A neves blogger és digitális szabadsághős, Cory Doctorow első magyar nyelven megjelent regénye voltaképp nem is tűnik akkora durranásnak.
Legalábbis elsőre.
Marcus Yallow, a főszereplő hamar bemutatkozik: tipikus tinédzser, aki a modern elektronikus világban nemcsak játszi könnyedséggel igazodik el, de tudásával hamar a felnőttek fölé nő. Nincsenek különleges ambíciói, világmegváltó tervei, sem találmányai. Csupán túl szeretné élni az iskolát, annak minden kötöttségét, elhárítani a tanárok érdeklődését és megfigyelőrendszerét.
A magyar kiadás borítója
De a legfontosabb az, hogy játszani akar.
Bajba mégsem saját zsenije sodorja, hanem az események. Egy nap brutális terrortámadás éri San Franciscót, és a menekülő emberáradatból Marcust és néhány barátját kiemeli a Belbiztonsági Hivatal. „Az Egyesült Államok foglya lettem” – döbben rá hősünk, akit gyanúsnak találnak, mert néhány kütyüje elüt az átlagtól. A megalázó helyzetből szégyenletes alkuval menekül csak meg, és ezek után bosszút esküszik az őt fogvatartók ellen. Mire kiszabadul, szeretett városa megváltozik, egy barátjáról pedig még mindig nincs hír. Itt kezdődik története, amely egyszerű, de hatásos – és legfőképpen – szórakoztató regényben ölt testet.
Az egyenes vonalvezetésű, egyes szám első személyben elmesélt Kis testvér kamaszosan, csak egy nézőpontot megengedve kommentálja az eseményeket. A felnőttek a hibásak, a kormány tehet mindenről, állítja ő, a gyerek, akit kimozdítanak mindennapi, kényelmes életéből. A lázadás megszervezése digitális eljárásokon, felspécizett konzolokon keresztül valósul meg. A csak virtuálisan testet öltő forradalmi tömeg lassan váteszként tekint Marcusra, ő azonban gyerek akar maradni.
A Kis testvér témájából fakadóan erős technozsargonnal bír, ami azonban nem hablaty, hanem végiggondolt science, amely a fictiont támogatja. Az elbeszélés szövetébe így Doctorow minduntalan belehelyezi a gyakran oldalakra rúgó információáradatot, megszakítva a történetet. Ez azonban nem zavaró, hanem narrációs szempontból teljesen elfogadható, hiszen egy lelkes kamasz akar minket az ő világába bevezetni.
Jogosnak tűnik a kérdés: science fiction regényről van szó?
Igen is meg nem is. Igen, hiszen egy-két technikai részlet a közeljövőt sejteti; és nem, amennyiben meglehetősen földhözragadt történetről beszélünk. A Kis testvér az USA-ban az ifjúsági könyvek között debütált, és szemmel láthatóan jól mutat rajta a cyberpunk címke is – hiszen terítékre kerülnek benne a technika és az identitás kérdései.
Cory Doctorow
Doctorow nem igazán irodalmi mágus, legalábbis a Kis testvér nem sokat villant fel a stiliszta oroszlánkörmeiből. A mondatok könnyedén áradnak, a legerősebb rész pedig kétségkívül a kihallgatási epizód: ekkor érezhetjük át leginkább egy kamasz, sőt, mindannyiunk szorongását az arctalan, az igazságot egyedül birtokló Hatalom rabságában, átélve a kiszolgáltatottság magányát. A regény végét kissé deus ex machina-megoldásnak tartom, ennél sokkal szellemesebbre számítottam, hiszen a konspiráció menete maga is izgalmasabb.
Ahol a regény megfeneklik, és nem tud a valóban jelentős sci-fi regények polcára felkerülni, az a didaktikussága. Doctorow szinte a fülünkbe rágja, hogy a terrorizmus elleni háború (Irak, nevesítve is) úgy ahogy van, bűn. Erre az sem mentség, hogy ezt fiatal szereplőjén keresztül teszi. A regény olvasatában a felnőttek, a kormányzat egésze gonosz, amely ellen küzdeni kötelesség és nem bátorság kérdése.
A regény másik szála viszont megmutatja, miért Doctorow az egyik legkortársabb szerző: a címnek adott Kis testvér birodalmának kiépülését mutatja be. Ez utóbbi csöppet sem veszélytelenebb, mint orwelli bátyja, csak kifinomultabb, és jobban támaszkodik a technológiára, mint a régmúlt elnyomó gépezete. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy cserébe békét és biztonságot hazudik.
A könyv pamfletszerű, kiáltvány jellege azt üzeni: ha nem vigyázunk, ha nem figyelünk oda jogainkra, ha ezekről készséggel lemondunk a kényelmünkért, akkor csak a gyerekek menthetnek meg minket. Az a korosztály, amelyik nem szeretne még hozzánk felnőni – lásd a kitételt, hogy kiben is bízhatsz meg – hanem játszani akar, és külön szobájában a saját kedvteléseit szeretné űzni.
Nem pedig a harmincon felüliek világát megmenteni.
További információ:
- A könyv magyarul a Metropolis Média kiadó gondozásában jelent meg.
Kapcsolódó linkek:
A Kis testvér letöltése Cory Doctorow oldaláról
Kis testvér magyarul a Fictionkulton
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
Rettenetesen szerettem a Kis Testvért, még a magyarázós részeket is. A didaktikussága engem azért nem zavart, mert végül is egy kamasz gondolatait próbálja tolmácsolni, és emlékeim szerint a kamaszok hajlamosak a felnőttebb fejjel didaktikusnak tűnő lelkesedésre… nekem épp az lett volna hiteltelen, ha nekiáll azon merengeni, hogy azért ilyen és olyan szürkék is vannak, nem csak fekete és fehér.
Idézet saját magamtól:
„Annyit mondhatok hogy rég olvastam könyvet ilyen élvezettel, de nem azért mert annyira tetszene a történet, hanem mert annyira intenzíven lehet utálni a főszereplőt és a gondolatait. Sajnos még csak a közepén járok de mindeddig még mindig sziklaszilárd a véleményem hogy a könyvben a legveszélyesebb alak maga Marcus. Kicsit olyan a történet mint Heinlein: A Hold börtönében, külsőleg a főszereplők vannak jófiúknak bemutatva de az egész bűzlik valójában. Persze menet közben a BH is egyre rosszabb színbe van keverve, a tragikomikus intézkedéseikkel, de erre vártam is. Valahogy meg kell menteni az ideológiát. A végét ugyan nem tudom, de erősen sejtem hogy kiderül hogy a BH/árnyékkormány/csúnya politikusok álltak a robbantás mögött. Mert egyébként azt kell mondjam hogy ha veszélyesség kérdésében a terroristák, Marcusék és a BH közt kell dönteni akkor a sorrend Marcus-BH-terroristák lesznek. (Kivéve ha a terroristák okosak lennének és pont a Marcushoz hasonlókra apellálnának akik helyettük rombolják le a saját országuk védelmét) „