Megmondom, mi a bajom a legtöbb frissen megjelent science fiction regénnyel. (Nem, nem a hazaiakkal, azokkal több rétegű a problémám.) Az utóbbi időben egyre több regény olvasását vagyok kénytelen vagyok befejezni idő előtt, az ok: unalmasan indulnak, nem vonnak be, lassan csordogáló fejezetekkel kápráztatnak el az írók.
És erre sajnos nincs időm.
Úgyhogy nagyon tudtam örülni az Agave kiadó által a világpremierrel egy időben megjelentetett új Blake Crouch-kötetnek, mert a Sötét anyag igazán pergő, bestselleres-stílusú, “befalod egy olvasásra” típusú olvasmány. Crouch profi író, első regénye 2004-ben jelent meg, és hihetetlen munkatempóval dolgozik, azóta már több, mint tizenöt regény áll a háta mögött, közülük is a leghíresebb a Wayward Pines-trilógia, amelyből a Fox készített sikeres tévésorozatot 2015-ben, és amely trilógia magyarul is megjelent, szintén az Agavénál.
Adva van egy főiskolai tanár, Jason Dessen, aki a boldog amerikai átlagemberek életét éli: spanyol származású, gyönyörű feleség, kamasz gyerek, ház meg a többi. Ő és felesége fiúk születésekor úgy döntöttek, hogy lemondanak az önmegvalósításról, a karrierről, és inkább a családot, mint a világhírt választják.
Emiatt néhányszor felmerül bennük a kérdés: mi lett volna, ha nem így döntenek?
Szerencsétlenségére a főhősnek alkalma lesz bepillantania a máshogy alakuló életébe, egy idegen ugyanis elrabolja, elkábítja, és amikor Jason magához tér, ünnepelt kutató, aki egykori kvantumkutatásait sikerre vitte.
Csak egy probléma van: nincs családja, feleségét is más öleli, aki szintén valóra váltotta Jason- és fiúmentes álmát, vagyis művész lett.
Az új világban, amely a kvantummechanika koppenhágai iskolájának értelmezésére épül, a férfi elveszettnek és idegennek érzi magát.
Vissza akarja kapni a családját.
Vissza akarja kapni régi életét.
Vissza akar menni az előbbi világába.
Amit ezután kapunk, az a jól ismert, multiverzumos történet, de Crouch van olyan technikás író, hogy a regény nem fullad unalomba, sőt: szökések, erőszak, Jason-hasonmások, lepusztult világok és reménytelenségben is felcsillanó reménysugár váltogatja egymást.
A mondanivaló a Távkapcs című filmből ismert, ott az öreg Adam Sandler mondja: “A család. A család a legfontosabb.”
A Sötét anyag viszonylag lazán bánik a tudományos háttérrel, és inkább thrillerszerű, mint spekulatívabb sci-fi, de azért felvet kérdéseket, amelyek elég érdekesek.
Igazából egy bajom van a regénnyel.
Hogy majd minden mondata új sorban szerepel.
Ez kissé zavaró egy idő után.
Persze megszokható.
Mert a regény olvastatja magát.
Elgondolkodtat.
Ezért még ezt is megbocsátjuk neki.
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
