Halhatatlanok

Közzétette: tapsi 21 hozzászólás

Tarsem Singh egészen pontosan ott rontotta el a dolgot, hogy azt hitte, ő a múlt nélküli ember, és nem kötelezi például a Zuhanás; de persze az is lehet, hogy azt hitte, úgy varázsol a látvánnyal, hogy nincs szüksége épkézláb forgatókönyvre. Pedig nem ártott volna, ha valami emberileg elviselhető történetet eszkábálnak a díszletek és a beállítások mögé, mert így sajnos ez a film is csak egy újabb példája az elmúlt évek „szép, szép, de ezt tényleg miért kellett” fantasztikus filmjeinek, úgy élvezeti értékben valahol a Conan tájékán, legfeljebb annyival feljebb, hogy nem egy már megkövült filmlegendát gyaláz meg. A titánok harcát ugyan lenyomja, például nem próbáltam a film közben néha szívószállal kiszúrni a szemem. Azért hozzátenném, hogy Henry Cavillnél még Sam Worthington is meggyőzőbb görög parasztfiú, pedig őt is inkább az izmaiért választották, mint azért, mert egy szemöldökrándítással érzékeltetni tudja a… bármit is.

Íme Poszeidón, a rettegett, földrengető tengeristen...

A történethez képest a Conan film vonalvezetése maga a gótikus ornamentika, pedig az sem volt egy összetett darab, sőt, igen sok ponton egyezett ezzel a fél gondolatos cselekménnyel. Hüperion király ambíciózus ember lévén egyszerre próbálja kiirtani a hellének írmagját is, és megszerezni az aktuális adu ászt, az epiroszi íjat. Persze az A4-es zsarnokok rendes szokása szerint elköveti azt a hibát, hogy életben hagyja a Hőst, miután szeme láttára végzett egyenes ági felmenőjével, aki ezúttal nem Ron Perlman. Pedig az legalább pikáns lenne. A Hős ezek után összeakad az íj megszerzéséhez szükséges leánnyal, két menekülés közben kis szex, aztán mindenki majdnem meghal, aztán nagyon sokan tényleg. Annyi csavar sincs benne, mint egy babzsák fotelben, bár engem már az sem lepett volna meg, ha kiderül, hogy Hüperion Thészeusz apja (elég szabadosan kezelték a görög mitológiát, szóval miért is ne). Sőt, lehet, hogy még örültem is volna neki, csak ne legyen már ennyire istentelenül unalmas ez az egész rettenet. Az istenes vonulat sem volt sokkal jobb, ráadásul hogyan játszhatta Zeuszt egy rókaképű, bajszos fickó? Luke Evans kellemes Aramis, de nem valami hiteles főisten, a többi olümposzi pedig…

Thészeusznak az öltöztetőfiúk lassúsága miatt nem volt ideje elbúcsúzni Phaedrától sem

A romantikus szál valami különösen félresikeredett, bár lehet, hogy csak nekem volt furcsa, hogy Phaedra azzal a felkiáltással hevert be Thészeusz mellé, hogy „elegem van a nyomasztó látomásokból, ha nem vagyok szűz, nem lehetek orákulum sem, és nem kell mások jövőjén törnöm a fejem, na gyere már”. Életemben nem láttam még ilyen kevéssé érzéki ágyjelenetet – pedig Freida Pinto gyönyörű – lefekszik a fickó mellé, hozzá sem ér, csak mereven szétteszi a lábát, és nézi a mennyezetet. Mintha valami ókori nőgyógyászati vizsgálatra készülne, amiről tudja, hogy fájni fog, de hát túl kell rajta esni, na. Esetleg Angliára gondol, csak hát akkor még minek. A későbbiekben sem tűnnek szerelmespárnak, véletlenül sem érnek egymáshoz, és a végső csata előtt egy nyamvadt búcsúcsókra sem futja tőlük. Ez persze a forgatókönyvírók hibája. Egy csomó felesleges és félresikerült jeleneten át építgették ezt a szálat, mintha tényleg fontos lenne  – de nem, mert akkor csak lecsíptek volna három másodpercet Henry Cavill izmos felsőtestének páncélba burkolásából, vagy abból, ahogy hosszan és lelassítva rohan az alagútban, a szoknyája lobog, a kardja égnek mered, és… a többi fölösleges jelenet. Nem vagyok ellensége az izmos férfitesteknek, de az arányok, az arányok! Egyszerűen nem szántak időt a saját történetükre.

Freida Pinto arca ebbe a kifejezésbe kötött

A színészek közül Freida Pinto kiemelkedően gyenge volt, nagyjából mást sem csinált a filmben, mint szomorkásan nézett alulról felfelé, enyhén eltátott szájjal, lemoshatatlan sminkben. Gyönyörű, gyönyörű, de azért néha legalább szájtartást válthatott volna.

Mickey Rourke igazán elemében volt

A másik véglet nyilván Mickey Rourke, aki mocskos főrohadékként tényleg mindenkit lejátszott a vászonról – az az egyetlen bajom volt vele, hogy Stephen Lang nekem kategóriákkal jobban tetszett ugyanebben a szerepben a Conan filmben. Mickey Rourke Hüperionja morcos volt ugyan az istenekre, de nagyon úgy viselkedett, mint akit ez az egész igazából csak azért érdekel, mert végre van rá ürügye, hogy szabad kézzel nyomkodhassa ki emberek szemét. Nem volt világos számomra, mit akart a titánok kiszabadításával (elvégre nem uralta volna őket onnantól kezdve), azon kívül, hogy többé senki sem háborodhatott volna fel azon, ha húsklopfolóval hozza el a születésszabályozás áldásait a hellén népnek. Meg hogy mert rákenroll. Esetleg metál. Ahhoz képest, hogy meg akarta ölni az isteneket, szinte vállat sem vont, amikor kiderült, hogy az egyikük fröccsentette szét a legjobb embere agyvelejét, pedig azért a motivációi alapján illett volna legalább felszisszennie. Ki hagyta jóvá ezt a forgatókönyvet?

És akkor Thészeusz buzdító beszédét még nem is említettem. Ha a szememet nem is akartam kiszúrni a szívószállal, gondolkoztam rajta, hogy segít-e a helyzeten, ha langyos kólát öntök a fülembe.

A sokistenhit átka: sok röhejes isten

A látvány lenyűgöző, de fölösleges, nekem legalábbis végig az volt az érzésem, hogy „szép, szép, de történet nélkül minek?”. Kivéve azokat a részeket, ahol az egész áttántorodott az ótvar giccsbe, bár nyilván az istenek és a titánok harcánál ez ízlések és pofonok kérdése. Én azon a ponton inkább Danziget dúdoltam, és arra gondoltam, hogy na, ez a nagy végső harc mennyivel hatásosabb lenne vagy változatosabban, vagy rövidebben, mert most már tizenötödszörre kapcsoltunk vissza erre a helyszínre, és baromira unom ezeket az elsőre szépnek tűnő hideg-meleg, kék-arany, érdes-sima ellentéteket. A titánokkal amúgy sem voltam elégedett: persze lehet, hogy csak az én agyam akadt le a sok rúdra harapott szerencsétlen láttán, de határozottan egy csocsóasztal jutott róluk az eszembe. Egy nagyon dizájnos csocsóasztal, de azért mégis.

Az, hogy ilyen gyönyörű a film, akkor volt a legbosszantóbb, amikor a legszebb. Nagyon gyakran volt az az érzésem, hogy ennek az ötletnek egy másik megvalósítását láttam már a Zuhanásban; csak ott ez a képi gazdagság adott a történethez, és nem csak úgy oda volt mellé kenve. Kemény kontraszt. És nagyon nem szolgált a film előnyére.

Pusztán azért nem mondanám, hogy csalódtam, mert a film előzetese teljesen lenullázta az elvárásaimat. Mióta először láttam a trailert, attól féltem, A titánok harca maga lesz a filmművészet csúcsa a Halhatatlanokhoz képest, és végül is a film nem volt olyan rossz, csak meglehetősen közepes. Borzalmasan közepes.

Kikapcsolódásnak elmegy, de azért Tarsemtől ennél sokkal többet vártam volna.

Görög mitológiából marad Percy Jackson.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 21 hozzászólás.

  1. Justin szerint:

    Az ismertető hasonlatain jót szórakoztam :), a filmet ennek alapján inkább kihagyom (még a Conant sem hevertem ki).
    Annyit azért megjegyzenék, hogy én erősen túlértékelt filmnek tartom a Zuhanást. Abban a filmben az első negyedórában vázolódik az ember fejében, hogyan is alakul ez a dráma és hogyan lesz megoldva, utána elég feszengve néztem végig a „képorgiát”, ami ezúttal valahogy túlságosan művi volt, keresett, súlytalan. A sejt-ből (The Cell – a rendező úgy látszik, szereti a sok l-et a cím végén, de arra a javaslatára, hogy „Immortall” a stúdió nemet mondott) még máig emlékszem komplett jelenetekre, a Zuhanás öt perccel a film vége után törlődött a memóriámból. Nekem nagyon mesterkéltnek tűnt.

  2. solymosgyu szerint:

    Ez szinkronos?

  3. Hackett szerint:

    solymosgyu:
    A moziban igen.

    Justin:
    Nyilván ez nézőpont kérdése, de a Zuhanás szerintem nagyon szépen megragadta a gyermeki naivitás és képzelet határtalanságát, és egy szokatlan és egyedi látványvilágot kreált hozzá.

    A Halhatatlanok témában pedig csatlakozva Tapsi írásához, egy egyszer nézhető film, amiben néha ugyan felvillan Tarsem egyedi látásmódja (az, amiért hajdanán megjegyezte az ember a nevét), de sajnos nem elég gyakran, és ehhez egy borzalmasan egyszerű történetet kap a néző. A görög istenek egyébként már-már majdnem érdekesekké váltak, a leghangulatosabb jeleneteket ők szolgáltatták.
    Összességében egy közepesen gyengécske film, ami viszont így is felülmúlja az idei „csodás” blockbuster termés javát szerintem. Plusz a Titánok harcát is magasan, de ugye ez aztán nem egy nagy erény.

  4. DBL szerint:

    Úgy gondolom számotokra a fent vázolt gondok a korotokból adódnak. Jó volna, ha végre a 21. század gyermekei is ki mernék mondani, hogy amihez Hollywood nyúl, ott kő kövön nem terem. Mikor érti meg már végre néhány európai kultúrán felnevelkedett ifjú ember, hogy az a filmgyár a Föld modern korszakának legnagyobb kultúrális gyilkosa?!?!
    A Thézeusz monda tisztességes, de szórakoztató leírása Mary Renault: Thézeusz ifjúsága című regénye. Azt kellene olvasni, és nem ezt a pöcegödör szagú terméket nézni…
    Locutus blogján ilyenkor szoktam írni (mármint a vacak film miatti panasza esetén):
    „Mér` nézel meg ilyen szarokat?!” Persze erre azt szokta volt mondani…”ha nem nézem meg, soha nem nem tudom meg, milyen szar”…
    Mikor vesz elő egy mai fiatal, mondjuk olyan könyvet, mint: Devecseri Gábor: Az istennő és a vak jövendőmondó?…Az is ókor, abban is istenek vannak (meg persze emberek is), és az mint könyv…JÓ!!!
    Aki kitalálja miről szól, nyerni fog egy pár hangszórót…
    🙂 🙂 🙂

  5. tapsi szerint:

    DBL: én történetesen azért nézek hollywoodi és egyéb filmeket, hogy kikapcsolódjak, és amíg az a nagyon hangos és nagyon színes ott ugrál a nagyon nagy vásznon, addig pihenjen az agyam, (lehetőleg írott betű nélkül, ha már az írott betű a munkám).

    Ezt a filmet pedig kifejezetten a rendező miatt néztem meg, mert a Zuhanás nekem nagyon tetszett.

    „A Thézeusz monda tisztességes, de szórakoztató leírása Mary Renault: Thézeusz ifjúsága című regénye. Azt kellene olvasni, és nem ezt a pöcegödör szagú terméket nézni…”

    Ezzel történetesen egyetértek, de azért hozzátenném, hogy amikor 1-2 hete felkerült az említett könyvről az ismertető, akkor bezzeg senki egy árva hozzászólást nem tolt oda alá, még a hozzád hasonló Nagy Öregek sem…

    http://sfmag.hu/2011/11/03/egy-isten-fia-mary-renault-theszeusz-ifjusaga/

    (Egyébként meg itt elég sokan mintha abban a félreértésben élnének, hogy mi mind nagyon fiatalok vagyunk, de ez nem igaz, a stáb egy része stabil középkorú, engem is beleértve.)

  6. Crei szerint:

    Bocs én szemtelenül fiatalnak érzem magam. 🙂

  7. DBL szerint:

    @tapsi… 🙂
    A szmájli baráti mosoly…
    Olvastam azt a blogot is. Tetszett is, meg nagyrészt egyet is értettem vele.
    Azért nem szóltam hozzá, mert a múltkor egy hozzászólás(sorozatom) miatt a bölcsészalapú felülettársak elküldtek a francba…
    Most dühömben írtam ide. Azért, mert én tényleg irgalmatlanul nagy ellensége vagyok Hollywoodnak.
    Mivel én csak egy átlagember vagyok, megvilágítanám egy (kivételesen) szellemes amerikai közírónak az 1940-es évek végén elhangzott sziporkájával a dolgot…
    „A 20. században a magyarok két hatalmas találmányt adtak a világnak. Az atombombát és Hollywoodot. Az utóbbi a veszélyesebb…”.
    Nos, erről van szó… 🙂

  8. tapsi szerint:

    Crei: 😀 hajrá, hajrá 😀 addig jó!

    DBL: 🙂 de akkor is a végén mindenki azt mondta, hogy ne vedd annyira a lelkedre a dolgot, és ne hagyd abba a kommentelést emiatt, nem? 🙂 néha az emberek elküldik egymást a francba, de ezen nem érdemes fennakadni 😀

  9. Kornya_Zsolt szerint:

    Nekem ugye az a problémám, hogy az én szakmám a fantasztikus irodalom, és ha bűn rossz fantasztikus filmeket nézek, az engem a grandiózus látványvilág dacára sem nyugtat le, hanem már-már fizikai fájdalmat okoz. Szóval köszönettel tartozom Tapsinak, amiért figyelmeztetett rá, hogy minden okom megvan messze elkerülni ezt az opuszt. Kikapcsolódásnak meg most szereztem be a Csengetett, Mylord? négy évadát, na az tényleg pihentet.

    @DBL. Én nagyjából annyira vagyok bölcsészalapú, mint fiatal, vagyis semennyire; ami pedig az itt közzétett hozzászólásaidat illeti, azokkal maximálisan egyetértek. 😀

  10. Kadar Zsolt szerint:

    Zsolt: tokmindegy, Lajosomnak akkor is fiatal leszel 🙂 ez akar bok is lehet.
    Mar szamtalanszor szetvitaztam a teman magam Lajossal. Nem az a gaz ha valaki szart nez, hanem az, ha azt jonak tartja.. Marpedig ennel a kritikanal pont nem errol van szo (es Locutusnal sem).
    En pl imadom a zs kategorias zombifilmeket,de eszembe nem jutna isteniteni egyiket sem.
    Igazabol azt kellene elfogadni (Lajosom), hogy van akinek nem a Szindbad Lartinovits -csal jelenti a filmtortenet csucsat, hanem valami hollywoodi blockbuster. En is szivesebben nezem a sokat kritizalt Moon-t (Duncan Jones), vagy akar a Keseru mezet (bitter moon), de leszarom, ha valakinek a Transformers jelenti a filmgyartas csucsat.
    A problema mindig ugyanaz. Mndenki probalja a sajat izleset raeroltetni a masikra. Nem kellene.

  11. Sam Reed szerint:

    DBL: maximálisan egyetértek. Tudom, hogy borzasztó eretnekség, de én a Gyűrűk Ura filmváltozatát is rühellem (egy kivétel azért van :-)).

  12. Kadar Zsolt szerint:

    Szinbad, Latinovits (elnezest, hulye tablet)

  13. DBL szerint:

    🙂
    Nem arról van szó, hogy nem nézek meg ilyen filmeket. Ez olyan, mint az alkohol. Tudom, hogy veszélyes, de mégis megiszom (Zsolti viszont nem… :)).
    Elárulok egy nagy titkot Nektek… Kifejezetten szeretem nézni a Van Helsinget. Pedig, ha van irtózatosan ostoba film (ami megerőszakolja az összes témát, amit belé zsúfoltak), akkor ez az.
    Egyszerűen szenzációs Jackman megjelenése, és Kate olyan gyönyörű, hogy nézni is nagyobb esztétikai öröm, mint akármilyen világhírű műalkotást. A történet viszont annyira sötét, hogy nem is kellett éjszakára tenni az éjszakai felvételeket, mert maga a sztori biztosította a fény hiányát… Ráadásul az alkotók közül valamelyik baromállat, azt hitte, hogy feldúsítja a sztorit az az egész steampunk technika, amivel telenyomták… 🙂
    Én általában, a kulturális összhatása miatt tartom veszélyesnek Hollywoodot. Semmilyen rosszindulat nincs bennük. Egyszerűen CSAK a pénz számít abban, amit csinálnak. És ez a legnagyobb baj.
    Persze, hogy nagyobb film a Szindbád, mint bármelyik amcsi blockbuster. De ez csak az én véleményem, ami az ízlésvilágomból fakad. Egész egyszerűen rajongok a melankolikus hangulatért, és a Latinovits film olyan abszolút jól adja vissza ezt feelinget, amilyet az egész filmtörténelembe sem sokan tudtak megoldani.
    Amolyan „fin de siécle” hangulat, és tökéletesen érthető képi világgal oldotta meg a rendező,Huszárik Zoltán.
    Ennyi.
    Ami a Gyűrűk Urát illeti…
    Számomra azért volt elfogadhatóan jó film (mindhárom), mert Jackson sok Hollywoodra jellemző buktatót elkerült benne (szerintem).
    Először is nem lett édeskés, amit a legjobban rühellek. A történetvezetés meglehetősen hű maradt az eredetihez. A színészek nagyon remek karaktereket adtak (amennyire egy fantasy karakterei a valós világban analógiaként tudnak működni), és a zene, valamint a tájak káprázatosak voltak.

