A 2001-ben angolul megjelent Redemption Ark (a magyar megjelenés még várat magára) Alastair Reynolds Revelation Space című regényének folytatása, de ennek ellenére egy nagy vonalakban önállóan is élvezhető, egyedi hangulatú történet. (A trilógia harmadik kötete az Absolution gap, hamarosan erről is írunk.)

A 27. század elején, ötven évvel a Revelation Space eseményei után járunk, amikor az implantjaik révén egymással tudati kapcsolatban lévő, egyfajta bolytársadalmat alakító conjoinerek és a demarchista világok között dúló háború a végéhez közeledik, mégpedig a conjoinerek fölényes győzelmével. Az Epsilon Eridani csillag közelében elhelyezkedő conjoiner kultúra vezetői azonban egy ideje már egészen másra összpontosítanak.

Miután tudomást szereztek a fejlett biológiai életformákat a galaxisból évmilliók óta módszeresen kisöprő gépi intelligenciák, az Inhibitorok létezéséről, akiknek következő célpontja az emberiség, a conjoinerek hozzákezdenek a menekülési terv kidolgozásához. A cél, hogy csendben elhagyják az ismert űrt, és gyakorlatilag magára hagyják a többi emberi bolygót és civilizációt, mintegy odavetve azokat az Inhibitorok elé. A kivonuláshoz azonban szükségük van arra a 40 cache fegyverre, amelyeket Ilja Volyova és társai évtizedekkel korábban eltulajdonítottak tőlük, és amelyek jelenleg a távoli Delta Pavonis rendszerben találhatók. A cache fegyverek intelligenciával bíró, félelmetes pusztítóeszközök, a származásuk sok egyéb, elképesztően fejlett conjoiner-technológiával együtt egy olyan titok, amit a conjoinerek szigorúan őriznek.

Nevil Clavain, a legendás és öntörvényű conjoiner, akinek elvei gyakorta nem egyeznek a conjoiner közösség vezetőinek elveivel, kapja a feladatot, hogy visszahozza a Delta Pavonisról a cache fegyvereket, azonban miután megismeri az emberiséget fenyegető veszélyt, másként dönt. Otthagyja a conjoiner közösséget, és először a demarchista világon, a Yellowstone bolygón terjeszti el a külső fenyegetés hírét, majd egy kis csapat élén elindul a Delta Pavonisra, hogy a fegyvereket az emberiség és az ottani kolónia megmentésére használja fel. Az utazás fénysebesség alatt évtizedekig tart, ráadásul a hithű és elszánt conjoiner, Skade a belső tanács megbízásából,  a legújabb technológiákkal ellátva szintén a fegyverekre vadászik. Ahol eközben már gyülekeznek az Inhibitorok, és bolygók és holdak anyagát felhasználva egy gigantikus objektumot, vélhetően egy fegyvert kezdenek el építeni…

Reynolds ezúttal is olyan fantasztikus elképzelések és soha nem olvasott ötletek tucatjait tárja elénk, amik olvastán Asimov és Clarke is elégedetten bólogatnának. Ilyen például a krio-aritmetikus gépezet, ez egyfajta kvantumkomputer, amelyet a conjoinerek többek közt az új típusú „lopakodó” hajóiknál használnak, és amely a termodinamika második főtételének helyi felfüggesztésével a hajótestet a környező űr hőmérsékletére hűti, ezáltal szinte lehetetlenné teszi, hogy az Inhibitorok, vagy bárki más felfedezze őket. Vagy itt van a kvantumfizika egyik mai értelmezésén alapuló, titokzatos Exordium projekt, a félelmetes conjoiner-technológiák forrása.

A legérdekesebb pedig szerintem az úgynevezett tehetetlenség-felfüggesztés, aminek olvasta után a legtöbb sci-fi regény egyszerűen komolytalanná válik. Arról van szó, hogy a technológia segítségével lecsökkentik a hajó tehetetlenségi tömegét, ami által lehetővé válik a sok g-s gyorsulás, sőt, Skade az egyik legfejlettebb conjoiner hajón megkísérli túllépni a fénysebességet is. (Az ember számára az 1 g körüli gyorsulás elviselhető élettanilag, azonban így közel egy évig tart megközelíteni a fénysebességet, ami rengeteg plusz időt jelent.)*

Azonban a technológia korántsem csettintésre működik, és a túlzott tehetetlenség-csökkenésnek és extrém gyorsulásnak durva következményei lehetnek. Ezen a jeleneteknél a szájtátva olvasás garantált, Reynolds itt valami olyat mutat sci-fiből, amivel nagyon ritkán találkozni, ráadásul abszolút érthetően fejti ki az elgondolásait, ezáltal hihetővé tudja tenni a fikciót és a képzeletbeli technológiákat, az olvasó pedig elégedetten bólogat, és elhiszi, hogy igen, ha lesz csillagok közti űrutazás, akkor az ilyen lesz. A gyorsuló hajók között zajló relativisztikus sebességű üldözés/csata pedig a valaha írt legeredetibb űrbéli harcok egyike. Valahol itt kezdődik az igazi sci-fi.

A Revelation space világa él és lélegzik, órákon át lehetne taglalni az apró részleteket, a karakterek múltját és kapcsolatrendszerét, az idegen-ismerős emberi társadalmakat, a helyszíneket a Yellowstone bolygó nanotech pestise által átformált Chasm cityjétől kezdve a Resurgam körül keringő fényölelő hajó, a Nostalgia for Infinityig. A cselekmény időnként szokatlan irányokba kanyarodik, de ne várjon senki cikázó űrhajókat, vagy lézerpisztollyal rohangászó hősöket, itt mindvégig a jövő emberi elméje győzedelmeskedik, a küzdelmek egészen rendkívüli módon zajlanak, és ebbe a kísérleti technológiák hatása, túlhajszolása is erőteljesen beleszól.

Vannak azonban a regénynek gyengeségei is. Reynolds ismét túlírta a történetet, rendkívül sok, felesleges mellékszereplő kóborol céltalanul a lapokon, és egyes jeleneteket borzasztóan el tud nyújtani. Ráadásul amilyen briliáns volt a könyv eleje, annyira koncepciótlanná vált a végére. Ez oda vezet, hogy a legizgalmasabb résznél egyszer csak ugrunk az időben, és egyik karakter elmagyarázza a másiknak, hogy mi történt, ahelyett, hogy az igazán izgalmas eseményeket normálisan dramatizálva írta volna meg Reynolds. Fogalmam sincs, miért ezt a megoldást választotta.

A Revelation space kapcsán azt írtam: “nem tudok említeni még egy ilyen élő és átgondolt, racionális sci-fi világot, mint a Reynoldsé.” Ez a Redemption Ark után hatványozottan igaz. Egy brutális elképzelésekkel teli, de történetvezetési döcögésekkel és helyenként gyengélkedő karakterekkel megáldott modern űropera ez, ami még így is lenyűgöző. Ha ehhez párosulna mondjuk egy George R. R. Martin-féle karakteralkotás és dramaturgia, szerintem Reynolds lehetne a sci-fi irodalom következő isten-császára. Örök kedvencem, a 2008-as House of Suns című regénye pedig egy újabb mérföldkő volt ezen az úton.

És figyelem, az SFmagon hamarosan olvashattok egy novellát Reynoldstól, ehhez pedig egy interjút is készítünk az íróval.

(* Dan Simmons Endymion ciklusában, ami a Hyperion bukása után 300 évvel játszódik, bemutatja egy egészen másfajta, de nem kevésbé ötletes megoldását annak, hogyan lehet kiküszöbölni a több száz g-s gyorsulás emberre gyakorolt gyilkos hatását. Remélhetőleg legkésőbb jövőre olvashatjuk magyarul is az Endymiont.)

További információk:

  • Ősszel jelenik meg angolul Reynolds új regénye, a Blue Remembered Earth, ami egy új trilógia, a Poseidon’s Children  első kötete.
  • Érdekesség, hogy a Mass Effect játék sztorijának több eleme kísértetiesen hasonlít az évekkel korábban megjelent Revelation Space-hez, pl. az Inhibitorok és a Reaperek, a Conjoinerek és a Gethek.
  • A 2011-es Hugo-díjra jelölt kisregényei közé beválogatták Reynolds Troika című írását is.
  • 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos szerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel kritikailag és anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
  • Reynoldst háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeivel. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm Cityért. Utóbbi meg is kapta a díjat.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 26 hozzászólás érkezett.

  1. kwindu szerint:

    Igen végre jöhetne Reynold magyarul is már alig várom. Ja,és előre is köszi a novellát kíváncsian várom akárcsak az interjút. :-)

  2. Kadar Zsolt szerint:

    Csak felidegesitesz ezekkel az ismertetokkel… Mivel “elveim” vannak az angolul olvasassal szemben (majd ha anyanyelvi szinten beszelem akkor…kiveve persze az angol nyelvu honlapokat), varhatom, hogy magyarul megjelenjen, ami a jo eg tudja mikor lesz…
    Csipje meg a denever… :-(

    Persze az ismerteto ettol fuggetlenul nagyon jo…

  3. Hackett szerint:

    kwindu:
    Én azt gondolom, Reynolds talán az, akire nem vársz hiába, még azt is el tudom képzelni, hogy valaki idén meglep bennünket magyarul.

    Zsolt:
    Tudom, én is kínomban olvasok már angolul, mert várhatjuk, mire legalább a mostani alapvető, irányadó regények (néhány kivételtől eltekintve) megjelennek idehaza. Így persze, hogy minden téren a 70-es, 80-as években járunk sci-fiben, hogy aztán néha-néha rácsodálkozzunk egy-egy frissebb írásra.

  4. solymosgyu szerint:

    Ebből merítesz hackett? A regényeid írásakor? Gondolok:poszthumán döntés. és isten gépeire?

  5. solymosgyu szerint:

    Zsolt:ezt a regényt. Az agave fogja kiadni. Mert hasonlít banks-ra.

  6. Hackett szerint:

    solymosgyu:
    Az nehéz lenne, mivel csak nem olyan régen kezdtem el Reynoldst olvasni, és nincs időgépem, hogy visszamenjek 4-5 évet a múltba elmesélni önmagamnak, milyen jókat olvasok manapság.:)))
    Sci-fi írótól meríteni amúgy is ciki, így is simán belefut az ember abba, hogy az eredetinek hitt ötletét már megírták páran.

    (Ötletet meríteni elsősorban ismeretterjesztő írásokból szoktam, legutóbb pl. egy NASA projekt dokumentumai között találtam egy nagyon érdekes elméleti fejtegetést, aminek aztán alaposan utánakutakodtam, megértettem, majd köré építettem sok fikciót, ami így beépül majd a következő sztoriba.)

  7. Kadar Zsolt szerint:

    Gyu: a próféta szóljon belőled :-D
    Botond: Azért remélem a Wilson féle Vortex már úton van kis hazánkba :-)

  8. kwindu szerint:

    Hackett: Legyen, igazad bár én már nem nagyon bízok benne. Az agavé hezitál, az MM pedig hallgat az ügyben, pedig ha valakit nagyon várunk magyarul az Reynolds. Reynolds könyvei akárcsak P.F.Hamilliot művei az elérhetetlen álom kategóriája úgy érzem, de ne legyen igazam.

  9. thecube szerint:

    Hihetetlenül várom már, a hazai megjelenést, mivel Banks művein kívül nem nagyon lehet minőségi űroperát olvasni magyarországon. Ha már itt tartunk sztem az Agave nem fogja kiadni, mivel Banks könyveit is szinte csak a tisztesség kedvéért adják ki, ez abból is látszik, hogy évi egy könyvre csökkentették a megjelenésüket. A Metropolis Media ígérgette az év elején, a Windup girl és egy új Miéville kötet mellett, remélem kivételesen tényleg tartják magukat a tervhez.

    Érdkes egyébként, hogy inkább adnak ki az egyik legnagyobbat bukó írójuktól (Neal Stephenson) egy új könyvet minthogy behozzanak új sztárokat, akikre évek óta vár a magyar közönség…

  10. Hackett szerint:

    Az Agave blogon olvastam, hogy most nem igazán mernek belevágni egy Reynoldsba. A Metropolisnál viszont valóban szó volt róla, agitáltam is érte náluk elég sokat, de nem tudom, most éppen mi a helyzet vele. Tartok tőle, semmi.
    Nem értem pl., hogy ha nem időszerű új író bevezetése, akkor miért jelennek meg más, totál ismeretlen írók.

    Wilson Vortexe viszont A The windup girlel együtt elvileg jön ősszel, ez pozitív, mert két viszonylag friss regény, sőt, Wilson Vortexe angolul is csak pár hét múlva fog megjelenni.

  11. kwindu szerint:

    A The windup girle-nek örűlök és örülnék, ha végre meg jelenne a harmadik új-Crobuzon könyv Miévilletől. De amint írtad a Galaktika se akarja kiadni Reynoldsot pedig az nagy kár és nem is értem miért. Csak szétnézek, a neten látom hány ember várja a magyar kiadást. Most is anno néztem az idei első féléves terveiket és hát nem sok átütő munkát láttam a GFK könyvek közt sajnos. De azért bizakodom, csak Reynolds ügyben vagyok borúlátó.

  12. thecube szerint:

    Tagadhatatlan hogy a GFK igyekszik minden évben pár HUGO és NEBULA díjas regényt kiadni és manapság egyre frissebb győzteseket vonultatnak fel, de ezen kívül elég kiábrándító néhány szerző-, regényválasztásuk.
    Robert Charles Wilson szerintem az utóbbi évek nagy húzása volt, egy friss és megérdemelten dínyertes regénnyel hozták be. És nagyon hamar szállítják a könyveit a külföldi megjelenéshez képest.
    De Vernor Vinge-t sajnálom, az az érzésem, hogy a Szivárvány tövében nem volt túl jó választás első magyar regénynek, zseniális gondolatok, de mégse elég átütő, és a borító se olyan h csak úgy megvenném. Remélem h ez a melléhúzás nem öli meg regényeinek magyar kiadását…

  13. tapsi szerint:

    “Mivel “elveim” vannak az angolul olvasassal szemben (majd ha anyanyelvi szinten beszelem akkor…kiveve persze az angol nyelvu honlapokat)”

    Zsolt, ne haragudj, es hidd el, hogy ezt most joindulatbol irom, de ez nem elv, ez MARHASAG. Vagy buta es ures kifogas. A legjobban epp az fejleszti a nyelvtudast, ha konyveket olvasol. Nyilvan az elso egy-ket konyvet nem fogod 100%-osan, minden kis arnyalatban fogni, de vegul is az mennyivel rosszabb, mintha 0%-ot latnal belole, mert bele sem kezdtel? Illetve az olvasas tenyleg iszonyuan felporgeti a nyelvtudast.

  14. Hackett szerint:

    thecube:
    Wilsonnál az a gond, hogy gyakorlatilag 2,5 éve semmi nem jelent meg tőle. A Bioszféra nem volt jó választás, ellenben hol van magyarul a Chronolits, a Mysterium vagy a Blind lake?
    Vinge-től a Szivárvány nekem nagyon-nagyon nem tetszett, ellenben a Fire upon the deep című regénye az egyik legjobb scifi, amit az utóbbi 10 évben olvastam. Már csak azért is ezerszer jobb kezdés lett volna, mert ott van egy előzményregény hozzá, a Deepness in the sky (mindkettő Hugo-díjas), és idén jön a folytatás a The children of the sky.

  15. Kadar Zsolt szerint:

    Tapsi: nem haragszom, es ertem mirol irsz. Nem veletlen az idozojel az elvnel. (igazabol nincsenek elveim)
    A lenyegen azonban nem valtoztat. Elegge maximalista vagyok. Ha nem 100%-ban ertem, akkor el sem kezdem. Baromira sok angol kepregenyt olvasok, azok kielegitik az ilyen iranyu igenyeimet. De gondolj bele, egy Kollarik Petinek mennyi ido olyan szinvonalura leforditani egy konyvet, amit en aztan 100%osan megertve elolvasok? A masik pedig az, hogy igy is folyamatos lemaradasban vagyok konyvekkel. Idom sincs, hogy konyveket 50-70 majd 100%ban megertve forditgassak. Tisztelet annak, aki megteszi, de sajnos erre nekem nem nagyon van kapacitasom. Amugy pedig ugy gondolom, ha nem 100%ban ertem, az rosszabb, mint ha el sem olvasnam. (ez persze a magyar nyelvre leforditott konyvekre is igaz.. Pl egy ket Michio Kaku. Ha nem erted, akkor nem sok ertelme van). Nem szeretnek ebbol vitat, de tenyleg nem ures kifogaskent irtam, amit irtam. :-)

  16. Crei szerint:

    Az Absolution Gap már nem annyira túlírt szerintem, a trilógia legjobbja. És én is nagy House of Suns fan vagyok, nincs mit tenni. Ez az ember egy önmagát csiszoló gyémánt. Egyre jobban és jobban ír.

  17. noro szerint:

    Én úgy vettem észre, a Metropolis az egyetlen kiadó, amelyik egyáltalán bevállal idehaza ismeretlen szerzőket. Bár az utóbbi egy évben mintha ők is visszafogták volna magukat

  18. thecube szerint:

    noro: azért az agave is hozott be pár új szerzőt, Richard Morgan cyberpunk trilogiája sztem jó húzás volt (bár az első rész után látványosan visszaesett a színvonal, de már azért megérte), csak sajnos vele egy ideje leálltak, Matthew Jarpe is érdekes színfolt szintén cyberpunk műfajban, ő egyenlőre a második könyvén dolgozik, remélhetőleg az agave azt is kiadja ha kész lesz.
    A könyvmolyképző pedig elég erősen dolgozik a fantasy felhozatal javításán (Bret Weeks, Joe Abercrombie).
    Sajnos nem tudom, hogy ennél több új szerzőt mennyire tudnának behozni, mert pl az agave még mindig elég kevés pénzből dolgozik (a vámpíros és egy, két krimi sorozatukon kívül tudtommal kevés az igazán megterülő könyvük), sok megkezdett sorozatuk, szerzőjük bukott meg. De azért próbálkoznak. A metropolis mediáról nem tudok sokat, de érzésem szerint nekik van csak igazán anyagi hátterük egy új szerző sikeres behozatalára(igazán sikeres szerző leszerződtetése és megfelelő reklámozása).

  19. nagygabe szerint:

    Zsolt:
    Jól kell megválasztani az első (néhány) könyvet, aztán már a nehezebbeknek is bátran neki lehet menni.
    Pl. Scalzi Old Man’s War-ja tökéletes kezdésnek. Könnyű, egyszerű nyelvezet (de nem igénytelen!), gyorsan lehet haladni vele, és hatalmas élmény.

  20. bakospeter szerint:

    Zsoltnak igaza van az angol nyelvű olvasással kapcsolatosan. Magyarországon kevesen beszélik az angolt vagy bármelyik idegen nyelvet anyanyelvi szinten. ebben az esetben ráadásul irodalmi nyelvről van szó, pl. egy Kaku könyv esetén szakmai nyelvről, amelyet még lektorálni is kell. Egyszerűen iszonyatosan nagy munka ha valaki szótárazással kívánja ezt elvégezni ami az olvasás élményét enyhén szólva tönkreteszi. ez a feladat profi műfordítókra hárul.

  21. bakospeter szerint:

    Tapsi: Igazad van valóban fejleszti a nyelvtudást, de van akinek maga a könyv a lényeg, az élmény és kikapcsolódás vagy éppen az intellektuális kaland egy hosszú és fárasztó nap után és nem a nyelvtudását szeretné fejleszteni.

  22. bakospeter szerint:

    Az én elvem az, hogy meg kell jelenniük a legújabb könyveknek, íróknak, trendeknek a sci-fi berkein belül irányzattól függetlenül. Ha néha becsúszik egy-két olyan mű amelyikre azt mondjuk “nos ez valahogy nem volt az igazi” az is belefér. Tudniillik előre ezt nem tudhatjuk ugyebár:) Másrészt az ízlés szubjektív dolog. Természetesen vannak még klasszikusok is kiadatlanul, bár valószínűleg többségben a gyengébb és/vagy korai műveikből (lásd Clarke, példának okárt Alfred Bestertől még lehetne kiadni).

  23. adeptus szerint:

    @bakospeter
    Azért azt tegyük hozzá, hogy egy könyv elolvasásához távolról sem kell anyanyelvi szinten ismerni egy nyelvet, és maga az olvasás is sokat fejleszt rajta.

    Talán az első három regénynél még kell, hogy a közelben legyen a szótár vagy a net, de utána már mankó nélkül is megy a dolog. No és nem kötelező féltéglákkal kezdeni.

    Egyébként meg vannak irodalmi szövegek, amelyekkel magyarul is meg kell küzdeni, itt nem a nyelv az igazi nehézség.

  24. bakospeter szerint:

    Adeptus: pontosan erre gondoltam, hogy vannak szövegek amelyekkel magyarul is meg kell küzdeni. Igazából más dolog saját magad számára fordítani illetve egy műfordítást készíteni, hiszen ha saját magad számára fordítod az agyad átsegít a nehézségeken úgymond fél szavakból is megérted a lényeget, míg nyilván műfordításnál ez nem elégséges.

  25. Hackett szerint:

    bakospeter:
    “Az én elvem az, hogy meg kell jelenniük a legújabb könyveknek, íróknak, trendeknek a sci-fi berkein belül irányzattól függetlenül.”

    Abszolut igazad van, a gond viszont az, hogy nem jelennek meg. Nemcsak a legujabbak, hanem azok sem, amik csak az angolszász kritikák, olvasói vélemények alapján is kiemelkedő, iránymutató, vagy csak jó sci-fi regények. Ezek elől az olyan baklövések veszik el a helyet, mint pl. egy Clipart és nem is sorolom tovább a botrányosan rossz könyveket.
    Így meg mit csinál a kicsit is angolul beszélő olvasó? Elolvassa angolul az őt érdeklő regényeket, hiszen magyarul aztán várhatja. Aztán ha megjelenik x év múlva valamelyik könyv mégis magyarul, a kiadó rácsodálkozik, hogy egy jelentős rétege az olvasóknak már olvasta a könyvet, ezért nem is veszi meg magyarul (megjegyzem néha féláron meg lehet venni ugyanannak a könyvnek az angol eredetijét). Ezzel meg az inkább magyarul olvasók járnak még rosszabbul, mert a kiadók így nem is mernek kockáztatni. Marad Asimov, Clarke, Dick, igaz, hogy már náluk is csak a nem véletlenül kevésbé ismert művek vannak hátra.
    Ez egy ilyen világ.:(

  26. bakospeter szerint:

    Hackett: Itt az idő ezen változtatni:)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon