A Légió (Legion) egy, március utolsó hetében véget ért nyolcrészes minisorozat, ami csupán papíron „szuperhősös”. Ugyan a Marvel kiadó néhány karakterén alapul, nem találunk benne színes ruhás igazságosztókat: egyedi hangvétele, sajátos narratív és vizuális megközelítése valamint karakterközpontúsága messze az átlagos képregényes mozik fölé emelik. Igaz, messze nem való mindenkinek.
Miről is szól a Légió? (spoilerek csak az első rész kapcsán)
David Haller (Dan Stevens) egy skizofréniában(?) szenvedő fiatalember, aki elmúlt éveit egy elmegyógyintézetben töltötte. Nyugodt és begyógyszerezett mindennapjait azonban teljesen felborítja Syd (Rachel Keller) megjelenése, akivel egymásba szeretnek. Nem mindennapi kapcsolatukat némileg beárnyékolja, hogy a lány nem engedi, hogy megérintsék, valamint az, hogy talán csak David hallucinációja. Szép lassan kiderül a néző számára is, hogy David rendelkezik bizonyos természetfeletti képességekkel, ami felkeltette nemcsak egy kormányügynökség (Division 3) figyelmét hanem egy olyan civil szervezetét is, ami „mutánsok” kitanítására/elrejtésére specializálódott. A fiú végül sikeresen elhagyja az elmegyógyintézetet és – a nézőkkel párhuzamosan – fokozatosan próbálja kideríteni, hogy veszélyt jelent-e másokra, tényleg őrült-e és hogy mi/ki az a sárga szemű szörnyeteg néhány emlékében.
A Légió sokkal inkább a szereplők közti viszonyra fókuszál, mint az akcióra. Legfőbb súlypontja David személyisége, és olyan, mint egy puzzle, ahol a néző David vélt vagy valós emlékeiből próbálja összerakni, hogy mi is történt a fiúval és mire is képes valójában. Beteg? Őrült? Esetleg más a baj? ennek felfejtéséhez remek szolgálatot tesz Wallace (Jeremie Harris), aki képes belépni mások emlékeibe és így nemcsak a nézők, de a karakterek is átélhetik a múltat. Mindez pedig nemcsak David magánügye – emberfeletti képességei miatt nem mindegy, hogy egy sétáló atombomba mennyire stabil mentálisan. Annyit megsúgok, hogy a sorozat nem pszichoterápia, VAN főellenség, közelebbi és veszélyesebb, mint bárki gondolná.
Elkezdtem az első részt, de követhetetlen borzalom….
Ha ezt a mondatot valaha is kimondtad, ne add fel. Az első rész sokkal kaotikusabb mint a többi, mivel – nagyon sikeresen – adja vissza David zavarodottságát: a fiú nem tudja megkülönböztetni valós emlékeit képzeletétől, amit az orvosai (vagy kormányügynökök?) megpróbálnak kihasználni. A későbbiekben sokkal követhetőbb lesz a sorozat, de attól még nem lesz kevésbé elborult.
Mennyiben „képregényes” sorozat?
Annyira nem. Néhány karakter ugyan Marvel figurákon alapul, de nincsenek színes ruhás igazságosztók. Senki nem akarja megmenteni a világot (legfeljebb Davidtől), a cél sokkal inkább a túlélés.
Milyenek a színészek/karakterek?
Zseniálisak. Sok sorozaton érezni, hogy a karakterek jók, de a színészek nem passzolnak hozzájuk. Itt ilyen nincs. Dan Stevens parádésan hozza David szerepét, hitelesen eljátssza a zavarát vagy dühét, de egyes jelenetekben tud úgy mosolyogni magabiztos, képességeit sikerrel(?) irányító mutánsként, hogy egy hörcsögöt is félnék a gondjaira bízni.
A sorozat alapvetően kevés szereplővel dolgozik, de azok kidolgozottak. Mindenkinek van valami fura beütése, épp ettől lesz egyedi és szerethető. Ilyen a már említett Syd, akit képessége megfoszt bizonyos emberi kapcsolatoktól, de jó példa erre a két testben élő,de alapjáraton egy lélekkel rendelkező tudós Cary (Bill Irwin) és harcos amazon fele Kerry (Amber Midthunder) vagy a saját tudata által létrehozott „jégkockában” élő őrült zseni, Oliver Bird (Jemaine Clement). A show egyik legzseniálisabb alakítása mégis Aubrey Plazáé, aki Lennyként egyaránt cuki és félelmetes (de leginkább őrült), amire csak rátesz egy lapáttal, hogy jó darabig azt sem tudjuk, létezik-e egyáltalán vagy csak David hallucinációja.
Miért kiemelkedő a Légió?
