A Pierrot (ötletgazda) és Szélesi Sándor (író) közreműködésében megjelent Jumurdzsák gyűrűjét több skatulyába is be lehet sorolni: ifjúsági regény, játékregény, időutazós könyv, de a kalandos ismeretterjesztő történet sem túl merész képzettársítás. A kiadó egyenesen magyar Da Vinci-kódként reklámozza. A kérdés az, mennyire felel meg az ezen kategóriákkal szembeni elvárásoknak, vagy éppen mennyiben lép túl azokon.
A mű „eredetije” egy 2005-ös kiadású számítógépes játék, amelyben egy New York-i újságíró, Jonathan Hunt bőrébe bújva kellett rejtvényeket megoldva fényt deríteni a 19. század végi magyar időutazás titkára. Ez az alapszituáció megmaradt a könyvben is, nézőpontkarakterünk maga Hunt, akit egy ősének megtalált levele hív Magyarországra – közelebbről Egerbe –, ahol hamarosan a szenzáció nyomára bukkan. Természetesen szövetségesekre is talál, segítője lesz Juli, a helyi Tourinform munkatársa és néhány további szereplő.
Magát a nagy titkot meglehetősen hamar megismerjük: az előző századfordulón élt, fel nem ismert zseni, Ábray Pál feltalálta az időgépet, azonban munkatársa, Jámbor Zsigmond, hogy meghálálja Gárdonyi Géza segítségét, elutazik 1552-be, hogy adatokat gyűjtsön a készülő Egri csillagokhoz. Jámbor azonban a múltban ragad. Három idősíkunk van tehát, a történet túlnyomó része a mában zajlik, de fontos szerepet kap 1898 is, ahol Ábray üzelmeit és Gárdonyi tevékenységét kísérhetjük figyelemmel.
Napjainkban igen sok játékkönyvet adnak ki – elég csak a Dragon Age– vagy a Mass Effect-regényekre gondolni –, gyakran felmerül a kérdés, megállnák-e a helyüket a szoftver ismerete nélkül is. Az is előfordulhat, hogy a játék túlságosan is rányomja a bélyegét a könyvre, így az szinte a játékmenet leírására korlátozódik. E sorok írója nem ismeri a játékot, azt meg lehet így állapítani, hogy anélkül is tökéletesen élvezhető a regény. A második eshetőségben talán van valami, mivel Hunt nyomozása során mintha túl sok rejtvénnyel találkoznánk, a cselekmény gördülékenysége érdekében néhányat meg lehetett volna spórolni.
De kinek is szól a regény? Szélesi családi regénynek nevezte. Nyilvánvaló párhuzam a családi film, melyet a família együtt néz meg, de azért alapvetően a legkisebbek igényeihez igazítják, nem követel meg különösebb háttértudást, túlzott agymunkát. Ez többé-kevésbé illik is a Jumurdzsák gyűrűjére: a felnőtt olvasó is megkapja a kalandjait, de nem jelent számára intellektuális kihívást.
A könyvnek – és bizonyára a játéknak is – egyik célja az ismeretterjesztés. Eger városáról, annak történetéről, helyi látványosságokról elég sokat megtudunk belőle, helyenként többet is, mint amennyit a sztori előremozdítása megindokolna, mégsem nyomja el a tudásanyag a történetet, nem válik városimázs-kiadvánnyá a kötet.
A játék borítója
De térjünk rá a fantasztikumra! Szélesi ebben az egyszerűbb utat választotta: nem állított fel semmilyen fiktív teóriát az időutazásra, az időparadoxonokra sem kínált megoldást. Az utazás csak a múltba történhet, illetve „vissza” az időgép mindenkori tartózkodási helyére, a címszereplő gyűrű a hazatérés eszköze. Azzal, hogy csak a visszafelé utazást engedélyezte, a szerző öngólt lőtt. Nyilvánvaló, hogy a főhőst szembesíteni kell a főgonosszal, de ehhez egy fantasztikus, de abszolút nem indokolt megoldást vett igénybe. A történet lezárása is hagy kívánnivalókat maga után, hiszen Ábray feltételezhető időbeli manipulációiról sem tudunk meg sokat.
Bár nem voltam vele maradéktalanul elégedett, a Jumurdzsák gyűrűjét igen nehéz letenni, továbbá egyértelműen könnyű olvasni. Ezek a tulajdonságok ideális olvasmánnyá teszik azon gyerekek, fiatalok számára, akikkel most kell megkedveltetni az olvasást vagy éppen a történelmi, irodalmi tanulmányokat. Szó nincs róla, hogy a könyv a magyar Da Vinci-kód lenne, a James Bond– és Indiana Jones-párhuzamokat is erőltetettnek érzem, de olyan könyv, amelyet szívesen adnék gyerek kezébe.
További információ:
- A könyvnek folytatása is készül, de már nem időutazással vagy Eger történetével fog foglalkozni. Azt a tervek szerint egy további játék fogja követni.
Link:
A könyv alapjául szolgáló játék honlapja
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
