fi Írók Egyesületének jóvoltából. Az Egyesület ugyan kicsiny, de viszonylag aktív, tehetséges kezdőknek és haladóknak egyaránt lehetőséget biztosítanak a megjelenésre.

Hogy a fantasy se maradjon említés nélkül, a Finn Tolkien Társaság 1991 óta adja közre Legolas nevű magazinját, mely kizárólagosan fantasy történetekre koncentrál.

A nyomtatásban megjelenő magazinok mellett természetesen léteznek webes e-zine-ek, a legtöbb klubnak van saját honlapja, de ezeken általában az aktuális, nyomtatott formában megjelent fanzinjukat reklámozzák. Független, valódi internetes SF magazin azonban a Kalaksikukko (Galaxy Rooster) a Kuopio Science Fiction Társaság jóvoltából, mely a ’90-es évek elején indult, és máig fennmaradt. A rendkívül egyszerű kinézetű, nevezzük nevén, blog novellákat, ismertetőket, cikkeket közöl.

A Babek Nabel 2001-ben indult, a helsinki rajongók hívták életre afféle fórumként az egyre körülményesebbé váló levelezőlisták helyett. Rendkívül aktív, helyet biztosít a vitáknak, szóljanak bármiről, ami a finn SF rajongókat illeti.

A svéd nyelvű, finnországi SF rajongók számára Ben Roimola alapította Enhörningen (Unikornis) novellákat közöl, valamint irodalmi és audiovizuális ismertetőket. Ennek webes változatát azonban a rajongók jobban ismerik, az Enhörningen összeköti őket a svédekkel, lehetőséget adva az országhatáron átnyúló kapcsolatépítésre, publikálásra.

Évente 15-20 eredeti finn SF könyvet adnak ki, ami – már csak a hazai viszonyokkal is összehasonlítva – hatalmas szám. Ezek többsége azonban főként ifjúsági vagy gyermekeknek szánt irodalom. Javult a külföldi fordítások helyzete, de ez is inkább jellemzően ifjúsági irodalom. Ugyanakkor keresettek az epikus fantasy sorozatok, mint az itthon is ismert és magyarul megjelent Eddings, Jordan, vagy Salvatore regényei. Sci-fit csak kisebb kiadók jelentetnek meg. Az eredeti finn SF könyvek többségét – hazánktól eltérően – a „magasirodalmi” szerzők jegyzik. A fantasztikum számukra afféle „fűszer”, anélkül, hogy tisztában lennének a sci-fivel, fantasy-vel, vagy törődnének a találkozókkal, rajongókkal, vagy a finn SF történetével, gyökereivel. A realizmus mindig is erős volt a finn irodalomban, ami némi fantasztikummal keverve egy csapásra népszerűvé tette a kortárs szerzők írásait, nem csoda, hogy sok ismert finn író próbát tett a spekulatív fikcióval. Miközben a hivatalos kritika oldaláról megfigyelhető az a hozzáállás, hogy „a fantasy végső soron gyerekeknek szól”, ha egy élvonalbeli finn szerző használ fantasztikus elemeket szépirodalmi művében, már fejet hajtanak előtte – minőségtől függetlenül.

Johanna Sinisalo

A finn SF számára hatalmas nyereség volt, amikor az Atorox-díjas Johanna Sinisalo elnyerte a finnországi irodalmi díjat is Ennen päivänlaskua ei voi (Not Before Sundown; USA-publikáláskor: Troll: A Love Story) c. regényével. A könyv azonban csak érintőlegesen fantasztikus, a szerző saját bevallása szerint realista, kortárs regényben gondolkodott, némely spekulatív fikciós elemmel. A szerzőnőt egyébként nem csak hazájában halmozták el díjakkal, de angol nyelvű megjelenései révén nemzetközi szerzővé vált, Baby Doll c. novellájáért Nebula-jelölést kapott, és 2004 óta a James Tiptree Jr. Díjnak is tulajdonosa. Az íráson kívül kipróbálta magát szerkesztőként, és a filmes munkák sem állnak tőle távol. Egy tavalyi interjúban úgy vallott, hogy a finn népmonda, a Kalevala természetszerűleg hatott rá, a főbb szereplőket gyakorlatilag átemelte a ’90-es években játszódó egyik regényébe (The Heroes).

Említésre méltó Risto Isomäki, aki három SF regénye és egy novelláskötete mellett jellemzően realista műveket ír, harcos környezetvédő. Ilkka Remes, akit Tom Clancy finn megfelelőjeként szoktak emlegetni, a hírnevét megalapozó Pääkallokehrääjä (Death’s-head hawk moth) c. könyvében alternatív történelmi helyzetet vázol fel: mi lett volna, ha a II. Világháborút követően Finnország a Szovjetunió részévé vált volna. Remes tagadta, hogy bármilyen fantasztikus kötődése volna a regénynek, és a mai napig távolságtartó a zsánerrel. Jyrki Vainonen is jobb szereti szürrealistának tekinteni a rajongók által fantasy-nek tartott könyveit, Vainonen számára ugyanis a fantasy meglehetősen behatárolt jelenség: nem más, mint varázskarddal a Gonosz ellen harcoló hősök történetei.

A finn szerzők közül kétség kívül a legígéretesebb és meglehetősen szerencsés helyzetben lévő, tehetséges fiatalember Hannu Rajaniemi, akinek a nevét alighanem a magyar közönség is hamarosan megjegyzi. Rajaniemi az Edinborough-i Egyetemen írta PhD-ját húrelméletből, és jelenleg műszaki területen dolgozik. Kifejezetten hard sci-fi történetei pedig nem csak anyanyelvén láttak napvilágot, hanem angolul is, tavaly szeptemberben publikált regényét méltatják olyan szerzők, mint Charles Stross (aki Greg Eganhoz hasonlította Rajaniemit). Azt hiszem, érdemes lesz figyelnünk rá, az SFmagon a finn tematikus hetünk keretében nem csak e cikket folytatjuk, de ismertetőt is közlünk Rajaniemi egyelőre csak angol nyelven megjelent The Quantum Thief c. regényéről.

További információk, linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. bakou szerint:

    Nagyszerű, hiánypótló cikk – köszönet érte! Érdekes kitekinteni, h a nem túl ismert területeken milyen az élet ebben a témában.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon