SFmag

Nancy Kress legutóbbi science fiction regényében a hozzánk érkező idegenek interjúra hívják az emberiséget – ez nem vicc, ez csak a kalandok és meglepetések kezdete.

A 2009-ben megjelent Steal Across the Sky története szerint az idegenek 2020-ban ütik fel bázisukat a Holdon. Nem akarnak hódítani, de ismerkedni sem nagyon. Létrehoznak egy honlapot, amelyre a „Békével jöttünk” közkeletű interplanetáris randiszöveg helyett valami sokkal komolyabbal rukkolnak elő.

Szólítsatok csak Vezeklőknek – áll a szövegben. Tízezer évvel ezelőtt szörnyű bűnt követtünk el az emberiség ellen. Már nem tudjuk meg nem történtté tenni, de szeretnénk, ha az emberiség megértené, hogy miért tettük. Ezért 21 önként jelentkezőt keresünk, akik hét bolygón lesznek a szemtanúink.

A jelentkezőket a titokzatos idegenek (akiknek még a kinézete is homályban marad) meghallgatják, és sokféle származású és világnézetű embert választanak ki. A Vezeklők saját technológiájukkal a bolygókra viszik a kiválasztottakat, akik emberi, de a technikai-civilizációs szempontból a miénkétől fejletlenebb társadalmat tanulmányozhatnak.

Van is mit. Az egyik bolygón kiderül, mi az a szörnyű, régi bűntény, és amikor ezt hangosan kimondja az egyik szereplő, a küldetésük véget is ér. A könyv első fele ezzel a revelációval záródik, a másik fele pedig arról szól, hogyan próbálja feldolgozni az emberiség ezt az elképesztő információt.

Nancy Kress regénye a nagy ötletre épülő sci-fik közé tartozik. Az ötlet tényleg erős, egyedi, mellbevágó és váratlan. Nem is szabad egy ismertetőben ezt a poént lelőni!

Vajon tökéletes-e a Steal Across the Sky?

Majdnem: a cselekményszövés jó ritmusú, kiválóak a karakterek (nem is egyet kapunk belőlük), gazdaságos és lényegre törő a próza. Külön feldobja a regény hangulatát, hogy a háttértörténetet beékelt dokumentumok – honlapok, jegyzőkönyvek, kritikák, számítógépes játékleírások – mesélik el. Ezzel jól beteljesíti a jelentős science fictionök ígéretét, ahol a nagy változást a társadalom prizmáján megtörve mutatja be a szerző.

Egyetlen hiba (ha ugyan hibának lehet nevezni) veszi el az ember kedvét attól, hogy a dicsőséglista legfölsőbb helyeire tegye a regényt. Ez pedig a regény drámai csúcspontjának kezelése miatt állhat elő.

Kress ugyanis a nagy misztérium leleplezését a kötet közepére helyezte; ez annyira erős, hogy az utána következő rész már csak korrekt levezetésnek tűnik. Kapunk ugyan még egy titkot és annak megfejtését, kalandokat, izgulnivalót, de az súlyában nem mérhető az elsőhöz. A könyv így idejekorán veszít a feszültségből, és az olvasó kevésbé lelkesen forgatja a lapokat.

Kár érte. Nancy Kress igazi profi: minden ízében érzi, hogyan kell fajsúlyos regényt írni, és esetünkben is csak egy szerkezeti megoldás az, amit bicsaklásnak lehet mondani.

Minden egyéb ezenkívül csillagos ötös. Különösen úgy, hogy a regény tematikáját – a bűn és a bűnhődést – gyönyörű történetből ismerhetjük meg, megannyi izgalmas emberi életen keresztül. Egy bűnös faj találkozott itt egy másik bűnös fajjal.

A szerzőről

Az 1948-ban született Nancy Kress a science fiction egyik legelismertebb alakja: művei Nebula-, Hugo-, John W. Campbell- és Theodore Sturgeon-emlékdíjakat kaptak. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy három írástechnikai könyvet is írt.

További információ:

•  A regényt 2010-ben Campbell- és Locus SF-díjra jelölték.

Hozzászólások

hozzászólás