Függetlenül attól, hogy mit gondolok Christopher Nolan egyes filmjeiről, az ő munkássága miatt szívesen járok moziba. Bármit is forgat, abból még ki lehet szedni azt a régivágású blockbuster-élményt, ami az utóbbi években mintha teljesen eltűnt volna az egyre plasztikusabb, egyre hamisabb (jobb szó híján) szórakoztatóipari termékek rengetegében. Másrészt egy Nolan-filmnek van szerzői hangja, és szintén [ More ]
Szóval, ennek a könyvnek a fülszöveg-ajánlói között van egy ilyen Stephen Baxtertől, hogy „mintha Alfred Hitchcock közös filmet forgatott volna H. P. Lovecrafttel”. Szerintem ez olyan távol áll a valóságtól, amennyire csak lehet. Az Öröknyár olyan második világháborús kémregény, amit indokolatlanul sokáig pácoltak Dan Aykroyd koponya-vodkájában, oké? Semmi Hitchcock meg Lovecraft. Hannu Rajaniemi már a [ More ]
Stephen King életművét olvasva nagyrészt kialakul bennünk egy-két elvárás, ami alapján a könyveit olvassuk, várjuk, értlemezzük. Időnként viszont King érdekes kitérőket tesz, talán még a saját komfortzónáján is túl. Az In the Path of the Eclipse nevű könyvterve ambiciózus vállalkozásnak indult: két nehéz múltú nőt követett, viszont a szálak között egy napfogyatkozás lett volna csak [ More ]
R. J. Pineiro sci-fi thrillere egy nem hibátlan, de izgalmas olvasmány.
Megmondom, mi a bajom a legtöbb frissen megjelent science fiction regénnyel. (Nem, nem a hazaiakkal, azokkal több rétegű a problémám.) Az utóbbi időben egyre több regény olvasását vagyok kénytelen vagyok befejezni idő előtt, az ok: unalmasan indulnak, nem vonnak be, lassan csordogáló fejezetekkel kápráztatnak el az írók. És erre sajnos nincs időm. Úgyhogy nagyon tudtam örülni az [ More ]
Figyelj, Chuck, beszéljük ezt át még egyszer. Szóval van ez a csaj, ez a Miriam Black, aki azt mondja, egy érintés elég, és látja életünk utolsó perceit. Ez csak szerintem ijesztő? Ugye nem? Mármint a halál az egy ilyen félelmetes dolog, ki akarja folyamatosan azt látni, ahogy mások belehalnak a rákba, megfulladnak, esetleg elüti őket [ More ]
Bevallom, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a Fumax kiadja Az Égett-hegyi könyvtárat, mert a várólistámon lévő könyvek közül ez tűnt az egyik legérdekesebbnek. Aztán ez az érdeklődés majdnem teljesen alábbhagyott, amikor megláttam a magyar borítót, de meg kell mondanom, ahogy eljutottam az első néhány fejezet végére, már értettem, a kiadó miért ezt választotta. Történetünk főhősei [ More ]
Mindig is közel álltak hozzám az alacsony költségvetésű filmek, azon belül is az okos kamarathrillerek, ha lehet így fogalmazni. A 10 Cloverfield Lane pont ez a kategória, bár itt a film elkészültének körülményei talán még érdekesebbek is. A forgatókönyv The Cellar néven indult, majd találta meg útját J. J. Abrams és Matt Reeves különös found [ More ]
Ez az a regény, amelynek megjelenését nagyobb várakozás kísérte, mint a finn csodagyerek első regényének 24 oldalát. Sarah Lotz tündérmesébe illő története ugyanis ez: a 2012-es Frankfurti Könyvvásár előtt az írónő ügynöke a The Three készülő kéziratának 33 oldalát eljuttatta több szerkesztőnek is. Majd csupán egy nap elteltével az üzlet meg is köttetett egy csinos, [ More ]
Az amerikai írók szerint szörnyű világ vár ránk. Az eddigi rémségek – diktatórikus kormányzat, éhség, háború, járvány, zombik, anarchia – azonban eltörpülnek a Fumax kiadónál idén megjelent Madarak a dobozban című regényben leírtakhoz képest. Josh Mallerman jelenben játszódó regényében ugyanis aki nyitott szemmel jár a házán kívül, vagy akárcsak kinéz az ablakon keresztül, valami olyasmit [ More ]
A könyvnek nagyjából a felénél jártam, amikor már kényszeresen le kellett ellenőriznem, hogy tényleg azt olvasom-e, ami a címlapon szerepel. Újra meg újra felugrottam a netre, elolvasgattam a kritikákat, hunyorogva nézem a címlapot: „WAYWARD PINES”. Elvileg jó helyen járok, gondoltam, mégis teljesen úgy éreztem magam, mint a könyv főhőse: gyanítottam, hogy itt valami nincs egészen [ More ]
Max Barry regénye a szó hatalmáról mesél el egy hatásos történetet.
Chicago eldugott részen áll egy mágikus ház, amelynek ajtaja időgépként nyílik a huszadik századra. Az erejét sokan sokféleképpen felhasználhatnák, de új tulajdonosa, Harper Curtis egyetlen céllal járja az időt: tündöklő lányokat gyilkol meg. Lauren Beukes eddigi könyveivel mintha tudatosan törekedett volna a változatosságra: a Moxyland afrikai cyberpunkja vagány és eredeti, van benne valamiféle laza kívülállás; [ More ]
Annyira megszoktam már, hogy Paolo Bacigalupi neve egyet jelent az ökopunkkal, hogy a The Doubt Factory komolyan meghökkentett. Miközben én a beharangozott felnőtt sci-fit, a The Water Knife-ot vártam, egyszer csak bejelentettek egy új YA regényt. Ifjúsági thriller a gyógyszeriparról – mintha Cory Doctorow felöltötte volna Bacigalupi köpenyét egy könyv erejéig, és bevallom, leginkább a [ More ]
John Wayne Cleaver egy tizenötéves szociopata, s bár néha furcsa impulzusai támadnak, nem sorozatgyilkos. Csakhogy, amikor egyre több gyilkosság történik körülötte, ő az, aki a leginkább együtt tud gondolkozni a támadóval: elkezd nyomozni utána, és nagyon úgy tűnik, hogy természetfeletti lénnyel van dolga.
Limitless – bár a magyar címnek a Csúcshatást választották, az egész történetet sokkal jobban takarja a szó szerinti fordítás, a Határtalan. Határtalan agykapacitás, határtalan idő, határtalan tudás, határtalan lehetőségek, és mivel mindig a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni, határtalan zuhanás.
|