Onyesonwu kívülálló: okeke törzsbeli anyját egy nuru boszorkánymester erőszakolta meg. A háborúból és erőszakból született lány ewu, vagyis mindkét törzs számkivetettje, anyja szégyenének élő jele. Amikor ráébred varázshatalmára és arra, hogy biológiai apja gyűlöletében el akarja őt pusztítani, a falu varázslójához megy, hogy megkérje: tanítsa őt, és így szert tehessen a fegyverekre, amelyekre szüksége lesz, ha bosszút akar állni a nuru boszorkánymesteren. Számkivetettsége, mely egyszerre fakad ewu és lány mivoltából, azonban itt is akadályt gördít elé, és sok fájdalom és áldozat árán szerezheti csak meg, amire vágyik.

A halálmegvető az első felnőtt fantasy (sci-fi?), amelyet Nnedi Okorafor, a 2005-ben a Zahrah the Windseeker-rel feltűnt, nigériai származású amerikai írónő írt, ugyanakkor nem szakad el teljesen az ifjúsági fantasy hagyományaitól sem. 2011-ben megkapta a rangos World Fantasy-díjat, jelölték a Nebulára és Locusra is, az HBO pedig már készíti a sorozatverziót, amelynek George R. R. Martin a vezető producere.

Onyesonwu fiatal, akaratos lány, és a regény az ő felnőtté válásának története. Hatalmas felelősség terheli a társadalom és a közösség peremén élő fiatalt: nem csupán személyes bosszú hajtja, hanem az okekék és nuruk nemzedékekre visszanyúló viszályára is megoldást kell találnia.

Onyesonwu és fiatal barátainak, valamint első szerelmének története azonban olyan környezetbe van ágyazva, amely mentes az illúzióktól. Onyesonwu fogantatásának körülményei a regény világában – amely egy sivatagi, afrikai jellegű környezet, valamikor a fejlett technológiájú civilizáció után – teljesen mindennaposak. A nuruk és okekék módszeres és kegyetlen fajirtása a háttérben húzódó, igazi történet, a történelmet pedig a győztesek írják. Onyesonwunak  az apja legyőzésével nem csupán a saját életét kell megmentenie, hanem megoldást kell találnia a több generáción át folyó vérontásra és a bűnösök és áldozatok folyamatos újraértelmezésére is, amely lehetetlenné tesz bármiféle békét és közeledést.

Brutalitása ellenére a történet a reményről és a lelkekben lakozó erőről szól. Onyesonwu határozott, keserű és meg nem alkuvó főszereplő, aki könnyen magával vonja (rángatja) az olvasót. Döntései olykor megkérdőjelezhetőek, de mindig meggyőződésből fakadnak: a hatalmára lassan ráébredő lány olyan, akár egy természeti erő, amely végigsöpör  a regény világán és teljesen felforgatja azt.

Onyesonwu a körülmetélése által barátnőkre tesz szert; a falu varázslójának tanítványa, egy másik ewu gyerek, Mwita pedig a szerelme lesz. Együtt indulnak el, hogy megváltoztassák a világot, tudván, hogy nem mindegyikük tér majd vissza. Nnedi Okorafor ugyanakkor nem prédikál, nem ítélkezik: csupán megmutatja a világot és az embereket, a kegyetlenséget és a nehéz döntéseket, és a halált. Szókimondó, akár Onyesonwu, anélkül, hogy szentimentálissá válna: amikor főhőse úgy akar beilleszkedni a közösségbe, amelybe vágyik, hogy úgy dönt: vállalja a körülmetélést, leírása ítélettől mentes, a szereplő szemszögéből pedig elkerülhetetlen. Hogy ennek aztán milyen következménye van Onyesonwu varázserejére, az elvezet a következő réteghez: A halálmegvető a történet szerves részévé teszi a női szexualitást, annak megélését és elfojtását.

A történet pörgése a könyv második felében kicsit lelassul, különösen, amikor egy nomád törzshöz csatlakoznak, hogy Onyesonwu tanulhasson, ám a finálé kárpótol a tempó lanyhulásáért: előbb elvesz minden reményt, hogy aztán valamennyit visszaadjon.

A halálmegvető ugyanabban a világban játszódik, mint a Zahrah the Windseeker, de Okorafor korábbi regényeinek ismerete nélkül is kerek egész, amely méltán került a jelöltlistára. Az afrikai hiedelmekből és mesékből, valamint a nagyon is valóságos háborús bűnökből és csonkításokból szőtt olyan történetet, amely egyszerre gondolkodtat el és sodor magával.

Agave kiadó, 2019, 464 oldal, fordította: Ballai Mária

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 7 hozzászólás.

  1. ice99 szerint:

    Ezt akkor sem olvasnám, ha 3 életem lenne… 🙂

  2. Zigota szerint:

    Hú, ez az ajánló nagyobn összecsapott lett. Ide-oda kapkod, egyi kbekezdés nem kapcsolódik az előzőhöz, olyan mintha külön íródtak volna.

    A könyv érdekesnek hangzik.

  3. tlinger szerint:

    ice99: Miért nem? Szerintem érdekes lehet kicsit Afrikáról olvasni. Látszatra nem tűnik valami ultrapolkorrekt propagandaműnek.

  4. Red13 szerint:

    Mennyire feminista a regény? Engem nagyon érdekel, már csak Afrikáért is, de az írónőről már a youtube is PC bullshit témákat dob fel.

  5. andris szerint:

    Nagyon érdekes könyv lehet, ami releváns témákat dolgoz fel.
    Meg is vettem inkább gyorsan Dave Hutchinsontól az Embercsempészeket.

  6. Attila szerint:

    Nnedi Okorafor nem igazán tud írni, nagyjából azzal tudott megkapaszkodni a köztudatban, hogy Lovecraft rasszista és ki kell tenni a kánonból, de legalább a world fantasy award ne róla legyen mintázva.

    Ezeket a szarokat (NK Jemisin, Ann Leckie meg a többiek cuccai) egyébként veszi is valaki itthon?

  7. tpk6 szerint:

    jó itt a hangulat!



Keresés az oldalon