Végül mégis inkább lerúgtuk saruinkat, és úgy sétáltunk tovább. A Végtelen amúgy teljesen komfortos – tapintása, mint a legselymesebb, tiszta homok, éles kagylóhéjak nélkül, a hőmérséklete pedig éppenséggel olyan, mint egy meztéllábé. Illetve pár fokkal melegebb vagy hűvösebb, ahogy épp jólesik. Ahogy ott gázoltunk benne, néha ránk fröccsent az óceánillatú Örökkévalóság. –Te – kérdeztem kedvenc [ More ]
