Bevallom, halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. A Xenogenezis-trilógia első és második részében megismert szereplők sorsa nyilván továbbra is izgatott, de elengedni sem nagyon akartam ezt a világot. Attól is féltem, hogy a harmadik kötetben már nem nagyon lehet újat mondani, annyi furcsaságot vonultatott fel Octavia Butler emberek és idegenek összefonódásról szóló nagyívű, mégis személyes [ More ]
[Megj. ez az írás a Dűne-ciklus első három kötetét tárgyalja részleteiben.] Több mint tíz évvel ezelőtt, egyetemistaként olvastam először A Dűné-t – nem is szaporítom a szót, imádtam, pedig nagyon nehezen ment az olvasás, rettenetesen vontatott volt az elején, a nevek, koncepciók megjegyezhetetlennek tűntek, néha felfoghatatlannak. Persze, amint beindult a könyv, nem engedett, stb., felesleges [ More ]
Az az igazság, hogy nehéz bármi olyat megfogalmazni a Szürke nővérről, amit az előzményéről, a Vörös nővérről nem mondtunk el. Ez felemás érzés, de igaz, az is hozadéka, hogy a pozitív állítások is átemelhetők. Ha visszagondolok Mark Lawrence eddigi írói munkásságára, nem is nagyon szabadna meglepődnöm; ha megtalált egy irányt, hangot, ütemet, tempót, az adott [ More ]
A 2018-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra nem más látogatott el egy dedikálással egybekötött közönségtalálkozóra, mint az utóbbi évek egyik legfelkapottabb science-fiction szerzője, Pierce Brown. Interjúnkban a Vörös lázadás-trilógia megírásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó új kötetről, A káosz éveiről kérdeztük őt, melyekre rendkívül készségesen válaszolt is. Korai és jövőbeli ötletekről, írás közben felmerülő nehézségekről és változásokról és [ More ]
Ahogy észrevettem magamon és másokon, a kedvenc könyvsorozatainkkal általában úgy vagyunk, hogy akarjuk, de tényleg, nagyon akarjuk, hogy minden rész olyan jó legyen, mint az, amelyiktől rajongóvá váltunk (ezek leggyakrabban az első kötetek), de közben a józan eszünkkel tudjuk, hogy erre igen kicsi az esély. Kettő-három keserű tapasztalat után szomorúan eljutunk addig a megalkuvásig, hogy [ More ]
A Crossroads sorozat után alig vártam a Spiritwalker trilógia első kötetét, és bár összességében tetszett, mégsem tudok olyan őszintén lelkesedni érte, mint Elliott előző könyveiért. A harmadik kötet zseniális, már csak azért az egy könyvért is érdemes elolvasni az egészet – de az első két kötet nekem összességében azért visszahúzza a sorozatot. Meglehetősen összetett, miért [ More ]
Suzanne Collins Éhezők viadala trilógiája az elmúlt évek egyik nagy ifjúsági könyvsikere, és hamarosan az első kötetből készült filmet is láthatjuk, Jennifer Lawrence főszereplésével. Várhatóan nagy sikert fog aratni az is, és nem véletlenül; az első két kötetről itt írtunk elismerő szavakat.
A harmadik kötet – A kiválasztott – továbbviszi Katniss Everdeen és a tizenhárom körzet történetét, és egy grandiózus fináléban le is zárja. Spoilereket nem elkerülve (előre szólok) megpróbálom elmagyarázni, miért nem tetszett az utolsó könyv.
A Memory, Sorrow and Thorn ciklus három kötetet foglal magában: The Dragonbone Chair, Stone of Farewell illetve To Green Angel Tower. A történet színhelye Osten Ard, amelyet a közelmúltban egyesített János Pap király Usires Aedon hitében. Alapos ismertető Archnihiltől.
A Campbell-díjas Jay Lake könyve egy korábbi novella világát bontja ki regénnyé, új mélységeket adva neki. Azon urban fantasy regények közé tartozik, amelyek magát a várost is szereplővé teszik. A Trial of Flowers szó szerint út a szív leggonoszabb zugába, olvasók és szereplők számára egyaránt.
Panem tizenhárom körzete hetvenöt éve fellázadt a Kapitólium ellen, ám elbuktak, a Tizenharmadik Körzet pedig elpusztult. Azóta minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, hogy a körzeteket alárendeltségükre és a felkelésért fizetett árra emlékeztessék: minden területről egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, hogy élő, egyenes adásban lemészárolják a többi gyereket.
|