Alábbiakban Az ébredő Erő történetéről SEMMIT nem fogok írni, csak a film okozta érzésről olvashatjátok az első benyomásaimat. És Ti se higgyétek, hogy bármit is tudtok a történetről, bármennyi előzetest is néztetek meg!
Mostanra már kétszer láttam a Star Wars VII-et, mert a sajtóvetítés után elmentem az éjféli vetítésre is (a Corvin moziban hatalmas volt a hangulat, rengeteg ember, miközben a Cantina Jazz szólt az előtérben) , hogy kicsit tisztuljon az a rengeteg érzés, ami rám zúdult, és másodszorra még jobban is tetszett a film. Az ébredő Erőt nagyon könnyű elhelyezni a tragikusan rossz prequel-trilógiához képest, mert sokkal, de sokkal jobb annál, mind hangulatban, mind vizuálisan. Minden egyes apró momentumában. Még az üres világűr ábrázolásában is.
Viszont azt, hogy hol helyezkedik el az Epizód 4-5-6-hoz képest, egyelőre még nem tudom megmondani, és nem vagyok biztos benne, hogy be tudna férkőzni a régi részek közé. Ennek ellenére Abrams megcsinálta, ez a XXI. század Star Wars mozija – minden előnyével és hátrányával együtt. Nem irigylem ezért a felelősségért, ami a vállát nyomhatta az elmúlt években, de úgy tűnik, ez lassan le is gördül onnan, ahogy az első kritikák egekbe magasztalták a filmet, és zömében ugyanezt teszik a hazaiak is, az elővételben eladott jegyek soha nem látott rekordot döntöttek, és igen nagy az esélye, hogy a valaha volt legjövedelmezőbb mozis hétvégét fogja elhozni a premier.
Az ébredő Erő hű maradt szinte mindenhez, tisztelettel, lelkesedéssel és értő kézzel nyúlt az örökséghez, és emellett veszettül szórakoztató is tudott lenni. Viszont azt is érzem, hogy egy csomó minden lehetett volna még sokkal jobb.
Egyrészt például a történet. Ha a film sodrásának hatása alól egy pillanatra kiemelkedve, megpróbálom megérteni, hogy mit miért tesznek a szereplők, egyáltalán mi mozgatja a film központi rejtélyét, akkor kiderül, hogy nincs valódi logika az események mögött. Sőt, valójában semmi értelme nincsen, csak mondjuk mint egy közepes Marvel-filmnek, ahol kell valami, ami miatt a szuperhősök harcba indulnak. Alapvetően szeretem, amit Abrams eddig csinált, legyen az a Lost, az Alias, a Cloverfield, ellenben gyűlölöm a két új Star Trek filmet. És ha csak nyomokban, de helyenként most is éreztem az újkori Star Trekek hatását. Remek poénokkal van tele Az ébredő Erő, de túltolják, továbbá nagyon azt akarja, hogy átérezd a klasszikus trilógia iránti nosztalgiát, és pont ezek a részek bicsaklanak meg időnként a túlerőltetés miatt, ráadásul minden ennek van alárendelve.
Szerencsére az összes kulcsjelenet erős, és emocionálisan is működik, az új trilógia masszív érzelmi alapokon áll, és ez a legfontosabb, mert ez volt a 4.-5.-6. rész lelke is. Kapunk egy briliáns, új robotot BB-8 személyében (aki számomra azonnal a Star Wars univerzum legjobb robotjává vált), izgalmas, új karaktereket a meghasonlott rohamosztagos Finn és a laza X-szárnyú pilóta Poe Dameron révén, és mindenekfelett fantasztikus, vérbeli Star Wars hősnőt Rey (Daisy Ridley) képében, aki már most méltó utódja a régi trilógia főszereplőinek, és akinek még valószínűleg sok mindenen kell keresztülmennie, mire eljut a IX. rész fináléjáig. Harrison Ford az összes nosztalgiafaktorral együtt is ugyanolyan menő, mint évtizedekkel ezelőtt, ahogy Kylo Ren karakterében is érdekes történetpotenciál rejtőzik.
Csakhogy egyik karakter sincs eléggé kibontva. Az egyes szereplők motivációira, múltjára sokkal részletesebben kíváncsi lettem volna azon a néhány félmondaton túl. Akadt néhány bosszantóan felesleges és idióta töltelékjelenet, amelyeket azért sajnálok nagyon, mert ezt a játékidőt sokkal hasznosabb apróságokra lehetett volna tölteni, például a szereplők közötti kapcsolatok mélyítésére, valamint az eltelt 30 év alaposabb bemutatására, ugyanis utóbbiról nem tudtunk meg többet annál, amit az előzetesekben is elmondtak.
Emiatt egy idő után azt éreztem, mintha egyenesen a VIII. epizódot látnám, ahol már minden evidens, ugyanígy a Köztársaság is csak egy villanásnyi jelenetet kap, és nem teljesen világos az Új Rend létrejöttének, galaktikus helyzetének háttere, ahogy az sem, hogy ha van Köztársaság, akkor pontosan hogy is van ez az Első Rend és az Ellenállás? Csak kérdéseim vannak, ahogy próbálom összetenni, hogy mi is történt azt követően, hogy A Jedi visszatér végén egy hatalmas buliban megünnepeltük a Birodalom bukását, de válaszokat nem kapok. A film pedig végig azt akarja, hogy ez ne is legyen lényeges azon túl, hogy vannak a gonoszok, vannak az ellenállók, van egy homályos Köztársaság, mintha mi sem változott volna 30 év alatt. Sőt, a nosztalgiafaktort odáig sikerül húzni, hogy a történet magja nem sokban különbözik az Új reményétől.
És a végére hagytam John Williamst, aki a fenti apró kifogásokat elsöpörhette volna, de valahogy a mostani filmzenét nem éreztem olyan erősnek, mint bármelyik korábbi Star Warséban. Főleg a régi témái működtek, valamint a vége felé néhány rész, de egyébként hiába szólt folyamatosan a zene, szerintem alig adott hozzá valamit a filmhez, ezért nagy kár. Szerintem ez az eddigi leghalványabb Star Wars filmezene.
A lényeg azonban az, hogy amire 1983 óta vártam, hogy egy a klasszikus trilógia hangulatát megközelítő, új Star Wars film készüljön az idősebb Hannal, Luke-kal és a többiekkel, az megérkezett, és eddig mind a kétszer tátott szájjal bámultam, a drámai részeknél elszoruló torokkal izgultam, és remélem, Ti is ugyanezt érzitek majd. Mert a hangulatot nagyon eltalálták, Millennium Falconostól, az öreg Han Solóstól, és borzongani fogtok Ti is az összes régi karakter és ikon felbukkanásakor.
A többi pedig egyelőre szinte lényegtelen. Azonban kicsit félek, hogy mi fog maradni akkor, amikor teljesen eloszlik az új film okozta varázs. Addig azért én még lehet, hogy minimum egyszer megnézem moziban.
Kommentekben akár spoileresen is meg lehet vitatni a látottakat – de kérnénk mindenkit, hogy aki esetleg így tesz, előre jelezze, hogy spoileres a kommentje!
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Nem vártam semmit, nem kaptam semmit. Ja, ez így nem igaz – egy nagy 0-t, azt igen, azt kaptam. Ezt az ötlettelenséget… csak sírni tudok 🙁
!!! LÉGTERELŐ !!! Csubakka meghal túladagolásban. !!! LÉGTERLEŐ !!!
Spoiler.
Mintha egyszerre három filmet láttam volna, folytatást, rebootot, és, önmaga paródiáját. De, legalább most nem akartam JJ urat kitenni egy Isis uralta város főterére, Meleg MOSAD operátor vagyok, szeressetek! táblával a nyakában.
Ha a híd jelenetet tekintjük drámai csúcspontnak, azt én is működőnek láttam, ahogyan elbeszéltek egymás mellett.. a fiúnak valóban bátorítás kellett a nagy lépéshez, csak éppen az út másik irányában..
Ellenben, nem tudom hitelesnek látni, ha valaki a legyőzött helyzetben magát felszívva helyzetet fordít, így a vidám favágók éjszakai kalandját nem is tudtam komolyan venni, vagy bárkiért is izgulni.
Összességében, a Star Wars univerzumban játszódó, technikailag teljesen rendben lévő, történetét tekintve nézhető film.