A december az SFmagon Tolkien jegyében telik. Csütörtökön hajnalban bemutatták Magyarországon Peter Jackson Hobbit-trilógiájának első darabját. Lássuk, hogy sikerült! Ahogy a belinkelt cikkben is olvasható, erősen szkeptikus voltam a Hobbit-megfilmesítést illetően: soknak tűnt a három egész estés film, féltem attól is, hogy túlságosan is heroikus fantasyt csinálnak a gyerekmeséből. Bár távolról sem tökéletes az elkészült opus, aggódásom alaptalannak bizonyult: igazán kellemes éjjeli programnak bizonyult a mozi.
Feltehetően e cikk olvasóinak többsége ismeri A hobbit történetét, a kisebbség részére mégis felvázolom a sztorit. A mese hőse Zsákos Bilbó, Hobbitfalva ifjú lakója, akit Gandalf, a Szürke Zarándok egy szép napon alaposan kizökkent békés tespedéséből. Tizenhárom törp ugyanis elhatározza, hogy visszaszerzi a Smaug névre hallgató tűzokádó sárkánytól Erebor városát és kincseit, de a Magányos Hegybe való eljutásukhoz szükségük van egy betörőre. A kétes szerepet a mágus Bilbónak szánja, aki kezdetben kézzel-lábbal tiltakozik nyugalma megzavarása ellen, végül mégis rászánja magát élete nagy kalandjára.
Vár az ismeretlen
A hobbit egyben A Gyűrűk Ura előzménytörténete is: ugyan az 1937-es regényben az Egy Gyűrű megszerzése totális mellékszál, ebből bontakozik majd ki a mesélő főművének történetvonulata. Milliók kedvenc CGI-lénye a koboldok barlangjaiban tengeti életét, vadászataihoz pedig nagy segítséget nyújt a láthatatlanná tevő gyűrű, Gollam születésnapi ajándéka. Bilbó arra járva begyűjti a “Drágaszágot”, hogy aztán 17 évvel a regény, 60 évvel az események után kibontakozzon belőle a Gyűrű-trilógia.
De mire is számítson az, aki beül a filmre? Amiben biztosak lehettünk, az volt, hogy a látványvilágra nem lesz panasz. Peter Jacksonnak nagy tehetsége van az elragadó, monumentális képsorok megkomponálásához, Új-Zélandon pedig tökéletes Középföldét találtak, így csak az volt a kérdés, nem nyomja-e agyon a történetet a vizuálorgia. Ne feledjük, A Hobbit eredetije gyermekeknek szól! Valahol ellopnák a báját, ha kaszabolós akciófilmmé silányítanák. Érdekes módon a mintegy három óra során folyamatosan csúszunk át gyerekfilmből fantasy-horrorba, ám épp a folyamatosság miatt ez nem bántó. Persze ha lenne gyerekem, csalódást okozna a 12-es karika, de nagy valószínűséggel akkor is becsempészném a vetítésre.
A hobbit nem Gyűrűk Ura-klón, szerencsére. Itt jóval hangsúlyosabb szerepet kap a komikum, amit főleg a bumfordi törpök szolgáltatnak, Gandalf fanyar iróniája is hangsúlyosabb, mint az előzmény-folytatásokban. Sok kritikus hibának vette a törpök majdhogynem röhejes kinézetét. Véleményem szerint csak jót tesz egy fantasynak, ha nem veszi véresen komolyan magát. Persze a komolyságot is megkapjuk: Tölgypajzsos Thorin szinte shakespeare-i hős, Gollam szkizofréniája pedig egyszerre vicces és hátborzongató. Való igaz, a tizenöt főszereplő közül csak néhánynak sikerült markáns karaktert kölcsönözni, de a regényt sem a pszichológiai mélységekbe menő törpábrázolásáért kedveljük. Martin Freeman Bilbó szerepére viszont kiváló választás volt, és persze Ian McKellen Gandalfja sem okozott csalódást.
Együtt a csapat
A kérdésre, hogy kell-e A Hobbitnak a kilenc órás hossz, két választ is adhatunk. Egyrészt határozottan nem: harmadennyiben is simán el lehetne mesélni Bilbó nagy kalandját. Másrészt viszont ki bánja, ha végig a moziszékbe szögezi az embert a film? Míg a közelmúltban bemutatott Felhőatlasznál határozottan éreztem a film hosszúságát, A hobbit szinte minden perce élvezetes. Kivételt talán csak a felvezető Középfölde Tourist Guide képez, de utána már teljesen fájdalommentes a kezelés.
Az már most látszik, hogy a Váratlan utazás megosztja a rajongótábort: nem igazi keményvonalas fantasy, vannak is kisebb szépséghibái (például elég hektikus a napszakok váltakozása). Akik viszont azért szeretik Tolkient, ami a könyvekben szerepel, azok szeretni fogják ezt az adaptációt.
