Alastair Reynolds angol nyelven 2000-ben megjelent első regényének, a Jelenések terének (Revelation Space) fogadtatása elsöprő volt, és újabb írásai Reynoldsot a hard sci-fi elemeket erőteljesen használó modern űropera legnagyobb alakjai, Iain M. Banks és Peter F. Hamilton mellé emelték, és most végre magyarul is megjelent, az Alexandra kiadó egy éven belül már a második kötetet hozza ki ugyanis Reynoldstól a Napok háza után.

A 26. század közepén járunk, a Delta Pavonis rendszer Resurgam nevű kietlen bolygóján, valahol az emberek lakta űr határán, közel húsz fényévnyire a Földtől. Dan Sylveste, az elszánt régész és egy híres család leszármazottja a Resurgamon hajdanán élt ősi, idegen faj nyomait kutatja. Az amarantin civilizáció 900 ezer évvel ezelőtt egy ismeretlen, félelmetes kataklizma következtében megsemmisült egy gigantikus napkitörésben, ami felperzselte a bolygót. A Delta Pavonis azonban egy stabil csillag, így ennek nem szabadott volna bekövetkeznie, legalábbis természetes módon nem. A rendszer határán kering a Hades nevű neutroncsillag, és Sylveste bizonyos nyomokból arra következtet, hogy a Hadesnek köze lehet a civilizáció pusztulásához.

Fényévekkel arrébb, az Epsilon Eridani csillag körül kering a Yellowstone bolygó, rajta a legendás és egykor virágzó „szakadékváros”, Chasm City (amiről Reynolds egy egész regényt írt Chasm City címmel), a demarchisták (demokratikus anarchizmus társadalma) egykori virágzó központja, amelyet azonban nemrég egy ismeretlen eredetű vírus támadott meg, az olvasztóhalál (melding plague): a nanotechnológiával átszőtt épületeket eltorzította, az implantokat viselő emberekben a nanoeszközök pedig horrorisztikus módon olvadtak össze az élő sejtekkel, és minden esetben fájdalmas halálhoz vezetett. A lakosok csak úgy élhették túl, ha megszabadultak az összes, kényelmet és jólétet jelentő implantjuktól, és ez a fejlett és prosperáló világ lezülléséhez vezetett.

Évtizedekkel Sylveste felfedezése előtt a Yellowstone bolygó felé közeledik a Végtelen nosztalgia nevű, Ultrák által irányított fényhajó (eredetiben lighthugger). Az Ultrák különös népség, titokzatos, transzhumán űrutazók, akik egyik csillagtól repülnek a másikig, életük java részét az űrben töltik, és gyakorta mechanikus átalakításokat végeznek saját testükön. A Végtelen Nosztalgia egy fénysebesség közelébe felgyorsulni képes, 4 km hosszú, úgynevezett fényölelő hajó, ami az akkori űrtechnológia csúcsát jelenti. Egy másik emberi frakció, az implantjaik révén állandó tudati kapcsolatban lévő, egyfajta bolytársadalmat alakító szintetikusok (eredetiben conjoinerek, és nem véletlenül írom le zárójelben az angol kifejezéseket is, mert úgy érzem, sajnos nem igazán sikerült visszaadni a szójátékokat, legtöbbször sérül, vagy butul a jelentésük, amiért nagy kár) gyártották őket hajdanán, azonban évtizedekkel ezelőtt beszüntették a gyártást. (A szintetikusok csak említés szinten szerepelnek a regényben, de a Jelenések tere folytatásában, a Redemption Arkban már központi szerepet játszanak.)

Végtelen Nosztalgia fedélzetén 40 db űrlöveg (eredetiben cache-weapon) található, amelyek bolygóméretű objektumok megsemmisítésére is alkalmasak. A fegyverek intelligensek, saját döntési mechanizmussal és hajtóművel is rendelkeznek, és mindössze ez a 40 darab létezik belőlük, az Ultrák a szintetikusoktóllopták el őket évtizedekkel korábban. (Az űrlövegek lényeges elemei a Jelenések tere trilógiának, jelentőségük, származásuk majd a Redemption Arkban derül ki.)

A Végtelen Nosztalgia ultráinak vezetője Ilia Volyova, és a Yellowstone bolygón Dan Sylveste-t és az apját keresik, mivel ők azok, akik képesek meggyógyítani a hajó kapitányát, aki a Chasm Cityben is dúló vírussal fertőződött meg, és akit a vírus terjedésének megakadályozása végett lefagyasztottak. Csakhogy mivel az információ is fénysebesség korlátjával terjed, Volyováék csak az érkezéskor értesülnek arról, hogy Sylveste évtizedekkel korábban a Resurgamra utazott.

Eközben a Chasm Cityben élő exkatonanőt, Ana Khourit megzsarolja egy titokzatos személy, aki Mademoiselle néven mutatkozik be, és vélhetően a helyi alvilág egyik vezetője. A Mademoiselle pontosan ismeri az Ultrák úti célját, és feljuttatja Khourit a Végtelen Nosztalgia fedélzetére, mint fegyvermestert, és egy titkos megbízást ad neki: amint odaérnek a Resurgamra, meg kell ölnie Dan Sylvestet.

