Érdekes párhuzam fedezhető fel a spekulatív és fősodorbeli irodalom trendjeiben és tendenciáiban: előbbinél a „New Weird” irányzat próbál kitörni a fantasztikum skatulyáiból, és keverni, amit csak talál; utóbbi esetében pedig a szépírók is kezdik felfedezni a zsánerirodalom eszközeit, lehetőségeit. Láthatjuk tehát, milyen irodalmi irányzatok és manifesztumok formálják a világirodalom, vagy legalábbis a nyugati kánon egyébként is színes ábrázatát, és már egy ideje megvolt ez a naiv sejtésem, hogy mi is lesz a huszonegyedik századi írók egyik nagy feladata.
A kultúra ma így néz ki: a könyvpiac tisztán definiált rekeszeket hozott létre (ma már ott tartunk, hogy az úgynevezett magas irodalom, a „litfic” is egyfajta eladhatóságból meghatározott zsáner), mindenütt ott van a generációnk számára teljesen elfogadott és akár jelentőségében is megugrott popkultúra, tele vagyunk képregényekkel, videojátékokkal, krimivel, fantasztikummal, képekkel, hangokkal, szagokkal, benyomásokkal. Ha valami külső szemlélődőnek meg szeretnénk mutatni, mi is az emberiség kulturális öröksége, bajban lennénk. Elérkeztünk egy paradigmaváltás küszöbére, ahol minden egyéni teljesítmény, amit egy-egy irodalmi zsáner elért, az mind majdhogynem totális siker, de önmagában elvarratlan szál. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mikor kezdi valaki ezeket a szálakat összekötözgetni? Lényegében ez lenne a logikus következő lépés: úgy felhasználni a kulturális rekeszek tartalmát, hogy azok egymást támogatva végre új és meghökkentő dolgokat hozzanak létre.
Michael Chabon
Ezért szemezgettem már egy ideje Michael Chabon műveivel (a hazai olvasók egyelőre talán leginkább a Wonder Boys film írójaként ismerhetik); ő is így gondolkozik. A Kavalier and Clay súlyos és érzékeny nagyregény, de támaszkodik a képregények szeretetére is. A Gentlemen of the Road szereplői a pikareszk kaland keretében mozognak. A nálunk nemrég megjelent Jiddis Rendőrök Szövetsége a sci-fi és a noir felé kacsintgat (a Coen-fivérek pedig a regény felé!). Chabon vajon zsáneríró, ha zsánerirodalmi díjakat nyer, vagy miféle, ha ezenkívül még a Booker- és Pulitzer díjak közelében is emlegetik a nevét?
A Jiddis Rendőrök Szövetsége egy igazi keverék. Chabon bekente az alternatív történelmi regény tepsijét némi noir krimi-krémmel, ráegyengette a zsidó identitásregényt, majd megszórta sakkal és spekulatív elemekkel, végül úgy csűrte-csavarta a szavakat és mondatokat, hogy azok még legkisebb egységekként is műalkotások legyenek.
Ebbe a receptbe beletolakodik egy „sajnos” is: mint minden kísérleti és ambiciózus regény esetében, itt is elmondható, hogy nem a leggördülékenyebb az olvasó útja, hiába a rejtély, a krimi, az összeesküvések, a nagyszerű karakterek, ebbe a világba és stílusba bele kell rázódni. S mivel a regény jutalmazza az értő-értelmező, sőt analitikus olvasást, ez nem mindig hiba, de elgondolkodtató, hogy vajon Chabon miért nem alkalmazott több zsánerirodalmi olvasáskönnyítő technikát, ha már arra járt. A karakterekkel való kötődést elősegítő belső monológok, gondolatok megjelenítése szinte teljesen hiányzik, nagyon a pillanatra koncentrál, nincsenek expozíciók, sem kíváncsiságot felkeltő (általában olcsó, de elrejthető) trükkök. Nagyon mechanikus, „szövegközeli” olvasmány, sűrű és gyakran túlkomplikált. A stílusbravúrokat gyakran dinamikátlan jelenetek és párbeszédek követik, olykor pedig 
a szöveg megköveteli az olvasótól (ha nem ismeri a zsidó kultúrát, vagy a többi utalást), hogy a könyv végében található szószedethez lapozzon.
Akárhogy is, az alternatív alaszkai Sitka látképe, ahová a félresikerült világháború után a kirekesztett zsidók kerültek, pazar, gazdag textúrájú, egyszerre kegyetlen és karikatúraszerű, és azonnal megteremt egy utánozhatatlan és összehasonlíthatatlan hangulatot. Ezért az egyért mindenképpen örülök, hogy olvastam. És amúgy is, már rég itt volt az ideje, hogy a magyar könyvkiadás eljusson idáig. Éveket és évtizedeket késtek olyan amerikai szerzők, akik a népszerű és komoly irodalom közötti határon egyensúlyoznak, akik az avantgárd és posztmodern kísérletek után szívesen térnek vissza az olvasmányosság világába, de felvértezve egyszerre társadalmi érzékenységgel és a szórakozás igényével. Késve és vonakodva érkeztek ezek a szerzők, de végre eljutnak hozzánk is, most Chabon is, szerencsére. A Cartaphilus kiadó ráadásul nagyon elegáns borítóval, vonzó és figyelemfelkeltő külalakkal indítja útjára ezt a kötetet (s remélhetőleg az életművet is, élén Kavalier és Clay csodálatos kalandjaival).
Hozzászólások
[fbdbh további írásai]
