A science fiction regényekre legtöbbször úgy gondolunk, mint intellektuális csemegékre, amik elgondolkodtatnak, nagy eszméket fogalmaznak meg, racionális látomásokat adnak át. Sokszor azonban az írók hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az olvasók alapvetően és elsősorban szórakozni akarnak, néhány varázslatos órára kiszakadni a jelenlegi világunkból, majd tanulsággal és kisimulva visszatérni a valóság sivatagába. Ez az, amit nem tévesztett szem elől a most végre magyarul is megjelenő, őrülten szerethető Ready Player One, ami végre magyarul is megjelent az Agave kiadó gondozásában.
A negyvenéves Ernest Cline regényében a 2040-es emberiség a lassan már szokásossá váló sötét arcát mutatja: energiaválság, háborúk, járványok, egyre csak szegényedő lakosokkal. A főhős, a kamasz Wade Watts kilátásai még rosszabbak: anyja kábítószer-túladagolásban a saját kanapéjukon hal meg, és így a srác kénytelen nagyanyjához költözni, egy nyomorúságos mobilházba, a hozzá hasonló csórók agyonzsúfolt kommunájába. Egyetlen szórakozása és menedéke az OASIS nevű virtuális valóság, ami létrehozása óta az emberiség mindennapi életének szerves részévé vált, játékra, szórakozásra, tanulásra, üzleti ügyek intézésére egyaránt használják.
Az OASIS tulajdonosát, a visszavonult különc hírében álló James Hallidayt azonban elragadja a rák. Végrendeletében sokkoló bejelentést tesz: az általa létrehozott virtuális valóságban elhelyezett egy különleges pixelhalmazt, egy Húsvéti Tojást. Aki először megtalálja, az örökli a kétszáznegyvenmilliárd dollárt érő vagyonát, az OASIS-t.
A néhai tulaj egyetlen kis verset és saját Almanachját teszi közzé, mint olyan nyomot, amely elvezethet a mesés kincshez. Az emberiség persze felbolydul: tojáskutató klánok sora alakul, hogy megfejtsék Halliday feladványát. Egy gonosz és nagy hatalmú internetkonglomerátum, az IOI külön részleget hoz létre, hogy bármi áron, de övék lehessen végre az OASIS, és a nincstelenek paradicsomát fizetős-céges hellyé tehessék. Semmitől nem riadnak vissza, különösen azután, hogy öt évvel Halliday halála után a főhős, Wade megtalálja a végrendeletben szereplő első kaput, és az évek óta tetszhalott állapotban lévő toplista tetejére kerül.
A Ready Player One tulajdonképpen a nyolcvanas évek popkultúrájához íródott örömóda, szerelmeslevél, egy videojáték mintájára felépített pergő történet. 
Csak úgy lehet ugyanis a rejtvényt megfejteni, ha az illető mániákusan magáévá teszi James Halliday szenvedélyét, a nyolcvanas éveket. Igen, a szöveg tele van referenciákkal a divat, a zene, a filmek és a korai nyolcbites számítógépek, valamint a videojátékok illusztris képviselőivel.
A könyvet egy rajongó írta. Rajongása magával áradóan ömlik a könyv lapjain, és a harmincon túliak számára felidézik azt a kort, amikor nagy dolognak számított egy krómdioxidos kazetta, vagy amikor képesek voltak az emberek kazettáról percekig tölteni egy alig negyvenkilobájtos játékprogramot. Ez volt a Szent Trilógiák (Star Wars, Vissza a jövőbe, Mad Max) kora. És ez volt – egy amerikainak legalábbis – a féktelen fogyasztás és a hidegháború árnyékában is pozitívnak tűnő jövőképek ideje.
A fiatalabbak számára a Ready Player One a legkisebb királyfi bravúrosan megírt meséje: jön, álruhát ölt, bátorságot vesz, legyőzi a szörnyet és elnyeri a (kocka) királylány kezét. Az úton törékeny társai segítik, míg a regény vége felé egy igazi nehézfiú is melléáll. A szereplők nem túl sokoldalú karakterek, de ez igazából nem baj, mert többek közt a sokféle helyszín és a kalandok bőségesen kárpótolnak minket. Az egyik pillanatban még egy lepukkant szegénynegyedben ácsingózunk, a másikban már egy bolygón landolunk vagy éppen egy posztkiberpunk szervezetben dolgozunk. Igazán nem lehet panasz a változatosságra!
A regény megjelenésekor licitháború alakult ki a filmstúdiók között, és a Warner Bros. Potom 500 000 dollárt adott a jogokért. De miért is?
Egy olyan sztoriért, amely egyszerre humoros, könnyed, szomorú és felemelő; amely nem lankad egy percre sem, olvastatja magát, és bár rádmosolyog a végén, te tudod az eszeddel, hogy csak ezt a banális mondatot akarta kicsikarni magából: régen, haver, sokkal-sokkal jobb volt.
(És nem Ronald Reagenre gondolt.)
A szerzővel készült interjúnkat 2012. november 19-én olvashatjátok itt, az SFmagon.
További információk:
- A regény az amerikai kiadás után megjelent Norvégiában, Csehországban, Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Tajvanon, Törökországban, Brazíliában, Franciaországban, Spanyolországban és Angliában is.
- A regény megosztva megnyerte a 2012-es Prometheus-díjat, és finalista volt a John W. Campbell-emlékdíjnál is.
- A regény első volt a 2011-es év legjobb sci-fi könyveit tartalmazó listákon az Amazon.com-nál, a Barnes & Noble-nál és a Wired magazinnál is.
- Kevés friss regény mondhatja el magáról, hogy rajongói oldalai alakultak. A Ready Player One iránti nem szűnő lelkesedést mutatja, hogy több ilyennel is rendelkezik (sőt, halloweenes kosztümöket is készítettek már). Itt van mutatóba ez a retrós oldal, az értő fülűek számára csemegékkel.
- Ernest Cline a forgatókönyvírója a 2009-ben bemutatott, a Csillagok háborúja-rajongásról szóló legszebb filmnek, a Fanboysnak. Az egyik felejthetetlen jelenet az, amikor a trekkerek összeverekednek a starwars rajongókkal.
- A szerző tulajdonában található egy Ecto-88 kódnévre hallgató DeLorean DMC-12. Ezzel szokott könyves túrákat megejteni, habár a fluxuskondenzátora nem működik.
Kapcsolódó linkek:
A regény – bejegyzésekben gazdag – oldala
A könvy nem hivatalos soundtrackje
Korábbi ismertetőnk a regényről
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
„A negyvenéves Ernest Cline regényében a 2039-es emberiség a lassan már szokásossá váló sötét arcát mutatja: energiaválság, háborúk, járványok, egyre csak szegényedő lakosokkal.”
Esetleg valami újat ki lehetne már találni? A csapból is ez folyik.
Sam Reed:
Ez csak egy háttér, aminek semmi jelentősége nincs, a regény lényege egyáltalán nem ez, hanem az OASIS, a virtuális világok, a 80-as évek popkultúrája, a játékok, filmek, rejtvények és a kalandfaktor. Én a könyv közepén járok, valami hihetetlenül hangulatos, alig várom már, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet.
WoW fanként szerintem még Neked is tetszene.:)
Nagyon jó könyv, bár kétszer kellett elkezdenem, mert elsőre nekem is csak a fenti „na még egyszer a sablon” dolog jött le, de mikor másodszorra nekiveselkedtem, teljesen magával ragadott, még úgy is, hogy igazából a végkifejletet már az elején lelövik. De itt az odavezető út a lényeg. 🙂
Hmmm… még meggondolom. Az Echo után nem feltétlenül érzem úgy, hogy szükségem lenne akár a 80-as évekre, akár a világ elszegényedésére. Inkább a kísértetek 🙂
Ezt a könyvet én is el fogom olvasni, de még vacillálok az angol vagy a magyar verzió között. A fordítás milyen lett?
Majdnem olyan, mint a könyvbeli futópados cucc: http://prohardver.hu/hir/az_omni_nevu_szerkezet_elhozhatja_a_virtualis_valo.html
hamarosan olvasom.
nekem eddig tetszik
én most tettem le. Mert:csak a játék cimeit írta le. A pályákon nem vezetett át a regény. És én ezt meguntam. Tul hosszu a témájához képest.
Szerintem olvasgasd inkább ezt, biztos tetszeni fog:)
http://www.gamespot.com/walkthroughs.html
a
Szóval akkor nekifutok megint, mert nem ment el az előző. az előbbi kis „a”-t pedig fogjátok fel valami olyan káromkodásnak, ami azzal kezdődik és rám meg a figyelmetlenségemre irányul.
Szóóóóóóóval:
A könyvet karácsonyra kaptam, örültem neki mint Majom a farkának. Majd még ezzel a lendülettel be is raktam egy németszótár és a GyK trilógia közé.
Fú basszus, jön a Hobbit 2. Je! Előtte viszont csak át kéne futni a GyK trilógiát az utalások miatt, meg hát na, elég régen volt a kezemben. Annyira régen, hogy szégyellem. És ez mi? Redy player one? Öööööööö… Ja igen! Tényleg! Na jó, egye fene, ha egy évet várt rám, akkor csak megérdemli, hogy adjak neki egy esélyt. És baromira jó volt.
Tegnapelőtt este elkezdtem. Tegnap hagytam mára olyan 100 oldalt. Ma meg végigolvastam. Nagyon beszippantott, magával ragadott. Rég volt már ilyen. Fantasztikus a hangulata, meg minden. Persze meg kell mondjam, bőven nem tartozok bele a 80-as kölkökbe. Sőt! Én a jazz jackrabbit-en szocializálódtam, és annak is leginkább a 2. részével. Szóval arról a korról csak a filmekből és könyvekből belémtáplált adatok vannak. Hogy elég volt-e? Erre a könyvre szerintem igen. Nagyon élveztem. Nagyon jól meg volt szerkesztve mind a két világ, és rosszul esett kiszakadni belőle, akkor is ha igazából a kiszakadás a könyv végével történt. Szívesen látnám már a filmet, illetve mégszivesebben olvasnám a könyvet. Mármint a folytatását. Egy második részt, amiben szétszedik az IOI-t és megfixálják a normál világot. Bár nem tudom mennyire működne a folytatás, de én látok benne lehetőségeket.
Na de a végén még ömlengős leszek. Nagyon jó volt. Tényleg. Fantasztikusan. Tudtok ajánlani hasonló hangulatú könyveket?
Uff
Heppy:
Most hirtelen nem emlékszem hasonlóra.:) Kifejezetten ilyen gameres sci-fisre gondolsz, vagy könnyedebb, sodróbb regényre?
Inkább kifejezetten ilyen gémeresre. Bár… igazából kicsit lankadt a lelkesedésem, mert elkezdődött a vizsgaidőszak és nincs időm olvsani 🙂
http://index.hu/tech/2014/03/26/virtualisvalosag-sisakot_vett_a_facebook/
LOL..?