Ha brit science fiction és űropera, akkor általában Banks, Hamilton, Reynolds esetleg Ken MacLeod jut a zsáner kedvelőinek eszébe. A hazai könyvkiadás mára eljutott odáig, hogy mindegyik említett szerzőtől van lehetőségünk magyarul is olvasni. Kevésbé vagyunk szerencsések Paul J. McAuley esetében, akitől egy novellán kívül semmi nem jelent meg itthon, holott a nyolcvanas évek vége óta alkot, és eddigi életműve, bár űroperákkal kezdett, felöleli a sci-fi majd’ minden fontosabb irányzatát. Ő jegyzi a steampunk egyik fontos regényét, a Pasquale’s Angel-t, írt a nem túl távoli jövőben játszódó high-tech thrillereket, van alternatív történelmi regénye és planetáris románc is fűződik a nevéhez. Legutóbbi regényei viszont visszatérést jelentenek első könyveihez, modern, egyedi hangú, hard-SF-be oltott űroperák. (Gary K. Wolfe szerint old-New Space Opera…)
2008-ban jelent meg a Quiet War, 2009-ben pedig a történet folytatása, a Gardens of the Sun. A regények megjelenésekor McAuley már vagy tíz éve publikálgatott rövidebb-hosszabb írásokat ebbe az univerzumba, ami viszont csak az első regény után kapta a Quiet War nevet. A „csendes háború” a klímakatasztrófa utáni, 23. századi emberiség különböző frakcióinak küzdelmét meséli el, és önmagában is megér egy komolyabb ismertetőt. Jelen cikkünk tárgya viszont McAuley legújabb regénye, a februárban megjelent In the Mouth of the Whale, amely a Quiet War eseményei után játszódik, 1500 évvel.
A regény alaphelyzete kellően bonyolult. A Fomalhaut rendszerben járunk, ahová éppen most érkezik egy ősi, már elfeledett jármű, mely egy rejtélyes utast, a Gyermeket hordozza. A Gyermek, aki a Föld ködbevesző múltjának egy mitikus alakja, és aki annak idején azért hagyta el a Naprendszert, hogy új emberi civilizációt alapítson. Amikor másfél évezreddel ezelőtt elindult, övé volt a legmodernebb és leggyorsabb hajó. De a Fomalhaut közelébe érve tapasztalnia kell, hogy a később indultak évszázadokkal megelőzték; két emberi civilizációt is talál: A Gyorsakat, akik először értek ide, és fejlett biotechnológiájuk révén átalakították testüket és elméjüket, és a Fomalhaut körül keringő élettelen aszteroidákat apró zöld világokká transzformálták. Utánuk érkeztek az Igazak, akik szentségtörésnek tartják az emberi test átalakítását, és magas szintű gépi technológiával bírnak. A Gyorsakat rabszolgasorba taszítva egy arisztokratikus alapokon nyugvó társadalmat hoztak létre. Az Igazak és a Gyorsak hibridtársadalma éppen háborúban áll egy harmadik emberi civilizációval, a poszthumán Szellemekkel, akik egy szomszédos rendszerből érkeztek és egyfajta kaptár-tudattal bírnak. A Szellemek céljai eleinte homályosak, de a rendszer gázóriásához, a Chtugához akarnak hozzáférést, melynek magjában – szerintük – egy hatalmas ősi kvantumszámítógép rejtőzik, olyan hatalommal, mely akár magát a valóságot is képes megváltoztatni. A gázóriás körül keringő kutatóállomáson, a Bálnán, sikerült kapcsolatot teremteni a bolygó mélyében élő anomáliával, amit az Igazak fegyvernek, a Gyorsak roppant méretű idegen elmének tartanak.
Eleinte kapkodjuk a fejünket, mert az író nem foglalkozik azzal, hogy bármiféle háttér információval szolgáljon a fent vázolt alaphelyzet kapcsán. Ahogy a történet halad előre, szinte észrevétlenül bomlik ki előttünk a rendszer jelene, története, az Igazak és Gyorsak társadalmának viszonyrendszere, és a Gyermek kiléte. McAuley prózája élvezetes, gyönyörű mondatokat és plasztikus leírásokat teremt, melyeket eleinte időnk is van élvezni. A könyv egyharmadtól aztán egyre inkább felgyorsulnak az események, és inkább a tempó, mind a stílus válik a regény jellemzőjévé.
A bevezetőben említett illusztris társaság műveihez képest felüdülés ez a könyv, abból a szempontól legalábbis, hogy nem kell rengeteg karaktert és történetszálat fejben tartanunk. A történetet három fő nézőpontkarakteren keresztül meséli nekünk az író, háromféle narrációs stílusban. Az első a Gyermek utazásának története, ahol a narrátora egyfajta E3-as, mindentudó mesélő. A második Ori, aki a Bálnán élő és dolgozó Gyors, feladata az állomás karbantartása, Igaz urainak megelégedésére. Ori életének kiszámíthatósága véget ér, amikor akaratán kívül kapcsolatot teremt a Chtuga mélyén lakó elmével. Itt szintén E3-ban, de az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket.
A harmadik nézőpont karakter Isak, az Igazak kasztrendszerében egykor magas helyet elfoglaló Könyvtáros, akit egy régi hiba miatt lefokoztak feljebbvalói. A Könyvtárosok a Gyorsak fénykorában felhalmozott, általuk hátrahagyott irdatlan méretű adathálózat gondozói. Isak segítőivel most digitális poklokat arat, az öntudatra ébredt és a való világban manifesztálódott információ-démonokat kell pusztítania. Az ő viszontagságait E1-ben elbeszélve ismerhetjük meg.
A regény meglehetősen szimmetrikus szerkezetű, négy részre oszlik, melyekben tizenkét fejezet található, ezekből pontosan ugyanannyi jut mindhárom fő szálra. A fejezetek ritmusa nagyszerű, McAuley jó érzékkel adagolja a mini cliff-hangereket, mindig történik valami, amiért alig várjuk, hogy visszatérhessünk valamelyik fő karakterhez. A történet előre haladtával természetesen a három teljesen elkülönülő szál szép lassan összegabalyodik, és egy rendkívül akciódús fináléban végül fény derül a gázóriást övező titkokra, és a Fomalhaut rendszer régi-új lakóinak sorsára.
Említettem, hogy nagyon jó a történetvezetés ritmusa, precízen adagolt fordulatok és izgalmak érik egymást lépten-nyomon, mindezt úgy, hogy egy nagyszerű világteremtésnek is tanúi vagyunk. Ehhez viszont át kell vergődni a könyv első negyedén-harmadán, ami bár nem unalmas és nagyszerű stílusban íródott, de valahogy mégsem fogott meg annyira, hogy ne tudjam napokra félretenni a regényt. Kár, mert miután a cselekmény magasabb fordulatot vesz, és otthonosabban mozgunk ebben a furcsa világban, már igencsak nehéz nem „befalni” a hátralévő oldalakat.
Személy szerint nagyon szeretem, ha egy elképzelt világ, főleg ha a mi jelenünkből extrapolálódott, hihető és logikus. Az In the Mouth of the Whale maradéktalanul eleget tesz ennek a kritériumnak és tovább is megy: Egyszerre három lehetséges fejlődési utat rajzol fel az emberiség előtt, anélkül, hogy letenné a voksát bármelyik mellett is. A hiperintelligens, de motivációját vesztő, majd lassan visszafejlődő Gyorsak; a kíméletlen és céltudatos Igazak; és a kollektív tudattal bíró, kisgyermek-szerű Szellemek mind lehetnének a mi távoli leszármazottaink. Emberségük és embertelenségük a mi emberségünkből és embertelenségünkből táplálkozik. A kellemes stílus, az érdekes sztori, és a nagyszerű ötletek ellenére nálam ez a könyv fő erőssége.
Az ítélet: Az In the mouth of the Whale jó könyv, sőt erősen ajánlott, még ha nem is ez volt 2012 legjobb újdonsága számomra. Valahonnan mindenesetre extra időt kell szereznem, hogy felfedezhessem Paul McAuley további munkásságát…
7/10
Hasznos információk:
- Az egyetlen magyar McAuley megjelenés a Génháborúk (Gene Wars) című 1991-es novellája, ami a Galaktika 151. számában, 1993-ban jelent meg Németh Attila fordításában.
- Díjai: a Four Hundred Billion Stars című első regényéért Philip K. Dick-díjat kapott 1988-ban, a Fairyland című könyve 1996-ban Arthur C. Clarke, 1997-ben pedig John W. Campbell Memorial Awardot nyert. The Temptation of Dr. Stein című novellája British Fantasy-díj nyertes. A steampunk Pasquale’s Angel mint a legjobb alternatív történelmi regény Sidewiset kapott.
Linkek:
A regény keletkezéstörténete, az iró tollából
Hozzászólások
[crei további írásai]
Confluence könyveket ismeri valaki?