Idén Uwe Post Walpar Tonnraffir und der Zeigefinger Gottes (Walpar Tonnraffir és Isten mutatóujja) című szatirikus regénye nyerte el a német sci-fi legrangosabb elismerését, a Kurd Laßwitz-díjat és a Német Science Fiction-díjat. Már a regény elolvasása előtt is szkeptikus voltam, hiszen a német humor népszerűsége az angol szakácsművészetével vetekszik.
Évtizedekig Németország (ez esetben az NSZK) Magyarországon afféle Ígéret Földje volt, napjainkra sokkal inkább divatos lesajnálni a német földet, Sajnálatos módon, míg a német nyelvterületen rengeteg sci-fi jelenik meg, melyek közül nem egy valóban kiváló, csak elvétve jut el egy-egy a magyar piacra.
Andreas Eschbachnak 2010 októberéig két regénye jelent meg magyarul, a Hajszőnyegszövők (eredeti kiadás: 1995.) és A Jézus-videó (e. k.: 1997.). Míg az utóbbi napjainkban játszódik, az előbbi feltehetően sokezer év múlva a jövőben. A Hajszőnyegszövők lazán összefüggő novellákból áll, melyek rendkívül érzékletesen jelenítik meg a történetnek otthont adó világot. A Hajszőnyegszövők egyik fontos része a Csillagcsászár bosszúja Gheerh birodalmán és különösen annak uralkodóján. A 2001-es Quest ugyanebben a világban játszódik, csak sokkal korábban: a regény lapjain a Gheerh Birodalom végnapjait kísérhetjük figyelemmel, de a hangsúly nem a nagypolitikán, hanem a címszereplő, Eftalan Quest személyes sorsán van.
|