A 2001-ben angolul megjelent Redemption Ark (a magyar megjelenés még várat magára) Alastair Reynolds Revelation Space című regényének folytatása, de ennek ellenére egy nagy vonalakban önállóan is élvezhető, egyedi hangulatú történet. (A trilógia harmadik kötete az Absolution gap, hamarosan erről is írunk.)

A 27. század elején, ötven évvel a Revelation Space eseményei után járunk, amikor az implantjaik révén egymással tudati kapcsolatban lévő, egyfajta bolytársadalmat alakító conjoinerek és a demarchista világok között dúló háború a végéhez közeledik, mégpedig a conjoinerek fölényes győzelmével. Az Epsilon Eridani csillag közelében elhelyezkedő conjoiner kultúra vezetői azonban egy ideje már egészen másra összpontosítanak.

Miután tudomást szereztek a fejlett biológiai életformákat a galaxisból évmilliók óta módszeresen kisöprő gépi intelligenciák, az Inhibitorok létezéséről, akiknek következő célpontja az emberiség, a conjoinerek hozzákezdenek a menekülési terv kidolgozásához. A cél, hogy csendben elhagyják az ismert űrt, és gyakorlatilag magára hagyják a többi emberi bolygót és civilizációt, mintegy odavetve azokat az Inhibitorok elé. A kivonuláshoz azonban szükségük van arra a 40 cache fegyverre, amelyeket Ilja Volyova és társai évtizedekkel korábban eltulajdonítottak tőlük, és amelyek jelenleg a távoli Delta Pavonis rendszerben találhatók. A cache fegyverek intelligenciával bíró, félelmetes pusztítóeszközök, a származásuk sok egyéb, elképesztően fejlett conjoiner-technológiával együtt egy olyan titok, amit a conjoinerek szigorúan őriznek.

Nevil Clavain, a legendás és öntörvényű conjoiner, akinek elvei gyakorta nem egyeznek a conjoiner közösség vezetőinek elveivel, kapja a feladatot, hogy visszahozza a Delta Pavonisról a cache fegyvereket, azonban miután megismeri az emberiséget fenyegető veszélyt, másként dönt. Otthagyja a conjoiner közösséget, és először a demarchista világon, a Yellowstone bolygón terjeszti el a külső fenyegetés hírét, majd egy kis csapat élén elindul a Delta Pavonisra, hogy a fegyvereket az emberiség és az ottani kolónia megmentésére használja fel. Az utazás fénysebesség alatt évtizedekig tart, ráadásul a hithű és elszánt conjoiner, Skade a belső tanács megbízásából,  a legújabb technológiákkal ellátva szintén a fegyverekre vadászik. Ahol eközben már gyülekeznek az Inhibitorok, és bolygók és holdak anyagát felhasználva egy gigantikus objektumot, vélhetően egy fegyvert kezdenek el építeni…

Reynolds ezúttal is olyan fantasztikus elképzelések és soha nem olvasott ötletek tucatjait tárja elénk, amik olvastán Asimov és Clarke is elégedetten bólogatnának. Ilyen például a krio-aritmetikus gépezet, ez egyfajta kvantumkomputer, amelyet a conjoinerek többek közt az új típusú „lopakodó” hajóiknál használnak, és amely a termodinamika második főtételének helyi felfüggesztésével a hajótestet a környező űr hőmérsékletére hűti, ezáltal szinte lehetetlenné teszi, hogy az Inhibitorok, vagy bárki más felfedezze őket. Vagy itt van a kvantumfizika egyik mai értelmezésén alapuló, titokzatos Exordium projekt, a félelmetes conjoiner-technológiák forrása.

A legérdekesebb pedig szerintem az úgynevezett tehetetlenség-felfüggesztés, aminek olvasta után a legtöbb sci-fi regény egyszerűen komolytalanná válik. Arról van szó, hogy a technológia segítségével lecsökkentik a hajó tehetetlenségi tömegét, ami által lehetővé válik a sok g-s gyorsulás, sőt, Skade az egyik legfejlettebb conjoiner hajón megkísérli túllépni a fénysebességet is. (Az ember számára az 1 g körüli gyorsulás elviselhető élettanilag, azonban így közel egy évig tart megközelíteni a fénysebességet, ami rengeteg plusz időt jelent.)*

Azonban a technológia korántsem csettintésre működik, és a túlzott tehetetlenség-csökkenésnek és extrém gyorsulásnak durva következményei lehetnek. Ezen a jeleneteknél a szájtátva olvasás garantált, Reynolds itt valami olyat mutat sci-fiből, amivel nagyon ritkán találkozni, ráadásul abszolút érthetően fejti ki az elgondolásait, ezáltal hihetővé tudja tenni a fikciót és a képzeletbeli technológiákat, az olvasó pedig elégedetten bólogat, és elhiszi, hogy igen, ha lesz csillagok közti űrutazás, akkor az ilyen lesz. A gyorsuló hajók között zajló relativisztikus sebességű üldözés/csata pedig a valaha írt legeredetibb űrbéli harcok egyike. Valahol itt kezdődik az igazi sci-fi.

A Revelation space világa él és lélegzik, órákon át lehetne taglalni az apró részleteket, a karakterek múltját és kapcsolatrendszerét, az idegen-ismerős emberi társadalmakat, a helyszíneket a Yellowstone bolygó nanotech pestise által átformált Chasm cityjétől kezdve a Resurgam körül keringő fényölelő hajó, a Nostalgia for Infinityig. A cselekmény időnként szokatlan irányokba kanyarodik, de ne várjon senki cikázó űrhajókat, vagy lézerpisztollyal rohangászó hősöket, itt mindvégig a jövő emberi elméje győzedelmeskedik, a küzdelmek egészen rendkívüli módon zajlanak, és ebbe a kísérleti technológiák hatása, túlhajszolása is erőteljesen beleszól.

Vannak azonban a regénynek gyengeségei is. Reynolds ismét túlírta a történetet, rendkívül sok, felesleges mellékszereplő kóborol céltalanul a lapokon, és egyes jeleneteket borzasztóan el tud nyújtani. Ráadásul amilyen briliáns volt a könyv eleje, annyira koncepciótlanná vált a végére. Ez oda vezet, hogy a legizgalmasabb résznél egyszer csak ugrunk az időben, és egyik karakter elmagyarázza a másiknak, hogy mi történt, ahelyett, hogy az igazán izgalmas eseményeket normálisan dramatizálva írta volna meg Reynolds. Fogalmam sincs, miért ezt a megoldást választotta.

A Revelation space kapcsán azt írtam: “nem tudok említeni még egy ilyen élő és átgondolt, racionális sci-fi világot, mint a Reynoldsé.” Ez a Redemption Ark után hatványozottan igaz. Egy brutális elképzelésekkel teli, de történetvezetési döcögésekkel és helyenként gyengélkedő karakterekkel megáldott modern űropera ez, ami még így is lenyűgöző. Ha ehhez párosulna mondjuk egy George R. R. Martin-féle karakteralkotás és dramaturgia, szerintem Reynolds lehetne a sci-fi irodalom következő isten-császára. Örök kedvencem, a 2008-as House of Suns című regénye pedig egy újabb mérföldkő volt ezen az úton.

És figyelem, az SFmagon hamarosan olvashattok egy novellát Reynoldstól, ehhez pedig egy interjút is készítünk az íróval.

(* Dan Simmons Endymion ciklusában, ami a Hyperion bukása után 300 évvel játszódik, bemutatja egy egészen másfajta, de nem kevésbé ötletes megoldását annak, hogyan lehet kiküszöbölni a több száz g-s gyorsulás emberre gyakorolt gyilkos hatását. Remélhetőleg legkésőbb jövőre olvashatjuk magyarul is az Endymiont.)

További információk:

  • Ősszel jelenik meg angolul Reynolds új regénye, a Blue Remembered Earth, ami egy új trilógia, a Poseidon’s Children  első kötete.
  • Érdekesség, hogy a Mass Effect játék sztorijának több eleme kísértetiesen hasonlít az évekkel korábban megjelent Revelation Space-hez, pl. az Inhibitorok és a Reaperek, a Conjoinerek és a Gethek.
  • A 2011-es Hugo-díjra jelölt kisregényei közé beválogatták Reynolds Troika című írását is.
  • 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos szerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel kritikailag és anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
  • Reynoldst háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeivel. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm Cityért. Utóbbi meg is kapta a díjat.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 10 hozzászólás.

  1. kwindu szerint:

    Igen végre jöhetne Reynold magyarul is már alig várom. Ja,és előre is köszi a novellát kíváncsian várom akárcsak az interjút. 🙂

  2. Kadar Zsolt szerint:

    Csak felidegesitesz ezekkel az ismertetokkel… Mivel “elveim” vannak az angolul olvasassal szemben (majd ha anyanyelvi szinten beszelem akkor…kiveve persze az angol nyelvu honlapokat), varhatom, hogy magyarul megjelenjen, ami a jo eg tudja mikor lesz…
    Csipje meg a denever… 🙁

    Persze az ismerteto ettol fuggetlenul nagyon jo…

  3. thecube szerint:

    Hihetetlenül várom már, a hazai megjelenést, mivel Banks művein kívül nem nagyon lehet minőségi űroperát olvasni magyarországon. Ha már itt tartunk sztem az Agave nem fogja kiadni, mivel Banks könyveit is szinte csak a tisztesség kedvéért adják ki, ez abból is látszik, hogy évi egy könyvre csökkentették a megjelenésüket. A Metropolis Media ígérgette az év elején, a Windup girl és egy új Miéville kötet mellett, remélem kivételesen tényleg tartják magukat a tervhez.

    Érdkes egyébként, hogy inkább adnak ki az egyik legnagyobbat bukó írójuktól (Neal Stephenson) egy új könyvet minthogy behozzanak új sztárokat, akikre évek óta vár a magyar közönség…

  4. Hackett szerint:

    Az Agave blogon olvastam, hogy most nem igazán mernek belevágni egy Reynoldsba. A Metropolisnál viszont valóban szó volt róla, agitáltam is érte náluk elég sokat, de nem tudom, most éppen mi a helyzet vele. Tartok tőle, semmi.
    Nem értem pl., hogy ha nem időszerű új író bevezetése, akkor miért jelennek meg más, totál ismeretlen írók.

    Wilson Vortexe viszont A The windup girlel együtt elvileg jön ősszel, ez pozitív, mert két viszonylag friss regény, sőt, Wilson Vortexe angolul is csak pár hét múlva fog megjelenni.

  5. kwindu szerint:

    A The windup girle-nek örűlök és örülnék, ha végre meg jelenne a harmadik új-Crobuzon könyv Miévilletől. De amint írtad a Galaktika se akarja kiadni Reynoldsot pedig az nagy kár és nem is értem miért. Csak szétnézek, a neten látom hány ember várja a magyar kiadást. Most is anno néztem az idei első féléves terveiket és hát nem sok átütő munkát láttam a GFK könyvek közt sajnos. De azért bizakodom, csak Reynolds ügyben vagyok borúlátó.

  6. thecube szerint:

    Tagadhatatlan hogy a GFK igyekszik minden évben pár HUGO és NEBULA díjas regényt kiadni és manapság egyre frissebb győzteseket vonultatnak fel, de ezen kívül elég kiábrándító néhány szerző-, regényválasztásuk.
    Robert Charles Wilson szerintem az utóbbi évek nagy húzása volt, egy friss és megérdemelten dínyertes regénnyel hozták be. És nagyon hamar szállítják a könyveit a külföldi megjelenéshez képest.
    De Vernor Vinge-t sajnálom, az az érzésem, hogy a Szivárvány tövében nem volt túl jó választás első magyar regénynek, zseniális gondolatok, de mégse elég átütő, és a borító se olyan h csak úgy megvenném. Remélem h ez a melléhúzás nem öli meg regényeinek magyar kiadását…

  7. Hackett szerint:

    thecube:
    Wilsonnál az a gond, hogy gyakorlatilag 2,5 éve semmi nem jelent meg tőle. A Bioszféra nem volt jó választás, ellenben hol van magyarul a Chronolits, a Mysterium vagy a Blind lake?
    Vinge-től a Szivárvány nekem nagyon-nagyon nem tetszett, ellenben a Fire upon the deep című regénye az egyik legjobb scifi, amit az utóbbi 10 évben olvastam. Már csak azért is ezerszer jobb kezdés lett volna, mert ott van egy előzményregény hozzá, a Deepness in the sky (mindkettő Hugo-díjas), és idén jön a folytatás a The children of the sky.

  8. Crei szerint:

    Az Absolution Gap már nem annyira túlírt szerintem, a trilógia legjobbja. És én is nagy House of Suns fan vagyok, nincs mit tenni. Ez az ember egy önmagát csiszoló gyémánt. Egyre jobban és jobban ír.

  9. noro szerint:

    Én úgy vettem észre, a Metropolis az egyetlen kiadó, amelyik egyáltalán bevállal idehaza ismeretlen szerzőket. Bár az utóbbi egy évben mintha ők is visszafogták volna magukat

  10. thecube szerint:

    noro: azért az agave is hozott be pár új szerzőt, Richard Morgan cyberpunk trilogiája sztem jó húzás volt (bár az első rész után látványosan visszaesett a színvonal, de már azért megérte), csak sajnos vele egy ideje leálltak, Matthew Jarpe is érdekes színfolt szintén cyberpunk műfajban, ő egyenlőre a második könyvén dolgozik, remélhetőleg az agave azt is kiadja ha kész lesz.
    A könyvmolyképző pedig elég erősen dolgozik a fantasy felhozatal javításán (Bret Weeks, Joe Abercrombie).
    Sajnos nem tudom, hogy ennél több új szerzőt mennyire tudnának behozni, mert pl az agave még mindig elég kevés pénzből dolgozik (a vámpíros és egy, két krimi sorozatukon kívül tudtommal kevés az igazán megterülő könyvük), sok megkezdett sorozatuk, szerzőjük bukott meg. De azért próbálkoznak. A metropolis mediáról nem tudok sokat, de érzésem szerint nekik van csak igazán anyagi hátterük egy új szerző sikeres behozatalára(igazán sikeres szerző leszerződtetése és megfelelő reklámozása).

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon