Ha valami külső szemlélődőnek meg szeretnénk mutatni, mi is az emberiség kulturális öröksége, bajban lennénk. Elérkeztünk egy paradigmaváltás küszöbére, ahol minden egyéni teljesítmény, amit egy-egy irodalmi zsáner elért, az mind majdhogynem totális siker, de önmagában elvarratlan szál. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mikor kezdi valaki ezeket a szálakat összekötözgetni? Ezért szemezgettem már egy ideje Michael Chabon műveivel (a hazai olvasók egyelőre talán leginkább a Wonder Boys film írójaként ismerhetik); ő is így gondolkozik.
