SFmag

Nemrég az Ad Astra kiadó jóvoltából végre megjelent magyarul is Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén című, 2006-os ismeretterjesztő könyve, amiben a technológiai fejlődés következtében bekövetkezhető, ránk váró, sokak számára elképzelhetetlen változásokat boncolgatja.

Amikor David Brin megírta a méltán elismert Uplift – sorozat első darabját, a Sundivert, csak 30 éves volt, éppen doktorálni készült alkalmazott asztrofizikából, és néhány rövidebb írást leszámítva nem is nagyon publikált még. Mindez 1980-ban történt. Azóta eltelt három évtized, Brin napjaink egyik legelismertebb futurológusa, megszámlálhatatlan irodalmi és jónéhány tudományos díj birtokosa, és olyan, a  [ More ]

2006-ban A szivárvány tövében (Rainbows End) című regény egy olyan jövőt vizionált, ahol ez a fajta világ, az augmented reality, vagyis a kiterjesztett valóság már teljesen az emberi élet része, legalább is a világ fejlettebb felén. Egy (vagy több) réteg a valóságon. A technológiai szingularitás egyik ma is kézzelfogható jele ez, nem csoda hát, ha pont Vernor Vingenek jutott az eszébe, aki a nyolcvanas évektől kezdve erről prédikál.

A Tűz lobban a mélyben szerzőjének, Vernor Vinge-nek (1944. október 2.) az első novellája 1966-ban jelent meg, első regénye, a Grimm’s World pedig 1969-ben. Bár több mint negyven éves írói pályafutást tudhat maga mögött, összesen 8 regényt és kb. két tucat rövidebb művet írt, ezek közül többel díjat is nyert. A San Diego State University-n  [ More ]

Vernon Vinge egyike az SF világ legjobb regényíróinak. Könyveivel nyert már Nebulát, Hugót, Locust, bármit is jelentsenek egy adott mű értékítélete kapcsán ezek a díjak. 1993-ban született nagy hatású futurológiai esszéje nyomán a technológiai szingularitás fogalma bekerült a közgondolkodásba, és SF szerzők hosszú sorát ihlette meg Karl Schroedertől Charles Strossig. Sok tekintetben legfontosabb és legnagyobb hatású műve viszont nem egy regény, hanem egy némiképp rövidebb terjedelmű írás, a True Names című kisregény. Az egykor szebb napokat látott kiberpunk első manifesztációja, látnoki tehetséggel megírt előfutára ez a mű.

A transzhumanista jövőkép gyakorlatilag minden eleme ismert science fiction-toposz is egyben. Felületesen szemlélve azt is mondhatnánk, hogy a transzhumanisták egy olyan közeljövő bekövetkeztét valószínűsítik, várják és – amennyire eszközeikből telik – siettetik, amit a science fictionből már ismerhetünk. Fordítva ez azonban nem feltétlenül igaz. A közeljövőben játszódó, az említett technológiákat tartalmazó novellák, regények filozófiája ettől még nem címkézhető automatikusan transzhumanistának. Sőt, a science fiction – ha úgy tetszik – élen jár a lehetséges kedvezőtlen következmények feltárásában. A magyarul megjelent science fiction művek között is találunk mind pozitív, mind inkább negatív végkicsengésűeket.

R. Kurzweil, a technológiai szingularitás ideájának egyik korai kidolgozója összegyűjtötte az emberiség technológiai találmányait, és azt találta, hogy a hasonló mértékű technológiai újítások között eltelt idő egyre rövidül. A gondolat alapja a Moore-törvény, azaz hogy a legalacsonyabb árú processzorok teljesítményének megduplázódásához szükséges idő közel állandó. Kurzweil ezt általánosította az egységnyi költségű számolási teljesítmény tekintetében a múltra és a jövőre is. Ehhez szükséges volt egy további hipotézis bevezetése, mely szerint amikor az egyik technológia eléri a fizikailag lehetséges határt (pl. mechanikus számológépek, elektro-mechanikus számítógépek, stb.), akkor már rendelkezésre áll a következő technológia (vákuumcsövek, tranzisztorok), ami átveszi az előző helyét, így biztosítva, hogy a fejlődés töretlen (és töretlenül gyorsuló) lehessen. Ma még nem tudjuk, hogy milyen technológia veszi át a jelenlegi helyét a számítástechnikában: lehetséges, bár egzotikusan hangzó jelöltek a fotonikus vagy a kvantumszámítógépek, míg mások a biológiai rendszerek lemásolásában látják a jövőt.

A transzhumanista jövőkép kiindulópontja szerint a közeljövő technológiai környezetét a ma emergens technológiáknak tartott informatikai és mesterségesintelligencia-kutatások, robotika, nanotechnológia, genetika és biotechnológia, valamint a kognitív tudományok alakítják ki. A fúziós erőművek (vagy még egzotikusabb energiaforrások), a molekuláris nanotechnológia és a génmérnökség elterjedése, valamint az űrbéli gyarmatosítás az energetikai és termelési technológiák gyökeres átalakulásával jár, a jelenlegi pénzügyi és gazdasági berendezkedés gyökeresen átalakul. A termelési lehetőségek korlátai lecsökkennek vagy eltűnnek, új fogyasztói igények és új gazdasági ágak jelennek meg. A lehetséges technológiai változások és következményeik már ma is beláthatatlanok. Akár egyetlen nagy jelentőségű találmány elég ahhoz, hogy érvénytelenítse világunk ortodox jövőképeit, együttes bekövetkeztük pedig felismerhetetlen és megjósolhatatlan jövőt jelent.