A piacra újonnan belépő kiadók esetében az első címek nagyon sokáig meghatározóak tudnak lenni. Megmutatják, hogy a kiadó milyen olvasóközönséget próbál becélozni, milyen jellegű témákkal, milyen színvonalú, népszerűségű és visszhangú kiadványokkal szeretne foglalkozni – ráadásul minket, olvasókat is orientál, hogy a jövőben mennyire lesz érdemes figyelni a megjelenéseiket. A Főnix Astra persze annyiban nem új, [ More ]
A nyolcvanas években több meghatározó fantasy mű született, amelyeket ma klasszikusként tartunk számon. Ezek közül több (Setét Torony-ciklus, Raymond E. Feist Az érzőszívű mágusa, Glen Cooktól A Fekete Sereg, Terry Pratchett-től A mágia színe és a klasszikus szerepjátékregények, hogy csak néhányat említsünk) itthon is megjelent, Elizabeth Moon Paksenarrion-ciklusa azonban egy-két vájtfülű olvasót leszámítva egyáltalán nem ismert [ More ]
Minden sorozatnak van egy íve. A fantasy-trilógiák esetén ez általában az, hogy az első könyvben megismerjük hőseinket, akik a történet előrehaladtával egyre mélyebbre és mélyebbre merülnek a kulimászban, hogy aztán többnyire csak az utolsó néhány oldalon süssön le rájuk a Nap. Ezzel szemben A Széthullott Birodalom trilógiában a főhős Jorg szépen mászik fel a szamárlétrán, [ More ]
|