Valerian-and-the-City-of-a-Thousand-Planets-International-PosterAzt tudom, hogy mire fogunk még évtizedek múlva is visszaemlékezni Az ötödik elemből. Luc Besson monstre sci-fijét viszont a moziból kilépve villámgyorsan elfelejtjük.

Ez egy szomorú hír. A valaha készült legdrágább európai film, a nem összecsapva, hanem évek alatt csiszolódó forgatókönyv, a grandiúzus látvány dacára gyászba szorul az ember szíve: elvesztettük Luc Bessont, az egyedi hangú kismestert. Azt az írót, aki két hét alatt írta meg a Leon, a profi fantasztikus forgatókönyvét.

Hogyan történt mindez? Hogy jutottunk ide?

A film első fél órája gyönyörű, a bevezető percek lucbessonosan humorosak és fenséget árasztanak, de azután az úgynevezett cselekmény, amelyben úgynevezett kalandok esnek meg két hősünkkel, megfojtja a filmet, ami lassan szuszogva leheli ki lelkét (ld. Jabba). A történet, mint annyiszor már, a mindent elpusztító, cinikus és könyörtelen reálpolitika és a romlatlan nomádlét ellentétét festi elénk. A kozmikus háttér előtt azonban üres dialógusok és kezdő színitanodások ripacskodnak, a film nem képes arra, hogy rokonszenvet keltsen a konfliktus vagy – mon dieu! – a főszereplők iránt. Érzésem szerint elsősorban ezen bukik meg a film. Besson eddigi filmjeiben, még a gyengébbekben is biztos kézzel választotta ki a hőseit megformáló színészeket. Jean Reno, Bruce Willis, Jason Statham vagy Liam Neeson tökéletesen beleillettek a szerepbe. A Valerian címszereplője (Dane DeHaan) ezzel szemben egy kisfiú. Hiába mondja el, hogy mekkora katona, hogy milyen hős, nőket meghordító alfahím, kiröhögni való az álkeménysége, ő csak egy riadt gyerek, aki eltévedt Disneylandban, de nagyokat mond, mert így látta az igazi hősöktől az igazi akciófilmekben.

valerianA vele bohóckodó Cara Delevigne csak egy elkényeztetett, brit Instagirl, aki minimális vonzerővel sem rendelkezik, és erről nem a vásznon óriásivá növő szemöldöke tehet. Ugye emlékszünk még, milyen egy bessoni női hős? Titokzatos, erős, de ugyanakkor kételkedik magában és küldetésében; vezet, de megerősítést vár. Itt nincs ilyenről szó. Ráadásul nincs semmi kémia a két “színész” között, nehéz őket szerelmespárnak látni.

A látvány lehengerlő és káprázatos. Megkockáztatom, hogy ilyen minőségű art direkciót ritkán láttam – legjobb példája ennek a Rihannás táncjelenet, a helyiség minden pixelje stílusos és hangulatos. De ez édeskevés. Az a baj a CGI-re alapozott világteremtéssel, hogy minden film ugyanolyan látványúvá válik: mintha egy csiricsáré, kissé sötét, szuperszínes világba csöppennénk – holott a jó rendezés egyik eleme a fényképezés, játék a beállításokkal, a kamera mozgásával, a vágásokkal, a fénnyel és az árnyékkal. Ezt nem pótolja az ezresével bekötött munkaállomás és a megfizethető számítógépes grafikusokkal megtöltött szoba sem. Az ezer bolygó városa ráadásul nem lett túl egzotikus, sem váratlanul kinéző, a felvillantott sokszínűség a film nagy részében rejtve marad előlünk.

A hírek szerint Luc Besson már dolgozik a második és a harmadik rész forgatókönyvén is, de a mene tekel már ott van a falon: a mester halott. Bessont lenyelte, ami ellen egész munkásságával küzdött. A legdrágább európai filmből a legátlagosabb hollywoodi szuperprodukció lett.

Béke poraira.

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. ranger szerint:

    Nekem tetszett.

  2. Keseru_Jozsef szerint:

    SFInsidernek sajnos igaza van.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon