A Galaktika – pontosabban a Metropolis Kiadó – idei egyetlen magyar regénye baljós előjelekkel indít.
Vegyük például a borítót: harisnyás-vörös fehérneműs női lábat látunk, amely egy derékban levágott testhez csatlakozik, akár egy illuzionistamutatványban. A fülszöveg újabb gyanakvásra ad okot, hiszen a főszereplőt Fehérvár Nándornak hívják, ami legalábbis a Ludas Matyi nyolcvanas évekbeli humoreszkjeinek világát idézi.
Viszont ez egy szatirikus Lovas Lajos-regény, ezért érdemes bizalmat szavazni a szerzőnek.
Lovas ritka jelenség a hazai science fiction írók között. Míg sokakat (sokunkat) komolyan érdekel a technológia, a tudomány fejlődése, lehetőségei, az erre adható irodalmi reflexiók, a modern spekulatív fikció világa, addig ő kívül áll ezeken. Valójában a Dévényi Tibor által kitaposott ösvényen halad, de másféle léptekkel, másféle hangsúlyokkal. Dévényi ugyanis a szatírát harsogón, hangosan jelenítette meg, Lovas pedig ennek csendesebb, mondhatni mikszáthi változatát műveli.
A humor persze sohasem volt idegen a sci-fitől.
Sőt, ha belegondolunk, a tematika kincsesbányája lehetne az efféle megközelítéseknek: az időutazó csetlése-botlása napjainkban, az idegen beilleszkedése a társadalmunkban; egyáltalán: az idegenséggel való találkozás – a humor itt a szembesítés eszköze, amolyan kenőanyag, amely megolajozza a komolynak szánt mondanivalót. Gondoljunk csak a sziporkázó Harry Harrisonra, Robert Sheckley-re, vagy a filozófiai mélységeket angol abszurddal sikeresen ötvöző Douglas Adamsre!
Lovas Lajos regénye, az N (jegyezzük meg: találó, jó cím) pontosan ezt az utat járja.
A történet szerint a már említett Fehérvár Nándor teljes amnéziával ébred. Mire magához tér, kiderül, hogy tökéletes család és rengeteg pénz várja a fővárosi elit negyedben, Budatetőn. Az események az amúgy sem álmos nyitány után felgyorsulnak. Kiderül, hogy odaadó felesége, „édibédi” csemetéi robotok, és a kalandok sűrűjében álmaiban vissza-visszatér a jövő nem túl tökéletes világa, ahonnan büntetésként száműzték őt.
A főhős csakhamar belecsöppen a mai magyar társadalom divatosnak tartott helyszíneibe és eseményeibe: pubot nyit; tévésztárt akarnak faragni belőle; eljut a bolgár tengerpartra éppúgy, mint Londonba.
A regény fő erénye az olvasmányossága. Ugyan ki ne szeretne olyan hőssel azonosulni, aki néhány oldalanként biztos, hogy egy nő ágyában köt ki – az igazság az, hogy néha egyszerre több nő ölelésében találkozunk vele – töménytelen pénzzel rendelkezik, és naivan veti bele magát az életbe?
Ha úgy gondolnánk, hogy egy vérbeli macsó sztorival van dolgunk, alaposan melléfogunk. Ahogy a jövő egyre élesebben körvonalazódik, egy másik történet is kirajzolódik előttünk: ez pedig a nők felszabadításának karikaturisztikus mozgalma. A poén lelövése nélkül csak annyit jegyzek meg, hogy egyfajta stepfordi feleségek-féle szituációról van szó, amelyben viszont egy Don Juan játssza a pozitív hőst, a nők megmentőjét. A történet főszereplője mellesleg végig marad ugyanaz a mosolygó kamaszlelkű hős, akit az elején megismertünk, sem a mában, sem a jövőben nem árnyalódik a jelleme, a mellékszereplők is súlytalanok.
Vajon jó-e az N?
Minden regényt ahhoz érdemes mérni, hogy mit vállal fel már az elején, milyen szerződést köt velünk, az olvasóval.
Lovas Lajos könyve nem ígér világmegváltó gondolatokat, szédítő utazást, hajmeresztő akciókat. Megértő derűvel, visszafogott iróniával mutatja be a jelen magyar társadalmának jellemző figuráit és élethelyzeteit. Úgy érzem, ezt néha felületesen teszi (ld. a cinikus tévéproducer vagy a tar verőember közhelyes megjelenítése), és keveset villant fel a jövő társadalmából. A science fiction elemek – az időutazás, a disztópia, az android – itt másodlagosak. Ha akarom, kihallom belőle a társadalombírálatot, amely elsősorban a nők szerepére irányul, de ez nem lényeges elem.
Az alig 200 oldalas regény tipikus és tökéletes strandkönyv, minden rossz ízű mellékzönge nélkül: szórakoztat, kikapcsol, megmosolyogtat, és nem is akar többre vállalkozni.
További információk:
- Lovas Lajos 2006-ban Zsoldos Péter-díjat kapott első regényéért, az Agydobásért.
Kapcsolódó linkek:
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>