Philip K. Dick műveiben jobbára a mi valóságunktól igen nagy mértékben eltérő, különleges világokat mutat be – elég ha az Ubikra, a Kizökkent időre vagy akár a Palmer Eldritch három stigmájára gondolni. A posztumusz megjelent Timothy Archer lélekvándorlása csak minimális mértékben variálja a valós eseményeket, így az is megkérdőjelezhető, sci-fivel van-e dolgunk.

A regényt a VALIS-trilógia befejező köteteként szokták számon tartani, a VALIS és az Istenek inváziója folytatásaként. Dick eredetileg a The Owl in Daylight (Bagoly nappali fényben) című művével zárta volna a ciklust, ám ez a szerző halála miatt befejezetlen maradt. Az utókor így pótlólagosan illesztette be a trilógiába a Timothy Archert, de hozzá szokták sorolni a Szabad Albemuth Rádiót is. A VALIS maga egy isteni manifesztáció, mellyel maga Philip K. Dick hite szerint kapcsolatba került, ez ihlette talán legnehezebben emészthető regényét és az Exegézis című monstre értekezést is. Megjelenik a jelenség az Istenek inváziójában is, ám a Timothy Archer lélekvándorlásában nem. Annyiban mégis kötődik a két megelőző darabhoz, hogy a hit kérdése itt is meghatározó szerepet játszik, ám a trilógiához sorolás véleményem szerint mindenképpen erőltetett.

A Timothy Archer elbeszélője Angel Archer, a címszereplő episzkopális püspök menye. Dick nem kertel: az első oldalon értesülünk Timothy Archer, fia, Jeff, és szeretője, Kirsten haláláról. A regény végkimenetele tehát adott, ami nyitott, az odavezető út. A történetben fontos szerepet kap a püspök hitének megrendülése újonnan felfedezett ókori iratok miatt, egy feltételezett kapcsolat Archer, Kirsten és a halott Jeff között, az örök életet adó anokhi keresése a Szentföldön és Kirsten skizofrén fia. Felbukkan a könyvben a krisztusi tanítás eredete, a szellemekkel való kapcsolat és maga a címben foglalt lélekvándorlás, mindezt azonban egy „hithű ateista”, Angel szemén keresztül látjuk. Az ő felfogásában Krisztus nem létezett, ha mégis, semmi esetre sem volt Isten fia, szellemek nincsenek, a létezésükben való hit csupán a hibás logikából következik, a lelkek pedig semmiképpen sem vándorolnak testről testre. Ha azonosulunk az elbeszélővel, a regényben semmi fantasztikum nincs, legfeljebb különös események: szó nincs science fictionről. Az izgalmas mégis az, hogy Dick végig nyitva hagyja a kérdést, történik-e csoda, igaza van-e a szkeptikus Angelnek.

Figyelembe véve Dick életének történéseit, a történetben szinte semmi eredeti nincs. Dicknek valóban volt egy episzkopális püspök barátja, James Pike, akinek szeretője is közös ismerősük volt, sorsa igen hasonló volt Timothy Archeréhez, beleértve a szellemlátást és a szentföldi utat is. A sztori itt valójában ürügy Dick teológiai, filozófiai és logikai eszmefuttatásaihoz. A Timothy Archerben hihetetlen tudásanyag található, már-már úgy tűnik, az író fitogtatja műveltségét. Sajnos ennek a történetvezetés látja kárát, nem sokszor hökken meg az olvasó, pedig a szerző életművének erősebb darabjaiban ez bizony nem egyszer előfordul. Bár a Timothy Archer lélekvándorlásán nem érződik szerzőjének folyamatos fizikai leépülése, nehezen mérhető össze az életmű csúcsteljesítményeivel. A könyv jól van megírva, karakterei élnek, de kevés az a fikció, amit a realitáshoz hozzátesz. Talán Dicknek kettős szándéka volt a könyvvel: tisztelgés tragikus sorsú barátai emléke előtt és filozófiai gondolatainak olvasmányos formában való nagyközönség elé tárása.

Dicket többnyire imádni vagy utálni szokták, ritka a középút. Aki imádja, az jó eséllyel már el is olvasta a könyvet, vagy ha nem, biztosan el fogja, aki utálja, alighanem e cikkre sem szakít időt. Így igazán azokhoz szólnék, akik most ismerkednének Dickkel. Nos, nekik nem célszerű ezzel a kötettel kezdeniük. Nem mintha ez nem lenne élvezhető, de mindenféleképpen a nehezebb darabok közé tartozik, barátkozásnak a korai alkotások, mint a Figyel az ég, a Kizökkent idő vagy az Ember a fellegvárban ajánlhatók.

További információk:

  • Philip K. Dick 1982. március 2-án hunyt el, a Timothy Archer lélekvándorlása első kiadása röviddel ezt követően látott napvilágot.
  • Ursula K. Le Guin korábban keményen kritizálta Dick nőábrázolását, Dick egy levélben Angel Archer alakját ajánlotta figyelmébe válaszként.

Philip K. Dickről az SFmagon:

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. fbdbh szerint:

    Rajongóként természetesen azonnal olvastam; és szerintem ott a legjobbjai között.

  2. fbdbh szerint:

    + Angel Archer tényleg nagyon jól megvalósított karakter, főleg Dicktől, aki ritkán írt első személyben s talán még ritkábban női nézőpontból.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon