A házasság jelenleg átalakulóban van, és a jövőben még nagyobb változások várhatóak – vagy legalábbis képzelhetőek el…
A több, mint 50 éve tartó „űrkorszak” kevesebb, mint egytizedére volt igaz, hogy az ember legalább a hozzánk legközelebbi égitestre: Holdra képes eljutni. Az azóta eltelt közel negyven évben viszont még csak komolyabb kísérlet sem történt holdutazásra. A kérdés, hogy mi tette lehetővé akkor, és miért nem megyünk most, két részre bontható…
Hollandiában klingon nyelvű operát mutattak be nemrég. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a Star Trek mesterséges nyelve sokak számára érdekes, de azt is, hogy általában véve a mesterséges nyelvek is egzotikusnak számítanak. De vajon érdemes-e manapság mesterséges nyelveket tanulni?
Vajon képesek leszünk egy napon fénynél gyorsabb űrhajókkal utazni? Lebegő taxit hívunk, ha haza akarunk menni egy buli után? Véd-e majd bennünket személyes erőtér, mint Asimov Alapítványában? Ezek a sci-fi toposzok egyszerre fantasztikusak, mivel lehetetlennek gondoljuk őket, és közönségesek, mivel már visszaköszöntek ezer meg ezer sci-fi könyvben és filmben. Ám ismét érdekessé válnának, ha tudnánk, mi és miként működteti őket.
Nikolaj Kardasov szovjet csillagász az 1960-es évek elején alkotta meg azt a később róla elnevezett skálát, amely a lehetséges civilizációkat a lehetséges energiafelhasználás alapján osztályozta. A cél nyilvánvalóan az lett volna, hogy ugyanúgy „rangsorba” tudjuk állítani a civilizációkat fejlettségük vagy gazdagságuk (illetve esetünkben energiafelhasználásuk) alapján, mint ahogyan közgazdászok annak a GDP-nek az alapján sorolják be az egyes országokat, amelynek a koncepcióját Simon Kuznets mintegy húsz évvel Kardasov előtt tette közzé.