Végtelen Nosztalgia megkezdeni több évtizedes útját a Resurgamra, és amikor megérkeznek, Ilia Volyova és társai mindent megtesznek, hogy a férfi a hajójuk fedélzetére kerüljön. Ahogy a szálak lassan összekapcsolódnak, fény derül az egykori idegen civilizáció, az amarantinok pusztulásának és a pusztulás elleni küzdelmének szörnyű titkára, és egy olyan fenyegetésre, ami a teljes emberi civilizáció létezését veszélyezteti.

Mint talán a fentiekből is látható (nehéz lenne spoilermentesen ennél többet elárulni), a világ nagyon összetett és aprólékosan kidolgozott, olvasás közben fokozatosan tárul ki (a regényben és a többi Jelenések tere történetben együtt, mert rengeteg a finom keresztutalás, amik csak még izgalmasabbá teszik a felfedezést). Vannak még itt titokzatos idegen entitások, fajok, mint a mintanyomók (Pattern Jugglers) és a fátyolszövők (Shrouders), hihető fizikán alapuló hajmeresztő technológiák, évmilliárdokra visszanyúló galaktikus történelmi utalások, és egy sor egyéb apróság. Azt kell mondanom, hogy nem tudok említeni még egy ilyen élő és átgondolt, racionális sci-fi világot, mint a Reynoldsé. Mondom ezt úgy, hogy minden tiszteletem Asimov Alapítvány és Robot univerzumáé, Frank Herbert Dűne-ciklusa pedig örök kedvencem.

A Jelenések tere, mint regény ennek ellenére több tipikus hibával is rendelkezik. Elsősorban túlírt, másodsorban pedig nem tud mindig a cselekményre fókuszálni, az elején nem igazán lehet tudni, hogy merre tart a történet, de ezeket maga alá nyomja az élő és lüktető világ, az apró ötletek felfedezése. A regény vége pedig olyan távlatokat nyit, amivel engem Reynolds a Napok háza könyvében a rajongójává tett,  és ami az eddigi regényei alapján mondhatni a védjegyévé vált. Nem véletlen, hogy Reynolds rögtön ezzel az első regényével komoly figyelmet tudott követelni magának a sci-fi olvasók körében. A folytatás, a Redemption Ark pedig még mélyebbre rántja az embert, ahogy elvisz bennünket a szintetikusok titokzatos és elzárkózó társadalmának mélyére, akik elszántan készülnek az Inhibitorok elleni háborúra.

Az eredeti angol kifejezéseket több helyen zárójelben meghagytam, mert ugyan a fordítás szövegszinten tényleg jó, nem találni benne kivetni valót, de több kulcskifejezés fordítása érzésem szerint nagyon nem sikerült, és a magyar jelentés sokkal szürkébb, üresebb, unalmasabb, sőt, néha kifejezetten gagyibb lett, amit nagyon sajnálok.

A végére egy meglepetés, csütörtökön egy exkluzív interjút is olvashattok Al Reynoldsszal az SFmagon!

Olvasd el a folytatás, a Redemption ark ismertetőjét is!

További információk:

  • 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos álomszerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
  • A Jelenések tere világa igen erőteljes hasonlóságot mutat a Mass Effect játékéval, igaz, Reynolds világa színesebb, sötétebb.
  • Reynoldst háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeivel. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm Cityért. Utóbbi meg is kapta a díjat.

Linkek:

http://www.alastairreynolds.com/

http://approachingpavonis.blogspot.com/

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. crei szerint:

    Az űrlöveg és a szintetikusok tényleg nagyon gagyinak tűnik, mintha valami B-kategóriás space fantasyből idéztél volna.

    Ráadásul a Conjoinerek körülbelül a legkevésbé szintetikusak a főbb emberi frakciók közül, hisz az agyi implantjaikat leszámítva ők teljesen „bio” emberek. (Bár nem emberi méhben növekednek, ez tény.) A demarchisták, vagy főleg az ultrák sokkal jobban tele vannak cuccal…

    Mindenkinek csak ajánlani tudom amúgy én is ezt a regényt.

    Elolvasom magyarul is természetesen, mert ettől még lehet igen jó a fordítás, de ezek annyira valóban nem jó hírek…

    (Annyit jegyeznék meg még a cikk kapcsán, hogy az említett három szerzőből egyértelműen Reynoldsnak és műveinek van legtöbb köze a hard SF-hez.)

  2. stb szerint:

    „az Alexandra kiadó egy éven belül már a második kötetet hozza ki ugyanis Reynoldstól”
    Még mindig csipkedem magam…
    Hamiltonnal is lehetne ilyen jó valamelyik kiadó! 🙂

  3. scifilover szerint:

    Egészen biztosan el fogom olvasni a könyvet. A napok háza is nagyaon-nagyon tetszett. Ettől az írótól nem sajnálom az 1 millát (még fontban sem). Az utolsó penny-ig megérdemli! 🙂

  4. kwindu szerint:

    Meg mondom őszintén nekem a napok háza nem igazán tetszett a stílusa Banksra emlékeztetett. De ez a könyv más a világ hangulata nagyon tetszik, és ahogy az űrutazást, az technikai eszközöket a bolygókat bemutatja zseniális. A sztori is jó eddig, de még nem végeztem ezért kíváncsi vagyok menyire lesz jó a befejezés. Az biztos, hogy ezután várni fogom a folytatásokat hajrá Alexandra remélem jövőre is kijön legalább két Reynolds köttet 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon