Eh. Nem akarok erről a könyvről írni. Gondolom, érthető. Ez egy olyan könyv. Felér egy kegyetlen szociális kísérlettel. Egy egyszemélyes, senkire nem tartozó szellemi gyakorlattal. Kezdjük eleve ott, hogy erre a könyvre nem lehet csak úgy véletlenül rátalálni. Több mint két évtizede volt arra, hogy hírhedtsége elérje a hazánkat, hogy aztán legyintsünk, hogy már úgysincs [ More ]
Ha valaki már találkozott Colson Whitehead regényének hírével, elsőre talán meglepőnek érezheti a feltűnését az SFmag hasábjain – de ha hozzáteszem, hogy elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, illetve emellett jelölték a John W. Campbell-díjra és a Locus SF-re is, akkor már egyértelműbb, hogy A föld alatti vasút nagyon is számot tarthat a spekulatív fikcióval foglalkozó [ More ]
Néha eljátszom a gondolattal, hogy az ismert világ véget ér. Tekintsünk el tőle, hogy a túlélési esélyeim bármilyen posztapokaliptikus környezetben a nullához közelítenek – nem halmoztam fel a spájzban konzerveket és ivóvizet, puhány városi környezethez szoktam. De azért el szoktam képzelni, hogyan élnék a radioaktív esőben, vagy a járványsújtott városok között vándorolva, őzekre vadászva, bizalmatlanul [ More ]
Érdekes az a hang, amit Sirokai Mátyás először A beat tanúinak könyve lapjain, és most A káprázatbeliekhez című kötetében szólaltat meg – illetve nem is ez az érdekes, hanem hogy ezekkel a kötetekkel milyen karaktert sikerült megteremtenie saját személyéből, gyakorlatilag két-három év alatt. A kozmoszba révedő prózaköltő imázsa ez, aki az újdonság erejével valami feltérképezetlen felé [ More ]
Emily St. John Mandel tavaly megjelent regénye, a Station Eleven rendhagyó apokalipszisregény volt, amely épp ott billegett a szépirodalom és zsáner határán, ahol Cormac McCarthy Az útja, ám annál sokkal eklektikusabban. George R. R. Martin azt írta róla, hogy számára a tavalyi év legjobb regénye volt, de nem gondolta volna az alkotóelemei alapján, hogy működni [ More ]
Ursula Todd 1910 februárjában megszületik – majd meg is hal. Aztán megszületik megint, szintén 1910 februárjában, és életben marad – majd ötéves korában belefullad a tengerbe. Megszületik ismét… Az elmúlt évben több olyan könyvet is olvastam, amely az elágazó életutakat (My Real Children), vagy a halál utáni újrakezdést (A holnap határa), feszegette, most, a Life [ More ]
A tavalyi év végének – a Hobbit mellett – a legjobban várt filmje kétségkívül a David Mitchell azonos című regényéből készült Felhőatlasz (Cloud Atlas) volt. A mozibarátok a szereplőgárdára és a rendezőkre – Lana és Andy Watchowsky és Tom Tykwer – kaphatták fel a fejüket, míg a (brit) kortárs irodalom kedvelői Mitchell miatt lehettek kíváncsiak a filmre. Szerencsére a Szellemíró című könyve után a Cartaphilus kiadó jóvoltából a Felhőatlasz regényeredetije is megérkezett hozzánk, és ezzel egy nagyon különleges művet adott az olvasók kezébe.
Chuck Palahniuk amerikai szatírikus regényíró nevét, ha máshonnan nem, a Harcosok klubja kapcsán szerintem mindenki ismeri, ugyanis az ő regénye alapján készült a kultikus film. A Cartaphilus kiadó jóvoltából már szinte minden Palahniuk-mű megjelent magyar nyelven is, ezúttal a Kárhozott (Damned) című, 2011-es regényéről lesz szó. „Ott vagy, Sátán? Én vagyok az, Madison.” A tizenhárom [ More ]
Az ősi, hatalmasabb varázslatok iránti sóvárgás, az elveszett titkok kutatása gyakori toposza a fantasy irodalomnak. A Hollókirályban mindez újszerű köntösben köszön vissza, a cselekmény ugyanis nem egy kitalált világon, hanem a kora XIX. században játszódik és a vágyakozás részben beteljesül. A mű egyik központi témája ugyanis, hogyan tér vissza a középkor óta elveszett varázslat Angliába.
|