1920 karácsonya. John, a legnagyobb Tolkien gyerek három éves, és a karácsonyi ajándékok mellett egy gondosan megrajzolt, az Északi-sark bélyegzőjével ellátott borítékban rövid levélke lapul: Kedves John, hallottam, hogy apukádat faggatod, milyen vagyok, és hol lakom, küldök hát egy képet magamról és a házamról. A lapon felül Télapó ballag a hóban (hátán a teli zsák), alul pedig csinos, kicsit retro-futurisztikus jégháza fehérlik.
Innentől kezdve a Télapó (inkább Télapónak fordítanám, mint Mikulásnak, mert nem Santa Claus, hanem Father Christmas, bár az is kiderül, hogy Nicholas Christmas a teljes neve) 1942-ig minden évben levelet is írt az egy-kettő-három, végül négy Tolkien gyereknek. Az első öt évben csak rövidke üzeneteket vetett papírra (bár a felbélyegzett borítékról akkor sem feledkezett meg): 1925-ben érkezett az első hosszabb történet. Télapó sapkáját felfújta a szél az Északi-sarkot jelző oszlopra (North Pole, köszönjük a szójátékot). Jegesmedve (North Polar Bear, köszönjük az újabb szójátékot) minden ellenkezés dacára felmászott érte, de az oszlop kettétört, és medvéstül-sapkástul Télapó házára dőlt. A házba bezúdult a hó, megolvadt, és elárasztotta az ajándékkal teli pincéket, Jegesmedve lába pedig eltört. Így hát karácsony előtt nem csak költözniük kellett, de még a Jegesmedvével is összevesztek. Ennek ellenére ez volt az első év, hogy Jegesmedve is írt a gyerekeknek, és innentől kezdve egyre különösebb és mókásabb dolgok történtek odafenn az Északi-sarkon.
Rögtön a következő télen például Jegesmedve véletlenül egyszerre ellőtt két évre való északi fényt. Akkora robbanás lett belőle, hogy még a csillagok is leestek a helyükről, sőt, a Hold lezuhant Télapó kertjébe, négybe tört, és a Holdbéli Ember felfalta Télapó fél csokikészletét, mielőtt visszamászott volna rendet rakni. Ráadásul a rénszarvasok is szétszaladtak ijedtükben. Jegesmedve persze kommentálta az eseményeket a maga szemszögéből, és hát szerinte ez mind nagyon vicces volt, biztos nevettek volna a Tolkien fiúk is – felnőttként azért már könnyebb Télapóval egyetérteni, aki nem találta olyan mulatságosnak az esetet.
Évről évre többet tudunk meg az Északi-sark lakosságáról: előkerülnek Jegesmedve unokaöccsei, a Jegesbocsok, megismerkedünk Télapó kertészével, Hóemberrel, sőt, a titkárával, Ilbereth-szel is. Ha épp nem a ház népe akadályozza hatékonyan a karácsony előkészítését, akkor az a gond, hogy már megint megtámadták őket a barlangokban lakó koboldok, mert hát koboldoknak valahol lenniük kell, ez mégis csak egy Tolkien-világ.
Az öreg pedig nem aprózta el. Minden évben gondosan megtervezett boríték, bélyeg, szépen felrajzolt postai bélyegző, a két-háromféle „kézírással” (Télapó, Jegesmedve, Ilbereth) megírt levél, az azévi kalandok festett illusztrációi várták a gyerekeket az ajándékok mellett. Szinte mániákus, pontos és aprólékos kivitelezés – és csupa szív, csupa ötlet a tartalom. Persze Középfölde teremtőjétől nem is várna mást az ember, és az sem meglepő, hogy idővel előkerül egy gondosan megtervezett kobold ábécé; szóval ha valakinek a rúnák és a tengwák után is hiányérzete maradt, íme, egy újabb tolkieni írás, amit elsajátíthat.
Azt nem tudom, mesekönyvként hogyan működik ez a végtelenül bájos kis kötet, felnőttként szívmelengető olvasmány. Amúgy sem érdemes számon kérni rajta, milyen könyv, milyen gyerekkönyv lenne, hiszen nem annak szánták. Betekintés egy család ünnepeibe, kedves, mulatságos történetek tára – és kiváló példa arra, milyen saját varázsvilágot teremthetnek a szülők maguknak és a gyermekeinek. Talán ez a legfontosabb. Hogy nem kell léteznie a Télapónak ahhoz, hogy levelet írjon a gyerekeknek, nem kell mástól várni a csodát, de nem kell róla lemondani sem – papírral, tollal, festékkel, és rengeteg (mert ne áltassuk magunkat, annál kevesebb úgysem elég semmihez) odaadással létrehozhatjuk mi is.
Hozzászólások
[tapsi további írásai]
Tök jó
Aranyos! 😀 <3
Ez tényleg nagyon jó, nem is hallottam még erről korábban. 🙂 A rajzok nagyon tetszenek, kár, hogy ilyen aprók. 🙂