2019. február 15-én startolt a Netflixen a szuperhősös képregény filmadaptáció, a The Umbrella Academy. Ezzel szinte egy időben jött a hír, hogy a Marvel szuperhős sorozatoknak búcsút mondanak, szóval ez valami új trendnek lenne a kezdete? Remélem igen, ha hasonló minőségű és komplexitású sztorikat tesznek le az asztalra. A történet szerint 1989. október 1-jén szerte [ More ]
Gyerekkoromban futott a Sabrina a tiniboszorkány című sitcom, így az emlékeim eléggé elhalványultak az évek alatt, és csak a beszélő fekete macska meg a műnevetés maradt meg belőle. A műsor nem volt nagy kedvencem, így leginkább csak a szememet forgattam, amikor kiderült, hogy ráncfelvarrják a koncepciót, mert-nem-hiszem-el-hogy-nem-lehet-valami-újat-kitalálni. A teaser előzetes azonban kellemes meglepetésként ért, az [ More ]
A Black Mirror 4. szériája nem olyan erős, mint az előzőek.
Úgy érzem, itt az SFmagon – néhány kivételtől eltekintve – ritkán írunk könyvsorozatok második-harmadik részeiről, esetleg tévésorozatok második-harmadik-sokadik évadairól. Ez részben érthető is, hiszen ritkán lehet annál többet elmondani, mint amit már először leírtunk, vannak azonban olyan esetek, amikor igenis írni kell a folytatásokról. A Sense8 egy ilyen eset. Adott nyolc ember a világ nyolc [ More ]
Kedvelem a depresszív szuperhősöket. Jobban, mint a már-már irracionálisan optimistákat. Nem tudom – sőt, nem akarom tudni –, ez mit árul el rólam, az viszont biztos, hogy az elmúlt hónapokban, hála a Telltale Games Batman játékának, és az újranézett Batman Beginsnek, ismét vonz a “sötét oldal”, és bár örökre a DC hősei és gonoszai lesznek [ More ]
Az elmúlt években népszerű trenddé váltak a fiatal felnőtteket (young adult) megcélzó posztapokaliptikus, természetfeletti világokat bemutató, többnyire regények alapján készülő filmek és sorozatok, gondoljunk csak Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott filmadaptációkra, vagy a sorozatok közül The 100-ra, amely Kass Morgan regénye alapján készült. Ebbe a sorba illeszkedik bele a The Shannara Chronicles (Shannara [ More ]
Sok helyen olvastam, hogy a The Expanse (Térség) az utóbbi évek legjobb sci-fi sorozata, a legjobb a Battlestar Galactica óta, és ezzel én is egyetértek, de azt azért hozzátenném, hogy ez egyúttal egy jókora kritika a sorozatipar felé, amiért a BSG óta csak és kizárólag gyalázatos vagy felejthető alkotásokat produkált, és egyetlen épkézláb, emlékezetes sci-fi [ More ]
A Hollókirály 2004-ben jelent meg, és azóta számos rajongót szerzett magának. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Susanna Clarke első (és eddig sajnos egyetlen) regényéből a BBC készített minisorozatot, amelyet idén láthattunk a tévéképernyőkön. (A regényről már írtunk korábban itt és legutóbb itt.) A könyv majd’ nyolcszáz oldalát a sorozat készítői hét darab egyórás [ More ]
A képregény-adaptációk korát éljük a filmvásznon éppúgy, mint a televízióban. Egymás után jönnek ki a sorozatok, amelyek valamelyik nagy képregénykiadó munkáira épülnek: A zöld íjász, a Flash, a Daredevil, a Supergirl, a SHIELD ügynökei, az Agent Carter, a Walking Dead, és még sorolhatnánk. Bevallom, eddig nem nagyon foglalkoztam ezekkel, de már magam sem tudom, hogy [ More ]
„- It’s all quite simple: I am he and he is me. – And we’re all together, goo-goo-g’joob?” (The Three Doctors, 1972) Aki figyelemmel kíséri a Doctor Who – Ki vagy, doki? – sorozatot, és megnézte a november 23-án levetített The Day of the Doctor című jubileumi epizódot, az bizonyára leginkább azt élvezte benne, hogy [ More ]
Észre sem veszi az ember, valójában mennyi értékes és tanulságos művet hagy maga mögött a gyerekkorával. Ha nem jött volna a komolytalan(nak vélt) ötletem, hogy újranézzük a Balu kapitány kalandjai (TaleSpin) című rajzfilmsorozatot, valószínűleg soha nem tudtam volna értékelni igazán. De most, érettebb fejjel vizsgálva egészen más élményt nyújt ez a húsz esztendős, légcsavaros emlék: felfedeztem benne az alkotói zsenialitást.
Még ha valaki nem is nagy kedvelője a vígjátékoknak és a vicces sitcomoknak, a The Big Bang Theory (nálunk Agymenők néven fut) az a sorozat, amit szerintünk minden sci-fi, fantasy és képregényrajongónak, szerepjátékosnak, számítógépes és más hasonló geeknek látnia kell.
Egy több évtizede futó, minden földrészre eljutó, és mindenhol népszerű sorozat vajon mekkora hullámokat vet a populáris kultúra turbulens vizeiben? Mennyire könnyű tetten érni hatásait, észrevenni nyomait? Nyomozzunk tehát, eszközünk legyen az internet és saját szerény kútfőnk. Tegyük mindezt a teljesség minden igénye nélkül, filozófiai fejtegetésekben szegényen, de képekben gazdagon, saját magunk és az olvasó szórakoztatására.
Tegyük fel, hogy olyasvalaki írja ezt a cikket, aki még az életben nem látott Doctor Who epizódot. Felmerülhet benne a kérdés: bele lehet kezdeni ebbe a sorozatba? A továbbiakban arra vállalkozom, hogy elkísérem fiktív egyszeri nézőnket, aki a 2011-es Hugo-díj „best dramatic presentation, short form” kategóriájában szereplő három Doctor Who epizóddal vesz mintát a sorozatból.
Egy műsor, ami úgy vonult be a Guinness rekordok könyvébe, mint a leghosszabb ideig futó és a legnépszerűbb science fiction TV-sorozat, és aminek egyetlen igazán állandó szereplője egy kék rendőrségi telefonfülke a hatvanas évekből? Na, ilyet is csak az angolok találhattak ki, gondolnánk, és felrémlenek előttünk a Monty Python tagok és Douglas Adams. És, valljuk be, nem is járunk messze a valóságtól.
G.R.R. Martin mindörökre beírta magát a fantasy (és sci-fi) irodalom történetébe, akár befejezi Jég és Tűz dala ciklusát, akár nem. (Mi azért nagyon drukkolunk). E cikkben az HBO filmsorozat premierje apropójából Martin-tematikus hetünkben a sorozat alapjául szolgáló kötetekről írunk.
|