Bár Stephen King regényei igen szép példányszámban fogynak, mégsem igazán honosodott meg Magyarországon a horrorirodalom. Talán a zsánerművek alacsony száma az oka, hogy Jónás Zsolt bemutatkozó regényét is többen fantasynak tartják, noha a horror eszköztárának valamennyi eleme megtalálható benne.
Jónás azon kevesek egyike, akik idehaza próbálkoznak horror alkotásával, két ízben is díjat nyert az azóta megszűnt Fangoria novellapályázatán. Túlpart című regénye a Delta Műhely sorozatban látott napvilágot.
Adott egy világtól elzárt település valahol a Kárpátok lábánál: Túlpart, ahol mindenki mindenkit ismer, és a meghatározó szereplőket közös múltbéli bűn köti össze. Ehhez jön a falu idegenbe szakadt szülötte, aki hosszú idő után először látogatja meg édesanyját. No meg van egy ismeretlen csavargónk, akiről a történet előrehaladtával kiderül, hogy nem is igazán csavargó és még véletlenül sem ismeretlen. És persze földöntúli hatalommal bír.
Minden adott tehát egy ütős horrorsztorihoz, azonban vannak hátráltató tényezők. Az egyik ezek közül a regény nyelvezete: ha Jónásnak két mondatszerkezet közül kellett választania, gondolkodás nélkül a bonyolultabbat, cikornyásabbat választotta, ami nem tett jót a mű gördülékenységének. Talán a könyv olvasóinak nagy részét nem zavarta, de e sorok íróját igen.
Bár nem ismerjük pontosan az események helyszínét, annyit ki lehet következtetni, hogy alighanem Székelyföldön járunk, erre azonban a Kárpátok és Bukarest megnevezésén illetve a színmagyar közösségen kívül semmi nem utal. Ha már a településnév fiktív (nem lepne meg, ha a Twin Peaks név ihlette volna meg a szerzőt), jobb lett volna minden konkrét helyre való utalást kiszedni az írásból – vagy éppen ellenkezőleg, sokkal több ilyet alkalmazni.
Kimondottan jól sikerült a regény karakterábrázolása: a település lakói élő, érző emberek, nem szabványfigurák, és szerencsére nem emlékeztetnek az amerikai filmek szokványos alakjaira sem. A kulcsszereplők zöme idősödő asszony, van köztük szabadszájú, ezotériáért bolonduló és férfifaló egyaránt. Kevésbé eredeti a lelkiismerete elől alkoholizmusba menekülő tanár alakja, a főgonosz, Káin esetében pedig túl sokat akart egyszerre az író. Kiváló ötlet, hogy Káin a magyar néphit garabonciás diákjaként jelenik meg, túlzás volt viszont két másik szerepet is ráadni. A diák egyszerre bosszúálló szellem és a Warlock-filmek Julian Sandsére emlékeztető boszorkánymester is: ezek a szerepek nem férnek meg jól egymással. Káin beszéde sem sikerült igazán: az olcsó poénok talán illenének egy King-könyv gonosztevőjének szájába, de egy garabonciás diákéból idegenül hangzanak.
A regény hiányossága, hogy akik a múltbéli bűn valódi felelősei – akik Káin gyerekkori halálát okozták – nem lettek megbüntetve. Erre azt a magyarázatot kapjuk, hogy a bosszúálló csak a falut kívánta megbüntetni, de azt nem indokolja meg a könyv, mi ennek az oka, és van kivétel is a szabály alól, hiszen a Káin anyját ok nélkül kínzó gonosz pszichiáter (klisé!) is megkapja a büntetését, pedig nem Túlparton él.
A Túlpart minden hibája és hiányossága ellenére szórakoztató olvasmány, de az alapötletben minden közhelyes eleme ellenére ennél nagyobb lehetőség volt: lehetett volna a regényből egy magyar mitológián alapuló, önálló hangú horrortörténet is, ez azonban csak részben sikerült. A regény van olyan jó, mint az átlag horror, de nem igazán kiemelkedő. Mivel azonban a magyar horror meglehetősen ritka madár, meg kell becsülnünk.
További információ:
- Az Odegnál Róbert festette borító a regény egyik kulcsjelenetét, a szereplők közös bűnének elkövetését ábrázolja.
- Jónás Zsoltnak korábban a Fangoria magazinban jelentek meg novellái, jelenleg második regényén dolgozik.
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
Elég fura nyitás az, hogy „többen fantasynek tartják”: én speciel a fülszövegből még azt sem tudtam kihámozni, hogy a könyv egyáltalán tartalmaz-e misztikus elemeket. És ez marhára zavart is mellesleg.
Azzal egyértek, hogy a végén nem igazán stimmelt, nem volt logikus, miért azokat engedi el a lény, akiket elenged. Viszont a főgonosz alakja kapcsán, illetve a „magyar mitológián alapuló, önálló hangú horrortörténet” kérdésében én elégedett voltam a könyvvel.
Hm, megjött a kedvem hozzá, még egy kötettel bővült a mérföldes olvasmánylistám.