Rengeteget beszélhetnénk Michael Crichton hazánkban is világosan ismert munkásságáról: már elképesztően fiatalon volt egyszerre bestseller-szerző és igazi hollywoodi aranybánya. Majdnem minden könyvét megfilmesítették, ezek meg is jelentek magyarul (Az Androméda-törzs, A 13. harcos, Kongó, A gömb, Zaklatás, A nagy vonatrablás, Jurassic Park, Az elveszett világ, Idővonal, stb.) és amit könyvben nem írt meg, az is markáns nyomot hagyott a populáris kultúra textúráján (Westworld, Twister, Vészhelyzet).
Ennek a fele elég lenne egy szerző önéletrajzán, hogy bekerüljön a legnagyobbak közé. Mit fele: a harmada! Ezért is furcsa, hogy bár Michael Crichton mindezt letette az asztalra, ez még nem is minden.
Ebben a cikkben azokról a műveiről szeretnék beszélni, amelyeket kevesen ismernek, és amelyek magyarul mind a mai napig meg sem jelentek, illetve ezeken keresztül néhány anekdotát is ismetetnék, amelyek árnyalják a szerzőről kialakított képet. Crichtonnak ugyanis nem csak az életműve, de az élete is egészen lenyűgöző.
1. John Lange és Jeffrey Hudson
John Michael Crichton nagyon fiatalon elkezdett érdeklődni az írás iránt, mindig figyelte, ahogy apja, John Henderson Crichton folyamatosan az írógépen dolgozik (ő újságíró volt). Emellett rengeteget is olvasott (említi Arthur Conan Doyle nagy hatását, lásd Az elveszett világ), ezért nem csoda, hogy végül a Harvard angol tanszékén kötött ki.
Egy anekdota szerint az egyik professzora gyanúsan alacsony jegyeket adott a fogalmazásaira, ezért egy másik tanárt beavatva leadott egy esszét George Orwelltől, de a saját nevén. Négyes alát kapott. Ez meggyőzte arról, hogy az irodalmi akadémikus közegben semmi keresnivalója: ezt követően antropológiát végzett (summa cum laude!), majd elvégezte az orvosit is.
Sokak számára már ez komoly erőfeszítésnek számítana, de Crichton, mondhatni, unatkozott szabadidejében. Huszonnégy és harminc éves kora között tizenkét (!) regényt írt meg, sőt publikált is, nagy részüket álnéven. Ebből az 1966 és 1972 közötti termésből magyarul mindössze három jelent meg.
John Lange álnéven gyors sodrású, könnyen olvasható, relatíve rövid thrillereket írt. Szám szerint nyolcat, és ezek egyike sem jelent meg magyarul. Ami igazán vérlázító, hogy egyik sem igazán rossz. Persze, limonádé-sztorik kínos B-kategóriás szerelmi szálakkal, egzotikus helyszínekkel, de csak egy példa: az Odds On olyan bűnözőkől szól, akik számítógépes algoritmus segítségével akarnak elkövetni egy rablást, és persze kiszámíthatatlan dolgok miatt balul sülnek el az események. Ismerős?
Szóval nyolc izgalmas regény ilyen fiatalon, a tipikus Crichton-i csavarral… ezeknek az átszerkesztett változatát nemrég újra ki is adták a Hard Case Crime sorozatban, immár az eredeti név feltüntetésével. Na de eleve miért az álnév? John ugye adott, ez a születési nevének része, de a Lange? Nos, Michael Crichton az egyetemi évei alatt nagyon hirtelen megnőtt, egészen pontosan 2,06 méteres magasságával igencsak kilógott kortársai között. Emiatt nem is nagyon barátkozott emberekkel, és írt: magasságára tett utalás a Lange, amely „hosszút” jelent a német nyelvben.
Ugyancsak a magasságára tett utalás a Jeffrey Hudson álnév, amely egy Sir Jeffrey Hudson nevű, 17. században élt udvari törpe neve is: ezen az álnéven írta az Élesben (A Case of Need) című regényét, amely pedig a Vészhelyzet egyik előképének is tekinthető, egy prototipikus orvosi krimi, még jóval Robin Cook sikere előtt (akinek Kóma című könyvéből Michael Crichton rendezett később filmet!).
Egyetlen könyvet írt ebben az időszakban „Michal Douglas” álnéven, 19 éves öccsével, Douglas Crichtonnal, ez pedig a Dealing, amely (csoda vagy sem) szintén kapott filmadaptációt, 1972-ben.
Ugyan nem akarta, hogy orvosi karrierjének nagyon betegyen az, hogy ő olcsó krimiket ír, ezért választott álneveket, végül mégis megjelent ebben az időszakban két regénye saját nevén is: Az Androméda-törzs (The Andromeda Strain) és Az átprogramozott ember (Terminal Man). Mindkettő techno-thriller (az első legendásan jó, utóbbi talán kevésbé jól sikerült), és mindkettő komoly orvosi szaktudásról árulkodik.
A tizenkét regény mellett Crichtonnak még arra is volt ideje, hogy egy kórházi tapasztalatokról szóló tényirodalmi könyvet is kiadjon, Five Patiens címmel.
Csak hogy összefoglaljuk: Michael Crichton 1972-ben töltötte be a harmincadik életévét. Ekkor már tizenhárom könyv és két filmadaptáció volt mögötte. Szinte egy teljes értékű életmű.
Harminc évesen.
2. Hollywood és utazás
Ha valaki komolyabban bele akar merülni Crichton életébe, és szeretne jó anekdotákat hallani róla, tőle (és egyébként felismerni, hogy azért Crichton se volt mindig egy túl jó fej ember), annak nagyon ajánlom a Travels című 1988-as önéletrajzi könyvét. Legalább kétszer elolvastam, illetve néha csak úgy felütöm egy-egy fejezet miatt… elképesztő az egész, több okból is.
Ezek a tranzitív évek Crichtonnál, amikor is krimiírás, orvosi egyetem, háziorvosi teendők, Hollywood vonzása, kacérkodás a filmrendezéssel, párkapcsolatok (Crichtonnak életében öt felesége volt!) kerülnek terítékre és feszülnek egymás ellen… nem is tudom felfogni, hogyan fér bele ennyi minden egy életbe. És még mindig nem egy idős, tapasztalt emberről beszélünk.
Crichton harminc éves korára mindent elért, amit egy alkotó ember valaha elérhet, és fokozatosan veszítette el kedvét és erejét az írástól. Filmrendezőként csupán mérsékelt sikereket ért el (bár rendkívül vicces anekdotákat mesél A nagy vonatrablás forgatásáról, különösen Sean Conneryről), íróként viszont mindenki kapkodta a könyveit. Mindeközben a kiégés, a magány, a tehetetlenség érzete lassan eluralkodott rajta. Míg fiatalon évente több regényt írt, a nyolcvanas években mindössze kettőt: a Kongó és A gömb között hét év telt el, igaz, ide beilleszthető két magyarul meg nem jelent tényirodalmi könyve, az egyik az informatikáról szól (Electronic Life), a másik egy művészről (Jasper Jones).
Egy megoldása volt erre a terméketlen korszakra: az utazás. A Travels című könyv hihetetlen egzotikus kalandokat mutat meg, ugyanakkor fel is fedi, hogy Crichonnak időnként nagyon elviselhetetlen, nagyképű megnyilvánulásai lehettek, amelyek miatt folyton konfliktusai voltak szakmai téren és párkapcsolatokban is. De közben legalább úszott a cápákkal, fellökte egy elefánt a sátrát, és rettegett Jamaikában. Érdekes dolgok, na.
De ami a legfurcsább ebben az egész könyvben, ahogy Crichton, mint a tudomány embere, elkezd testen kívüli élményekről, jövőbelátásról és kanálhajlításról beszélni. Nem kicikizve ezeket, hanem teljesen faarccal írja, hogy ő ezeket kipróbálta, és működik, és minden rendben van. Komolyan… én nem is tudom, hogy létezhetetett olyan ember, mint Michael Crichton.
Mindez persze még mindig nem a teljes sztori: a Travels 1988-ban zárult, értsd: a két legnagyobb dobása, a Jurassic Park és a Vészhelyzet még sehol nem is voltak.
3. Klímaváltozás
A kilenvences években, ha eddig nem is lett volna ez egyértelmű, Crichton munkássága olyannyira kanonikussá (és ikonikussá) vált, hogy innentől kezdve megintcsak nyugdíjba vonulhatott volna. Ahogy ezt a cikket gépelem, egy Jurassic Park-póló van rajtam, és valószínűleg sok kortársam gyerekkorának meghatározó élménye volt ez a film, vagy bármelyik folytatása, játékadaptációja. A Vészhelyzet 15 évadot élt meg, túlélte magát Crichtont is.
Viszonylag rendszeresen jelentkezett új regénnyel 2008-ban bekövetkezett, hirtelen hírű haláláig, de ezek közül egyik sem lett már kiemelkedő siker (film- és játékadaptációk, bestsellerlisták persze így sem maradtak el). Crichton egyre inkább elfordult a klasszikus regényírástól, és beszédeket tartott, regényei is didaktikusabbá váltak: arra kezdte őket használni, hogy tudományos etikai kérdéseket pörgessen ki a saját nézőpontja szerint, maguk a történetek és karaktereik pedig felejthetővé váltak. A legfontosabb keresztes hadjáratait a klímaváltozás és a genetikai szabadalmak kapcsán indította, egy-egy regényt és számtalan beszédet, esszét, cikket szánt ezekre a témákra.
Betegségéről senkinek nem beszélt, csak a családja tudott róla. 2008 elején diagnosztizálták a limfómát, ezután kemoterápiára járt, az orvosok arra számítottak, hogy felépül. November 4-én, 66 évesen hunyt el. A hír váratlanul ért mindenkit. Csak hogy szemléltessem: előtte nap pont azt fejtegettem egy beszélgetésben, hogy ha Robin Cook-ot meg lehetett hívni Budapestre, lassan jöhetne Crichton is.
Halálával három regény sorsa maradt függőben. Az egyik a Kalózvizeken (Pirate Latitudes), amelyet életében befejezett, és amelyről mindenki tudott (a Travels-ben is említi az ötletet), ez meg is jelent 2009-ben, és magyarul is olvasható. A Micro egy félbemaradt techno-thriller, amelyet Richard Preston fejezett be (és állítólag nem túl jól), ennek a magyar kiadása még várat magára.
És idén érkezett a hír, hogy Crichton felesége talált még egy kéziratot a hagyaték rendszerezése során: a Dragon Teeth egy befejezett regény, a tizenkilencedik században játszódik, és a Csontháború néven elhíresült időszakot írja le, amelynek során különféle őslénykutatók és paleontológusok versengtek, hogy minél szenzációsabb dinoszaurusz-leleteket tudjanak felmutatni.
A kiadó szerint ízig-vérig Crichton, és 2017 májusában jelenik meg.
Hozzászólások
[fbdbh további írásai]
