God of War (2018)

Küldte fbdbh - Kategória: videójáték - 5 hozzászólás

Nincs buli nélküle, ugye. Kratos még hiányzott a minőségi exkluzívok sorából. Nem, nincs igazi, őrjöngő buli nélküle, pedig a jelek hosszú ideig ennek az ellenkezőjére utaltak. A játék címe ismét God of War, nem számozott, nincs alcíme: jelzi, hogy az előző széria, mondhatni, most már irreleváns. Kratos, a régi formájában, régi hozzáállásával, régi fegyvereivel… nem,  [ More ]

Az utóbbi évek egyik legjobb videojátéka? Attól függ kinek. Nekem mindenképpen, és ha szereted a történetközpontú játékokat, amelyek hatnak rád, esetleg ritkán tapasztalt, katartikus élményt nyújtanak, és napok múlva is foglalkoztatnak, akkor lehet, hogy neked is az lesz. Ha azonban inkább kikapcsolódásként, nap végi lazításként játszol, vagy főleg a multiplayer lövöldéket szereted, esetleg a teljesítményre, ügyességre  [ More ]

Neil Gaiman meséin és regényein is túlmutató dolgokról lesz szó: két könyvről is, hogy pontosabb legyek. Mindkettő non-fiction, ami azért valahol a népszerűség mércéje egy szerzőnél: az Agave rendíthetetlenül adja ki új és régi könyveit, szerencsére végre belefért egy kis kitérő a fikció mellett is. Szóval két könyv, amelynek témáit nem Gaiman találta fel, de  [ More ]

[A szerző megjegyzése: Ez a három részes cikk együtt teszi ki annak a készülő monográfiának második fejezetét, amely a fantasy-irodalom történetét, fejlődését, hatásait vizsgálja – részletesen 1814-2014 között. A könyv részleteit közzétéve kérek segítséget, megjegyzéseket, kérdéseket, hozzáfűznivalókat, hogy az anyagból tényleg ne maradjanak le lényeges dolgok. “A fantasy elődei” című fejezet a fantasy inspirációs forrásait  [ More ]

Kelta hatások Tolkien műveiben? Erre a feltételezésre maga Tolkien igen hevesen reagált.  „Mondanom sem kell, hogy nem kelták! Akárcsak a mesék sem. Ismerem a kelta dolgokat (sokukat eredeti nyelvükön, írül vagy walesiül), és mindig is kissé idegenkedve néztem őket: főleg az alapvető ésszerűtlenségük miatt. Élénkek a színeik, de mintha egy törött ólomüveg ablakot raknának össze  [ More ]

J. R. R. Tolkien középkori irodalmat tanított Oxfordban, de itt ne csak a normann hódítás után keletkezett művekre gondoljunk (bár azokat is kutatta és tanítgatta rendesen), hanem az átlag magyar számára sokkal titokzatosabb és szokatlanabb időszak, az angolszász kor írásos emlékeire is. Britanniából a IV. század végén vonultak ki a római légiók , és a  [ More ]

Furcsa, néha egészen kusza, de rettentően szerethető webcomic a Darwin Carmichael is Going to Hell, úgy keveri a világ összes hitét, mitológiáját és összefüggéstelen ötletét, hogy az a legmeglepőbb benne, hogy mégis van értelme. Bővebben lásd mai ismertetőnket.

A science fiction – és a fantasztikum többi, „kommersz” formája – mindig is igyekezett kitörni a részben a külvilág, részben a saját maga által létrehozott gettóból. Ez a hatvanas években csúcsosodott ki. A sci-fi irodalom új hangjai rámutattak, hogy a zsáner jegyei kopottak és cseppet sem méltóak a szépirodalomhoz. Igyekeztek az irodalmiságot bevinni a sci-fibe, ez volt a New Wave mozgalma. Ilyen regény Piers Anthony első könyve, a Khton (Chthon) is.

Amikor először megláttam a könyvet, azonnal éreztem, hogy hiába nem tudok róla semmit , nekem ezt most azonnal meg kell vennem, mert ilyen borítóval csak különleges lehet. Persze tizenöt évesen néha még téved az ember, de ezúttal nem nyúltam mellé: sikerült vakon kiválasztanom a XX. század egyik meghatározó fantasy regényét. A Mythago Wood megírásakor Robert  [ More ]

Ahogy a Thészeusz ifjúsága tulajdonképp arról szól, hogyan vállalja föl és viseli egy fiatal hős a hatalmat, a The bull from the sea azt mutatja meg, ahogy a fiatalság diadala elkopik, az ember már nem sérthetetlen, nem tévedhetetlen, és ha ezt nem méri fel időben – márpedig hogyan mérhetné fel – akkor elbukik.

Valószínűleg egyedül vagyok az SFmag környékén a véleményemmel, de én valamiért sosem szerettem Neil Gaiman regényeit. Minden erénye nálam gyengeségként esik le: humorát erőltetettnek tartom, könnyedségét modorosságnak, eredetiségét önismétlő jellegzetességnek. A Tükör és füst novelláskötet, talán Gaiman legismertebb gyűjteménye. Így, a szerzőhöz való viszonyom meghatározhatatlansága kapcsán érdekes lesz megvizsgálni: Gaiman irodalma illúzió-e számomra… vagy igazi varázslat?

Halhatatlanok

Küldte tapsi - Kategória: film - 21 hozzászólás

Tarsem Singh egészen pontosan ott rontotta el a dolgot, hogy azt hitte, ő a múlt nélküli ember, és nem kötelezi például a Zuhanás; de persze az is lehet, hogy azt hitte, úgy varázsol a látvánnyal, hogy nincs szüksége épkézláb forgatókönyvre. – Tapsi kritikája a Halhatatlanokról

Thészeusz története az egyik legismertebb görög monda. Az athéni királyfit Krétára hurcolják és a labirintusba vetik, a Minótaurosz elé, ám a krétai királylány, Ariadné ad neki egy gombolyag fonalat, aminek a segítségével kijuthat az útvesztőből, miután megölte a szörnyeteget.

C. S. Lewist manapság leginkább a Narnia sorozat szerzőjeként lehet ismerni, de azt is sokan tudják róla, hogy J. R. R. Tolkien egyik legjobb barátja, professzor- és írótársa volt. Idősebb korában, épp a végtelenül vallásos Tolkien hatására tért meg, és onnantól kezdve nagy hangsúlyt fektetett írásaiban a keresztény hit terjesztésére. Szerencsére a Míg arcunk nem lesz nem térít, csak mesél: érzelmekről, a valóságról, és mindezek viszonylagos voltáról. Lewis évtizedeken át birkózott a témával, de megérte, mert végül egy igen elgondolkoztató és szép vallomás született belőle.



Keresés az oldalon