Öt év még mindig jobb, mint hét, nem? Mégis, amikor a kezembe vettem az Ezüstkéz című könyvet, ettől az öt év szünettől is féltem, mert ezúttal nem vállalkoztam előzményei, az Ólomerdő és az Üveghegy újraolvasására. Amit elfelejtettem, az viszont csak annyi volt, hogy a szöveg nyelvezete, a stílus, amivel ezeket a könyveket Kleinheincz Csilla megírja, [ More ]
Aki az elmúlt években szláv vagy orosz mitológiával átszőtt fantasy-t szeretett volna olvasni, volt miből választania – elég, ha Catherynne M. Valente Marija Morevnájára, Orson Scott Card Bűvöletére vagy akár Naomi Noviktól a Rengetegre gondolunk. Ebbe a sorba illeszkedik Katherine Arden, ami miatt kicsit aggódtam is, hogy vajon tud-e még újat mutatni, érdekes-e, különleges-e még [ More ]
Bár a klasszikus európai mesegyűjtemények közül Magyarországon a Grimm fivérek gyűjtötte történetekből így-úgy átírt és átválogatott kötetek a legismertebbek, korántsem az számít a legrégebbinek. A röviden leginkább csak Pentameron néven elhíresült (A mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása) mű, Giambattista Basile kétkötetes opusza az 1630-as években jelent meg, és Grimmék is sok történetet vettek át [ More ]
Az európai mesék világa elválaszthatatlan az erdőségektől. A szereplők eltévednek, vagy éppen elrejtőznek bennük üldözőik elől, a fák megbüntetik vagy megjutalmazzák őket, próbatételeket állítanak elébük. Az erdők elsőbbsége jóval azután is tartja magát, hogy megszűntünk természeti népek lenni, a műmesék manapság is szívesen mesélnek erdei állatokról, tündérekről, viszik be hőseiket a vadon szívébe, és a [ More ]
Reménytelen mesevilágot teremtett Mark Helprin, bizarr és álomszerű epizódokkal, de bármilyen sötét is a történet, bármennyire hiábavalónak tűnik a küzdelem a bitorló hatalmával szemben, mégis azt üzeni, hogy küzdeni kell, bármi áron: A Kingdom Far and Clear.
Ez egy rövidke kis könyv, amely a 2008-as World Book Day-re (hazánkban nem igazán ismert ünnep) jelent meg karitatív célokkal. Akkor 1 fontért lehetett beszerezni, azóta talán némileg drágább. Hogy valaha is megjelenik-e magyarul, arról nincs infóm, de amilyen szerény terjedelmű, valószínűleg nemigen lehetne költséghatékonyan kihozni. Kár érte, mert Gaiman igazán jó formáját hozza benne. [ More ]
Egy rendkívül kedves és kalandos sorozat, jól körülhatárolt, felismerhető karakterekkel, mellékszereplőkkel és környezettel. Lovagok, manók, varázslók, várak, egy királylány és egy inasfiú… meg gumimacik.
A hetvenes évek előtt a süsü szó azt jelentette, hogy buta, együgyű. Mára teljesen egybefonódott az 1974 és 1984 között a Magyar Televízió által készített bábfilmsorozat főszereplőjével, a jámbor, kissé együgyű sárkánnyal, aki ahelyett, hogy királylányokat rabolna, és falvakat perzselne fel, inkább segít az embereknek.
Karácsony alkalmával egy különleges Tolkien-kötet ajánlunk számotokra: 1920 karácsonya. John, a legnagyobb Tolkien gyerek három éves, és a karácsonyi ajándékok mellett egy gondosan megrajzolt, az Északi-sark bélyegzőjével ellátott borítékban rövid levélke lapul: Kedves John, hallottam, hogy apukádat faggatod, milyen vagyok, és hol lakom, küldök hát egy képet magamról és a házamról. A lapon felül Télapó ballag a hóban (hátán a teli zsák), alul pedig csinos, kicsit retro-futurisztikus jégháza fehérlik.
A december az SFmagon Tolkien jegyében telik. Csütörtökön hajnalban bemutatták Magyarországon Peter Jackson Hobbit-trilógiájának első darabját. Lássuk, hogy sikerült! Elöljáróban csak annyit: megérte rá várni.
Valószínűleg egyedül vagyok az SFmag környékén a véleményemmel, de én valamiért sosem szerettem Neil Gaiman regényeit. Minden erénye nálam gyengeségként esik le: humorát erőltetettnek tartom, könnyedségét modorosságnak, eredetiségét önismétlő jellegzetességnek. A Tükör és füst novelláskötet, talán Gaiman legismertebb gyűjteménye. Így, a szerzőhöz való viszonyom meghatározhatatlansága kapcsán érdekes lesz megvizsgálni: Gaiman irodalma illúzió-e számomra… vagy igazi varázslat?
|