McDonald_Luna_UjholdIan McDonald nem ismeretlen SF-író idehaza, mégis a néhai Ad Astra kiadónál megjelent A dervisház és a Brazil, valamint a Gabo kiadó által gondozott YA-kötete, a Síkvándor azonban 16 regényt tartalmazó életművének csak töredékét teszik ki, ezen felül mindössze néhány kisregénye, novellája megjelent a Galaktikában és a Jonathan Strahan féle antológiasorozatban.

A Luna: Újhold egy duológiának indult trilógia első kötete, és teljesen más, mint bármi, amit korábban McDonaldtól olvastam, a szöveg sokkal szikárabb, feszesebb, nyoma sincs például A dervisház a lassan hömpölygő, gyönyörű mondatainak, annál sokkal funkcionálisabb, mintha csak a Hold kemény világa McDonald prózájára is hatással lett volna, de ez itt csak előnyére vált a regénynek.

A Hold kemény világ, ahol még a lélegzetvételért is fizetni kell, de egyben lehetőségekkel teli is, és a McDonald által felvázolt jövőben a Föld jólétének záloga. Másfél millióan lakják, és öt, a Hold lehetőségeiből meggazdagodott család uralja, köztük a főszereplő Corta család, amely a hélium-3 kitermelés ura. Ebben a zárt és nagyon furcsa közegben mindent szerződések szabályoznak, a sajátságos holdi Clavius-bíróságon gyakorta vérre menő párbajokkal egyszerűsítik le az esetleges éveken át húzódó pereskedéseket, béranyák szülik az örökösöket. A Holdra érkező földiek csak néhány hónapot tölthetnek a Holdon, ugyanis  az alacsony gravitáció idővel örökre rabul ejti az embert, ezt követően a Földre való visszatérés halálos. A holdiak többsége nem is akar már a Földre menni, az ő otthonuk örökre a Hold.

A történet a népes Corta család tagjait követi nyomon, a család nyolcvan éves dinasztiaalapítója, Ariadne Corta visszavonulásra készülődik, két idősebb fia, Rafa és Lucas feszül egymásnak a családi vállalat irányításért, de megismerjük a harmadik és negyedik gyermeket, a jogász Arielt és a zasitnyik/biztonsági ügyeket intéző Carlinhost, valamint Wagnert, a fattyút és néhány következő generációs gyermeket is. És ez még csak a legszűkebb Corta család.

Emiatt a regény olvasását ajánlott a kötet elején lévő regénykarakterek, családok és kapcsolati hálók tanulmányozásával kezdeni, mert máskülönben könnyű elveszni a sok tucat szereplő között, egyáltalán nyomon követni, hogy a három generációnyi Corta közül ki kicsoda pontosan (és a többi család is hasonlóan szerteágazó), valamint a könyv végén szereplő portugál-holdi szójegyzéket is érdemes fellapozni a holdi szleng néhány kifejezésének megértéséhez. McDonald ugyanis az első néhány tucat oldalon nem segíti a befogadást, így csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda, amíg nem böngésztem át alaposan a kapcsolati szálakat.

Luna_landscape

A történetet helyenként Adriana Corta visszaemlékezései szakítják meg, amelyből kiderül, fiatal nőként hogyan került a Holdra, hogyan gazdagodott meg, és miként alapította meg a híres Corta Héliót, továbbá mi vezetett a Mackenzie családdal való, generációkon átívelő zsigeri gyűlölködéshez. Ez egy személyes és keserédes történet arról, hogy milyen áldozatokkal járt a Corták felemelkedése a Luna talán legjobb része is egyben.

McDonald egy lenyűgöző, részletgazdag holdi világot alkotott meg, messze az egyik legjobb világépítés, amit mostanában olvastam, tényleg elképesztő, ahogy a holdi életet és technológiát, a fényűző, de a sugárzás, a légkör nélküliség folyamatos fenyegető érzését bemutatja. Furcsa módon ez egyben talán a regény kevés számú hibái egyike is, mert ami 200 oldalban zseniális sci-fi világépítés, az 300 oldalban már kezd kicsit sok lenni, az újabb és újabb apróságok egy idő után már nem olyan izgalmasak, és emiatt a közepén le is ül a könyv, nem igazán tart semerre, és elkezdi agyonnyomni a világ.

Viszont ez csak egy gonosz altatás McDonald részéről, mert a végjáték parádés, sőt, már-már kapkodó a maga pusztító, fatalista megoldásaival, a George R. R. Martint túllicitáló kíméletlenségével, ahogy egyes szereplőkkel elbánik. Ritkán olvasni ilyen utolsó 100 oldalt SF-regényben, a 300 oldalnyi folyamatosan növekvő feszültség végül úgy robbantja szét a regény kereteit, hogy folyamatosan csak pislogtam: te jó ég, mi történik itt?

Ian_McDonald11

Sajnos karakterek tekintetében nem csillogott annyira a regény, mint szerettem volna. Egyrészt szerintem túl sokfelé ágazik így a cselekmény, McDonald túl sok embert akar bemutatni, emiatt az igazán fontos karakterekre kevesebb jut, mint kellene, másrészt a Corta család férfi tagjai, Rafa, Lucas, Carlinhos nem váltak el egymástól annyira élesen, nem olyan jól megformált karakterek, mint mondjuk Ariel Corta, a Corta család mellé sodródó holdbéla Marina Calzaghe,  vagy maga Adriana Corta.

A briliáns finálé azonban minden apróbb gyengeségért kárpótolt, és remélem, hogy a folytatás, a Luna: Wolf Moon mielőbb megjelenik magyarul is, mert nehéz egy ilyen befejezés után nem azonnal tovább olvasni a történetet.

(Külön érdekesség a megannyi Dűne-tisztelgés, amely végigvonul a könyvön, mindez olyan visszafogott eleganciával, amire csak McDonald képes: a specializálódott családok egymás elleni ármánykodásain túl találunk az Űrligára emlékeztető jeleket, késpárbajt, egy titokzatos rend által folytatott évezredes genetikai kísérlet nyomait, egy az Arrakishoz hasonlóan kemény holdi világot, egy Harkonnen-bárót, egy Duncan Idahót, egy IV. Shaddamot idéző figurát, továbbá megannyi okos apróságot, amelyek azonban sosem válnak többé ízes fűszerezésnél.)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    A síkvándor folytatása kéne ehelyett.

  2. anarion szerint:

    Tényleg, a Be my enemy és az Empress of the Sun várható a közeljövőben magyar nyelven? Mivel a Gabo-tól nem nagyon hallani róluk.

    Vagy jobban jár az ember, ha beszerzi angolul?

  3. Hanna szerint:

    @anarion: Sajnos úgy tűnik, McDonald nem folytatja a sorozatot (ami így lezáratlan), de ha kapunk biztató jelet, hogy lekerekíti a történetet végre, akkor meglehet, hogy ismét elővesszük.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon