SFmag

Zsoldos Péter munkásságát egyöntetűen elismeri mindenki, aki idehaza a sci-fivel foglalkozik. Első regényével, A Viking visszatérrel már 1963-ban megmutatta, hogy egyedi hangot képvisel, mély, emberi történeteiben olyan kérdéseket boncolgatott, melyek minden korban aktuálisak voltak, és mind kortársait, mind a ma emberét meg tudták fogni. Negyedik regénye, az Ellenpont szintén ilyen munka, ami azon túl, hogy korának magyar sci-fijének csúcsteljesítménye – ahogy a legtöbb zsoldosi mű – máig szórakoztató és emlékezetes írás.

Történet egy széklábbal leszúrt főnök teteme mellől, elidegenedésről, tekintetek és lelkek kiürüléséről. És tehenekről. A Fantasztikus kéziratok éjszakájának nyertes novellája.

Nagyvonalú a cím, de természetesen nem ezer év irodalomtörténetét kívánja bemutatni a MetaGalaktika 11 (2009), csupán közel 200-250 esztendőt. A Galaktika tudományos-fantasztikus folyóirat szerkesztősége nagy fába vágta a fejszéjét, amikor megpróbálta röviden, mégis közérthetően bemutatni a hazai science fiction irodalom kialakulását, fejlődését, jelenét, és előrevetíteni jövőjét. A magyar tudományos-fantasztikus irodalomról írni hálás és hálátlan feladat egyszerre. Egyrészt rengeteg forrás áll a rendelkezésre, nincsenek fordítási nehézségek, másrészt nehezebb objektívnak lenni, különösen, ha a mai korról kívánunk írni. Az alkotóknak sikerült egy informatív és érdekes kiadványt összeállítani, ami nem veszik el az irodalomelméleti szakkifejezésekben, mégis tudományos jellegű.

A Pierrot (ötletgazda) és Szélesi Sándor (író) közreműködésében megjelent Jumurdzsák gyűrűjét több skatulyába is be lehet sorolni: ifjúsági regény, játékregény, időutazós könyv, de a kalandos ismeretterjesztő történet sem túl merész képzettársítás. A kiadó egyenesen magyar Da Vinci-kódként reklámozza. A kérdés az, mennyire felel meg az ezen kategóriákkal szembeni elvárásoknak, vagy éppen mennyiben lép túl azokon.

Ha a barátom az összesen kb. két éves ismeretségünk ideje alatt legalább százszor ki nem fejezte abbéli véleményét, hogy Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrika című regénye milyen zseniális, lehet, hogy hazudok. Az ítéletében bízva vettem magam is kezembe a könyvet egy budapesti vonatút alatt, ami végül is ugyanolyan különcnek és különösnek bizonyult, mint maga a szerző.

Lovas Lajos a Dévényi Tibor által kitaposott ösvényen halad, de másféle léptekkel, másféle hangsúlyokkal. Dévényi ugyanis a szatírát harsogón, hangosan jelenítette meg, Lovas pedig ennek csendesebb, mondhatni mikszáthi változatát műveli.