Az első ízig-vérig női szemszöget képviselő science fiction regények egyike a Herland, amelyben három amerikai fiatalember egy csak nők által lakott országba vetődik, és ott a hagyományos értékrendjük ütközésbe kerül a helyi utópiával. A feminista nézetekre érzékeny olvasóknak ajánljuk a cikk mellőzését, akik viszont kíváncsiak erre a sci-fi történeti kuriózumra, tartsanak velünk!

Charlotte Perkins Gilman (1860–1935) amerikai író és társadalomtudós, magyarul A sárga tapéta című novellája a Lopakodó árnyak, majd a 2009-es Düledék palota című antológiában jelent meg. Gilman a társadalmi reformok aktivistájaként széles körben hangoztatta feminista és haladó nézeteit (többek között a válással, az apa gyerekhez fűződő jogaival és az eutanáziával kapcsolatban is határozott és korához képest modern véleménye volt), és írásaiban gyakran megjelennek a nézetei.

A Herland (1915) klasszikus utópia: az író „normatársadalmából” három férfi: az elbeszélő Vandyk Jennings és két társa, Terry Nicholson és Jeff Margrave egy vad vidéken folytatott expedíció során hallanak először a nők lakta, veszedelmes országról, ahonnan férfi még nem tért vissza élve, és elhatározzák, hogy felfedezik a legendás birodalmat. A könyv eleje akár egy Tarzan-könyv bevezetése is lehetne, a kalandregénybe illő kezdet azonban hamarosan átadja a helyét az oktatásnak.

A három fiatalember repülővel jut át az országot a világ többi részétől elzáró hegyláncon, és már fentről fejlett civilizáció nyomait látják, ez alapján feltételezik, hogy bizonyára férfiak is élnek a vidéken. Feltevéseik azonban tévesnek bizonyulnak: csak nőkkel találkoznak, akik elfogják őket, majd nekilátnak, hogy megtanítsák nyelvüket a „vendégeknek” és közben maguk is minél többet megtudjanak a kinti világról.

Noha a regénynek van minimális cselekménye is (a három barát meg akar szökni, később szerelmesek lesznek, és aztán bűntettet követnek el), a hangsúly, mint az utópiáknál általában az utópisztikus társadalom bemutatásán van. Herlandben a nők szűznemzéssel szaporodnak (erre Gilman nem ad magyarázatot, nála ez a jelenség spontán fejlődik ki az elzárt, férfiakat elvesztett közösségben), és mivel mindenki azonos nembe tartozik, számos konfliktusforrástól megszabadultak. Tisztaság és rend uralkodik, a szaporulatot mesterségesen és nagy önfeláldozással szabályozzák, a növények és állatok nemesítése mind a hatékonyságot és a szépséget szolgálja. Az ország legfontosabb feladata az anyaság, a szíve pedig a következő generáció, amelynek oktatására és nevelésére nagy gondot fordítanak.

Mindeközben a férfiak saját társadalmuk felsőbbrendűségét kívánják bemutatni, de erőfeszítéseik rendre elbuknak, az egyenlőtlenségek, igazságtalanságok és gyengeségek sora kiütköznek a beszélgetések során. Herland ideális föld: alig vannak betegségek, nincsenek háborúk, a lakók intelligensek, szorgalmasak és boldogok.

A központi téma – nem meglepő módon – a nemek viszonya illetve a nemek mibenléte. Gilman elég egyértelművé teszi, hogy nézete szerint a nemi szerepek és jellegzetességek jó része (pl. a férfi aktív, a nő passzív) társadalmi beidegződésnek köszönhető, és egy más társadalmi formába helyezve a szélsőségek eltűnnek. Gilman női nem feminizált nőideálok, hanem elsősorban (idealizált) emberek és anyák, akik egymással testvériségben, az utódok szolgálatában élnek és tevékenykednek, ambícióik pedig elsősorban a környezetük és önmaguk jobbítására szorítkoznak.

Egyéb felbukkanó témák a regényben: a párkapcsolatokon belüli függetlenség és intimitás együttes megteremtése, a munka mint az identitás fontos alkotóeleme, a gyereknevelés és persze a nők társadalmi alávetettségének okai.

A három főszereplő három archetípust jelenít meg: Jeff idealizálja, piedesztálra emeli az „angyali” nőket, gálánsan viselkedik velük; Terry a hódító macsó, aki vonzó és érdektelen nőkre osztja fel a női nemet; Vandyk pedig elsősorban elemző, aki korábban is barátokat látott a nőkben, nem véletlenül ő a nézőpontkarakter. A három fiatalember reakcióit használja fel Gilman arra, hogy elképzelt ideális társadalmát több szemszögből megvizsgálja. Jeff teljesen magáévá teszi a herlandi eszméket, Terry teljesen elutasítja azokat – érdekes módon Vandyk, aki az író personájának feleltethető meg, viszonylag semleges marad. Elismeri a herlandi társadalom erényeit, ugyanakkor nem mond le a patriarchális társadalom vívmányairól és nemes eszméiről sem.

Ahogyan a három főszereplő nem érti teljesen a herlandi nőket, úgy ők se értik a férfiakat, viselkedésük velük szemben arról árulkodik, hogy egyfajta furcsa asszonyoknak tekintik őket, vagyis pontosan ugyanúgy bánnak velük, mint bármelyik nőtársukkal, és ez még inkább erősíti az üzenetet, hogy a két szexuális véglet között valamennyien „csak” emberek.

A herlandiak hajlandóak változtatni addigi  berendezkedésükön az újonnan érkezettek kedvéért, és lépést tesznek a kétnemű társadalom felé. Három lány jelentkezik a kísérletre, hogy „hagyományos” módon szüljenek gyereket. Celis, Jeff választottja, teherbe esik, míg Ellador és Vandyk között barátságon alapuló, egyelőre plátói kapcsolat alakul ki. Terry azonban nem képes elfogadni a játékszabályokat, és rögeszmésen a megszokott viselkedésmintákat alkalmazza, amelyek azonban nem működnek Herlandben. Amikor meg akarja erőszakolni a „feleségét”, száműzik Herlandből. Nem egyedül tér azonban vissza a megszokott civilizációba, Vandyk vele tart, és vele megy Ellador is, aki kíváncsi a külvilági nőkre és világra és kalandokra szomjazik.

A Herland nem különösebben cselekménydús, ám mindenképpen érdekes regény. Noha az ábrázolt utópia  megvalósíthatatlannak tűnik (bár a tudomány sok mindenre képes), egyes megoldások előremutatóak és arról árulkodnak, hogy Gilman alaposan átgondolta a felvázolt társadalmat (ilyen például a bölcsődék jelentősége, az egyenlő munkavállalás, az egyénre szabott oktatás). Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy a szerző egy mintaállamot épített fel, kiküszöbölve a valódi emberek számos tulajdonságát a kontraszt és a mondanivalója érdekében. Herland túlságosan is idealizált, Gilman azon igyekezetében, hogy minél pozitívabb színben tüntesse fel a nők országát, nem vett tudomást alapvető emberi tulajdonságokról (kompetíció, önzés), vagy szőnyeg alá söpört komoly problémákat (Herland klímája is ideális, betegségek nincsenek, mindenki ép és egészséges). Mindez velejárója az utópiák ábrázolásának, mégis a hitelesség ellen dolgozik.

A regény stílusa és szerkezete kissé poros, a lezárás lapos (bár a folytatás ígérete egyértelmű, ezt utóbb Gilman meg is írta With Her in Ourland című regényében), mindazonáltal furcsa és elgondolkodtató olvasmány, amely sokat elárul a korról, amelyben született, fő kérdése pedig – hogy mennyiben befolyásolják a társadalmi konvenciók a nemek viselkedésbeli jellegzetességeit – akár még ma is érdekes gondolatkísérletek alapja lehet.

További érdekességek:

  • Charlotte Perkins Gilman nem csak regényekben osztotta meg nézeteit a családdal, a társadalommal és a nők szerepével kapcsolatban. Számos könyvet és esszét írt a legkülönfélébb témákban, és a feministák sokáig példaképüknek tekintették.
  • A sárga tapéta című novellája a szülés utáni depressziót ragadja meg egy pszichológiai horrortörténet formájában. Egyik fordítása megtalálható a Magyar Lovecraft honlapon.
  • Charlotte Perkins Gilman a halálos betegek eutanáziája mellett lobbizott, és amikor mellrákot állapítottak meg nála, öngyilkosságba menekült.

Link

Ingyenesen letölthető Herland több formátumban (angolul)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 5 hozzászólás.

  1. Chelloveck szerint:

    Nőnap miatt időzítetted mára a bejegyzést? 🙂 Én tavalyelőtt hasonló témájú csajos-sf-gyűjteménnyel köszöntöttem a nemzetközi nőket, tessék mazsolázni, lányok, némelyik itt is feminista lehet egy hangyányit:
    http://chelloveck.sfblogs.net/2008/03/08/csak-csajok-nonapi-kulonkiadas/

  2. Hackett szerint:

    Chelloveck:
    Ez vicces volt, mert jóval előbb ütemeztük a cikket mára, de csak tegnap esett le, hogy ja, ma nőnap van.:) Hiába, a tudatalatti hasznos barát.:)

  3. hanna szerint:

    @Chelloveck: Köszi a listát, van rajta-egy-két könyv, amivel már régóta szemezek. 🙂

  4. Nihil szerint:

    Ó, a “The Yellow Wallpaper”, vagy háromszor találkoztam vele egyetemi pályafutásom során. 🙂 A Herlanddel viszont egyszer sem, úgyhogy köszönöm a cikket! 🙂
    És Kellemes Nőnapot Kívánok Minden Erre Járó Hölgynek! 😀 <3

  5. marcus szerint:

    A The Yellow Wallpaper határozottan tetszett anno (szintén egyetemi évek), úgyhogy ezzel szerintem teszek majd egy próbát (mondjuk egy Kindle beszerzését követően).

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon