Livia Kodaly egy roppant arisztokratikus manifoldban él valahol az Oort felhőn innen, de a Kuiper övön túl. Szülővárosa – szülőrétege – leginkább egy disztillált reneszánsz városállamra emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy mindenki született diplomata, költő, de legalábbis cselszövő. Igaz, a tőrt és a mérget leginkább a mondandójukba rejtik, de egyrészt nyilván az az igazi, másrészt hamar kiderül, hogy egy nagyon fejlett fogyasztóitársadalom-féleséggel állunk itt szemben, az olyanokban pedig nem divat a valódi gyilkolászás.

A világ felépítése viszonylag hamar kezd körvonalazódni, és inkább hasonlít egy nagyon színes, kusza festményre, mint a science-fiction ideálnak kikiáltott pontos és legyártható tervrajzra. A Naprendszer peremén járunk (azaz valóban az Oort felhő és a Kuiper öv között), egy mesterséges telepen, egy koronálison.

Koronális

Egy koronális ábrázolása - Stephan Martiniere borítófestménye az amerikai kiadáshoz

Livia hazája egy szempontból különleges éa kiegyensúlyozottabb a többinél: az emberek itt manifoldokban élnek (sokrétekben – igen, én ezt így fordítanám), és a manifoldok lakói alapbeállításuk szerint nem is nagyon érzékelik a párhuzamos rétegeket. Neveltetésének és ízlésének megfelelően mindenki olyan réteget – társadalmat, utópiát – választ magának, amilyet akar. Nem kell ezernyi vezérfonál közt csaponganiuk, kiválaszthatnak egyet, amire felfűzik az életüket.  Vannak, akik kőkorszaki sorsot vetíttetnek maguknak, Livia és családja a már említett reneszánsz életérzésben szópárbajozza át napjait, és a történet elején a lány épp diplomáciai küldetésre indul a szomszédos manifoldba, egy tavi cölöpváros totemes-indiános ifjúsági könyvekből szökött lakói közé.

Itt éri őket a megmagyarázhatatlan támadás, ami az egész civilizációjukat pusztulással fenyegeti. Később persze kiderül, hogy ennél azért lényegesen rosszabb a helyzet. Egy elszabadult mesterséges intelligencia tört be közéjük, hogy végre istenné válhasson – és sajnos az emberiség fejlődésének ezen a pontján már megvannak hozzá a technikai feltételek. Néhány más istentársa feltűnése azt sugallja, hogy már jó ideje.

A könyv, mint Karl Schroeder művei általában, tobzódik az ötletekben. Iszonyatosan sűrű és fordulatos, tele kötelező és meglepő fordulatokkal, kiszámíthatatlan részletekkel. Nem száraz, mégsem mondanám, hogy nem kőkemény sf, hiszen csak abból extrapolál, ami már most is létezik – épp csak ő nem a természettudományokból, hanem a társadalomból, a médiából, a valóságok összemosódásából ugrik előre. Nem is olyan nagyot, csak roppant színeset és kalandosat.

3340

Karl Schroeder

Ezen a ponton még érthető, hogy az elkanászodott MI-t csak egy sorszám jelöli (az már furcsa, hogy a későbbiekben sem ránt elő magának valami torokproblémákkal küszködő, beduin tájjellegűt név helyett), de teljesen véletlenül tudtam meg, hogy büszkén viselt jelzése, a 3340 bizony nem csak egy a több ezer négyjegyű szám közül (tényleg több ezer van belőlük, kivételesen nem túloztam; aki nem hiszi, járjon utána). A 3340 ugyanis mérföldkő volt az adattárolásban, ez volt az IBM 1973-as, korszakalkotó merevlemeze, amit – ezen a ponton újabb kulturális megvilágosodás ért engem – fejlesztői csak winchester néven emlegettek. Szóval hőseink világát egy veszett vinyó fenyegeti, és szerintem ez lényegesen komorabb megvilágításba helyezi az eseményeket. És némileg érthetőbbé 3340 működési elvének egyes részeit.

Ha az Űrodüsszeia tébolyult fedélzeti számítógépe, HAL valóban az IBM-ről kapta volna a nevét (egy legendával szegényebb az életem, de állítólag csak szerencsétlen véletlen, hogy ha szegény Heurisztikusan programozott ALgoritmusú gépünk rövidítését megtoldjuk egy-egy betűvel, épp azt adja ki, amit) , már összeesküvést gyanítanék. Így csak azt várom, Karl Schroeder mikor teszi közzé, hogy igazából a számsor nem a Winchesterre utal, sőt, épp ellenkezőleg, csupán a Teven koronális pályájának főbb adatait összegzi.

További információk:
  • A dallamos nevű istenség, 3340 további sorsáról Karl Schroeder ingyen letölthető első regénye, a Ventus ad további felvilágosítást.
  • Karl Schroeder és a szintén kanadai Cory Doctorow 2000-ben közösen írtak egy könyvet Science Fiction Publikálás Síkhülyéknek (The Complete Idiot’s Guide to Publishing Science Fiction) címen.
Linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon