„A pokol pedig a földön van, és életnek hívják.”
Amikor olvasni kezdtem, nem gondoltam, hogy ennyi problémát vet majd föl a kötet, és ezt most a lehető legpozitívabb értelemben mondom. Először is: melyik „polcra” kerüljön a könyv? A szerzőnő az utószóban kísérletet tesz a műfaji meghatározásra, majd ügyesen lecsapja a kérdést, ám ezzel – talán tudatosan – elbizonytalanít annak a tekintetében, miként is olvasandó a regény. Történelmi/dokumentumregény és/vagy mágikus realizmus/urban fantasy? Sajnos az élet nem élet címkék és skatulyák nélkül. Ez viszont nagyban befolyásolja azt, hogyan nyúlunk a szöveghez, ami alkalomadtán átver minket, és nem azzal szembesülünk, mint amire számítottunk.