Legfőképp azért mert egyedi. Valljuk be, a konkurens Disney/Marvel egy olyan univerzumot hozott létre, ami a maga műfajában verhetetlen: monumentális, hangulatos, pörgős, mégis remekül kidomborítja a karakterek jellegzetességeit. Itt a Fox viszont új taktikával próbálkozik és nagyon ügyesen: nem egy egységes hangulatú univerzumban próbálja megtalálni a karakterek önálló hangját és ezzel bekorlátozza őket, hanem kizárólag adott karakternek próbál önmagában is helyt álló filmet, „miniverzumot” létrehozni, így senkihez sem kell igazodni. Így lett a Deadpool egy egyszerre beteg, vicces és véres akciófilm, a Logan pedig egy olyan road-movie, ami nemcsak véresebb, mint bármely korábbi X-film, de legfőbb értékét (a szuperképességektől, látványtól teljesen függetlenül) a karakterek és a mondanivalót nem csak nyomokban tartalmazó történet adja.
És ezen koncepció jegyében született a Légió, ami sem hangulatban, sem látványban nem igazodik semmilyen korábbi filmhez vagy idővonalhoz. Bátor vállalkozás, mert itt minden azt a cél szolgálja, hogy visszaadja David életének kaotikus, ellentmondásokkal teli hangulatát. Nincsenek monumentális harcok (relatív kevés akció van a sorozatban), cserébe rengeteget ugrálunk múlt és jelen, hazug és valódi emlékek között, melyek egy nagy kirakós darabjaiként szép lassan összeállnak. A vizuális effektek fontos építőkövei a sorozat hangulatának: az elmegyógyintézet szimplán steril, Melanie „intézete” funkcionalista mégis családias, míg ami David fejében van, az szimplán csak beteg. A különböző időállapotú emlékek egymás mellett lévő szobákként lettek megjelenítve, az asztrálsíkon lévő „jégkocka” belseje egy retro-lakással kombinált beszélgetős műsor stúdióját idézi..és még folytathatnám a sort. Az eredmény furcsább és weirdebb, mint bármely film, amit láttam. Annyira elborult, hogy nem is feltűnő egy musicalt idéző táncjelenet az elmegyógyintézetben (na jó, ezt álmodják) vagy hogy a 7. rész csatája némafilmszerűen lett megrendezve (a főgonosz monológját szöveges „diákon” vetítik ki).
Miért nem jó a Légió?
Néhány logikai bakit leszámítva nem tudok belekötni. Néha csikorogtak a fogaskerekek, de a szálak szépen összeértek, egyedül az Eye (Mackenzie Gray) karakterével nem vagyok kibékülve, mert annyira titokzatos volt, hogy semmit sem tudtunk meg róla, a motivációi homályosak és dicstelenül eltüntették.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy van, akinek nem lesz jó a Légió. Aki szereti a földhözragadtabb sorozatokat, aki a fantasztikumon belül nem szereti a nagyon elvont dolgokat, aki szereti az elejétől fogva érteni, mi történik és nem akar sodródni az árral és nem hajlandó összerakni a kirakóst, annak nem ajánlom. De egy próbát akkor is érdemes tenni. A második rész végére kiderül, meg tudja-e emészteni.
A Légió egy nagyon bátor vállalkozás, ami mert egy egyedi hangulatú, cseppet sem szokványos sorozatot letenni az asztalra. Feláldozta a széles nézőközönséget, a „mainstreamséget” a hangulat és egyediség oltárán és milyen jól tette. Csak így tovább Fox, ez a piaci rés a Disney kiépített, szerteágazó és egységesített univerzumával szemben.
És ne feledjétek, szerdán karaoké!
Érdekességek
- Lesz második évad. (a link tartalmaz enyhe spoilereket).
- Van Mid-credit scene, vagyis stáblista közepén található jelenet. Kiváló felvezetés a 2. évadra.
- David Haller a Marvel univerzum egyik kiemelkedő erejű mutánsa, Xavier professzor fia (erre történik utalás a 7. részben). Többes személyiséggel rendelkezik, és minden személyiségének más-más (esetenként rendkívül erős) képességei vannak
Hozzászólások
[Arcanist további írásai]
Nagyon jó sorozat, bár tényleg nem fog tetszeni azoknak, akik csak arra izgulnak, ahogy a bosszúállók látványosan csépelik az aktuális ellenséget.
A zenéje nagyon eltalált, a vizuális megvalósítás kategórián felüli, és bár agyalni kell, a történet sem olyan követhetetlenül kusza, legalábbis az első epizód után nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ez borzalmasan kaotikus.
Inkább amolyan „komoly felütés, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki ebből” élmény volt.
ez horror volt. remélem kaszálják.