További információk:
- A hobbit-trilógia két további részét jövőre illetve 2014-ben mutatják be, angol alcímük The Desolation of Smaug illetve There and Back Again lesz.
- Az alapul szolgáló mesén kívül a film bőséges extra tartalmakkal szolgál, amivel a készítők jobban beágyazták az előzményeket Középfölde mondavilágába.
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Nem tudom, milyen vetítésre ültél, de a szinkron milyen? A dalokat is magyarul nyomják?
Meg ha megválaszolható: milyen a HFR 3D? 😀
Örülök, hogy nem egy GYU-klón lett belőle, jövő héten én is megsassantom! 🙂
@fbdbh: A szinkron teljesen rendben van, magyarul dalolnak. HFR 3D-ben néztem, de mivel eddig még sima 3D-s mozit sem láttam, nem igazán tudom megítélni. Az mindenesetre klassz volt, amikor elrepült a fejünk felett egy sasmadár. 🙂
Ahogy látom, tényleg jó gárdát hoztak össze szinkron terén. 🙂
Illetve az már a címből is kiderül, hogy ez más lesz, mint az előző trilógia, várostrom például nem lesz benne! 😀
Én is pozitívan csalódtam a filmben, jót tett a regénynek a kiegészítés szerintem, legalábbis a filmesítéshez biztos.
A filmben már nem is fájt annyira a törpök dala, mint az előzetesben. (Egyébként magyarok a dalok is.)
szerintem a trailerben azért volt gáz, mert nagyon éles volt a kontraszt, hogy a törpék hülyéskednek aztán meg nagyon komolyan rázendítenek a dalukra, de itt jól működött
nem EZ a baj a filmmel
és aki teheti HFR 3D-ben nézze, én kb. úgy fogalmaznék, hogy a következő lépcső az Avatar után
Én 2D-ben néztem, de feliratosan (szinkronból köszönöm, nem kérek), és kifejezetten tetszett. A 3D egyáltalán nem hiányzott, ahogy egy filmnél sem eddig, amit 3D-ben láttam.
Mivel olvastam olyan külföldi reviewt, amiben a Gyűrűk ura Baljós árnyakjának nevezték, nem sokat vártam.
Viszont mint „kocanézőnek” (sosem voltam fantasy rajongó), nekem jól felépített volt a történet, nagyon működött az elején lévő törp dalra végig rezonáló főzene motívum, a Gyűrűk urához belecsempészett extra apróságok, szóval nagyon kerek film lett összességében.
Megnéztem. Igazából nem értem a fikaáradatot,ami a netes kritikákat illeti. Teljesen nézhető szerintem. Jól szórakoztam a taknyos- böfögős poénokat leszámítva.
Szerintem csodálatos film lett. Örülök ennek a „lassúságnak”, így sokkal több részletre van idő a filmben, végre nem csak a bővített változatban énekelnek – elvégre a dalok részét képezik a regénynek, van benne nem is kevés. Nagyon jó poénok voltak a filmben, remekül hozta a hobbit mesés, humoros hangulatát.
A HFR-t sokan lehúzzák, én értetlenül állok előtte, végre olyan 3D-t kapunk, amire nem lehet panasz, a kameramozgásnál nem homályosodik el, szép éles marad a kép, s igazi mélységet kap, rendkívül élethű. Aki a latin szappanoperák képvilágához hasonlítja (olvastam ilyet) az szerintem nem látta, vagy nem tudom, mit látott, de nem azt amit én. Gyönyörű, az animált szereplők is élethűbbnek tűntek így, a sasok lélegzetelállítóak voltak például.
A HFR nagyon jó dolog, végre teljessé teszi a 3D élményt. (Megnéztem sima 3d-ben és HFR-ben is, utóbbi messze jobb.)
Tulajdonképp élveztem a filmet, csak viszonylag hamar tisztáznom kellett, hogy ez nem az a Középfölde, itt nem azok a dolgok történtek, és nem azok a szereplők viselik azokat a neveket, és onnan már jó is volt.
Mert azért ööö, a történeti hűség nagyon nem erénye ennek a filmnek (sem), kb. csak Bilbó és Gollam találós kérdés párbaja egyezik a könyvvel, és hát a háttértörténelem, ótejóég, hát. Erősen vitatkoznék az ismertető utolsó mondatával, mert ha Tolkien ilyennek írta volna meg ezt az egészet, azt hiszem, én például nem szeretném annyira.
Ettől eltekintve tényleg jó volt a film, ez onnan is látszik, hogy nem tűnt túl hosszúnak a három óra, volt íve, látványa, minden.
Megnéztem, nekem kimondottan tetszett.
(A taknyos poén tényleg sok, ettől függetlenül a Star Wars előzménytrilógiához nem hasonlítanám, és szerintem is indokolatlan a nagy lehúzás.)
Ja, és tudom, hogy flood, tudom, hogy gyerekes, de: tizennegyedik! 😀