  14. Kadar Zsolt szerint:

    Lajos, tudod, hogy nincs vita 🙂
    Egyszeruen az en vilagomban megfer a tisztan profitorientalt hollywood (mert tenyleg az).
    Addig semmi baj, amig vannak „fuggetlen” filmek/filmesek is.
    De, ahogy Tapsi is irta, ezek a hollywoodi szarok tokeletesen megfeleloek az agy pihentetesere. (a csengetett mylord is, bar a „hallo, hallo”-t jobban szeretem)
    🙂

  15. Kornya_Zsolt szerint:

    @DBL: „Ez olyan, mint az alkohol. Tudom, hogy veszélyes, de mégis megiszom (Zsolti viszont nem… :)).”

    Ez attól függ, hogy melyik Zsoltiról beszélsz… 😀

  16. Kadar Zsolt szerint:

    Szerintem velem gunyolodottt. Nagyon jol tudja mekkora alkesz vagyok, es ezt mindig az orrom ala is dorgoli. 😀

  17. DBL szerint:

    Az a baj, hogy még a monogramotok is azonos… 🙂
    Meg a keresztnév is…
    Nem dörgölök semmit az orrod alá Zsolti… Én is megiszom, úgyhogy erkölcsi alapom kicsi (de pofátlan… :)).

  18. bobzenub szerint:

    Állandó vívódás tárgyát képezi nálam, hogy abszolút módon megállapítható-e az egyes műalkotásokról, hogy azok jók avagy rosszak-e. Legalább ugyanekkora dilemmával tölt el a tőzsdenyelvből származó túlértékelt kifejezésünk, amit igen gyakran használunk nem csupán egy-egy film, hanem egy rendező egész munkásságának leírására.

    Tarsem Singh kapcsán azonban egy fikarcnyi kétségem sincs afelől, hogy korunk egyik leginkább túlértékelt rendezőjéről van dolgunk, talán csak M. Night Shyamalamabingbang és Zack Snyder előzik meg a „forradalmi jelentőségű – aztán mégsem” filmrendezők toplistáján. Érvem tömören-röviden annyi, hogy a magyarra nagyjából lefordíthatatlan „gimmick”, legyen az filmektől szokatlan, kortárs színházat idéző látvány, egyetlen csavarra felépített forgatókönyv avagy az akciójelenetek kényszeres belassítása, önmagában nem forradalom. És akkor sem lesz az, ha rajongók százezrei vagy akár milliói kiáltják: DE.

  19. mergenc szerint:

    Szegény halivud, rengenek az alapjai. 😀

  20. attila szerint:

    „Most dühömben írtam ide. Azért, mert én tényleg irgalmatlanul nagy ellensége vagyok Hollywoodnak.”

    Megírtam a dolgot Hollywoodnak, erre egész Los Angelesben kitört a pánik meg a rettegés.

    A tengerből fogsz előgyalogolni, hogy széttaposd a várost, vagy egyéb, látványosabb stratégiát követsz majd?

  21. DBL szerint:

    Egy emberről tudok, akinek sikerült a vízen gyalogolnia,de az nem én voltam… 🙂
    Nem a várossal van gondom, hanem az ott lakók egy részével. Azokkal, akik idestova 80 éve próbálják meghatározni a világ kulturális vonulatát.
    Ezzel nincs bajom. Egyedül az, hogy az az irány szar…
    És ne gyere nekem, hogy CSAK szórakoztatni akarnak, pénzért. Ez duma. Ha visszamész az ötvenes évek filmjeihez, minden kendőzés nélkül folyt le a vászonról a politikai mondanivaló.
    Mint, ahogy a mi oldalunkon is… 🙂
    Ez azt jelenti, hogy meg akar(j)ták mondani, mi a helyes irány. Most is, csak rejtettebb módszerekkel.
    Nos, én szeretem magam eldönteni, hogy mit tartok helyesnek, és mit nem. Még ha ezen az úton néha el is esek, meg pofán is vágnak.
    Az én ügyem. A fontos, hogy én döntsem el bizonyos dolgokról, tetszik-e vagy nem.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon