Érdekes az a hang, amit Sirokai Mátyás először A beat tanúinak könyve lapjain, és most A káprázatbeliekhez című kötetében szólaltat meg – illetve nem is ez az érdekes, hanem hogy ezekkel a kötetekkel milyen karaktert sikerült megteremtenie saját személyéből, gyakorlatilag két-három év alatt. A kozmoszba révedő prózaköltő imázsa ez, aki az újdonság erejével valami feltérképezetlen felé igyekszik vinni az olvasót.

sirokai-konyvNem előképek nélküli ez a fajta kozmosz-költészet, és ezt Sirokai Mátyás köteteken túli tevékenysége is jól szemlélteti: nem egy blogot nyitott már amolyan elő- illetve utójátékként saját költészetének inspirálóihoz. Ezzel rámutat, hogy a költészet is képes olyan atmoszférát teremteni, olyan tűnődéseket megjeleníteni, amelyekben a szerző rádöbben, mennyire jelentéktelenek vagyunk, ugyanakkor mennyire nagyszerű és összetett dolog a mi létezésünk (lásd vallások és sci-fi).

Míg A beat tanúinak könyve egy olyan atmoszférát idéz meg, amely az univerzum peremére vezet, a világegyetem kihűlését, utolsó szívdobbanásait, a belenyugvást vizsgálja, A káprázatbeliekhez olyan világot mutat be, amely rakétaként lövi önmagát létezésbe. A kezdet, az útkeresés, az utazás, a születés, a létezés első tapogatózásait kutatja.

Érdekes, hogy A beat tanúinak könyve inkább a ködösség, az enigmatikusság eszközeivel élt, A káprázatbeliekhez viszont (akarva vagy akaratlanul) inkább közelít a nonszensz költészethez, ahol a mondatok logikája sokszor megbicsaklik, képzavarok és önmagukat magyarázó-igazoló tézisek követik egymást. Igazából akkor válik ez érhetővé, amikor észrevesszük, mennyire hasonlít mindez az ezoterikus és vallásos irodalom obskúrusabb szövegeihez.

Nem titkolt ez az áthallás sem: a cím eredetileg „A káprázatbeliekhez írott levelek” volt, ami nyilvánvalóan bibliai ihletésű, ugyanakkor azt is feltételezi, hogy aki a szöveget elbeszéli, nem szükségszerűen próféta, hanem akár egy önmaga logikájában sem biztos, megbízhatatlan narrátor, egy olyan vallás papja, értelmezője, aki az egyre összetettebbé váló, de még mikroszinten zajló biológiai folyamatokat azonosítja kozmikus, intergalaktikus eseményekkel. Erről ír levelet nem létező hallgatóságának.

A szöveg nagyon lazán kezeli a fő narratívát, itt is egy-egy prózavers-fejezet egy hosszabb, kinyilatkoztató-elemző versszakként létezik, inkább hangulatokat, tőlünk függetlenül létező kozmikus eseményeket mutat be. Rövid könyv, még A beat tanúinak könyvénél is rövidebb, de nagyon radikálisan más irányt nem is vesz fel, tehát szellemi folytatásként is tekinthetünk rá.

Amennyire én tudom, még egy ilyen jellegű kötetet várhatunk Sirokai Mátyástól, tehát aki megszereti ezt a szövegvilágot, még visszatérhet hozzá a jövőben, de akik egyorsan megunják az egytrükkös életműveket, talán azoknak sem kell sokat várni: tudomásom szerint egy klasszikus értelemben vett regény is készül ehhez a teremtett világhoz.

Legyen úgy. A zöldrakétákból sosem elég.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon