Egy vallomással nyitnék: az elmúlt évben a Bosszúállók különféle tagjairól forgatott, nagyszabású és szórakoztató csihipuhik közül csak az Amerika Kapitány első részét nem láttam, és nem olvastam a képregényeket sem, így hát Steve Rogers szomorú történetéből csak annyit tudtam, amennyi a nagy, közös bosszúállásból lejött nekem. Ez persze elég sok: hősünk a II. világháborúban avanzsált a helyi Nemecsekből szuperhőssé, új képességei és állhatatos szíve segítségével legyőzte a gonosz-koponyás németeket, de a végén tragikus körülmények közt elveszett, megfagyott, átaludt hetven évet, és most a közszolgálati televíziózást kihagyva egyből az internet világába kell beilleszkednie (bár mivel még most is nyugodt ember benyomását kelti, nyilván sosem olvas kommenteket). Érző lelkű idealista, igazi hazafi, a régimódi erények megtestesítője, és persze igen szép férfiú, mert arra azért már a toborzáskor is figyeltek, hogy csak a satnya testet korrigálja a csodaszérum, a krumpliorrot / csapott állat / nenadervölgyi szemöldököt nem.
Egyszóval Steve Rogers szép, szomorú, és annyira helyén a szíve, hogy félóra alatt fut tizenhárom mérföldet, mint azt a film nyitójelenetében megtudjuk. A New York-i csapatból már csak Fekete Özveggyel lóg együtt, vele viszont még évődnek is munka közben, mármint tíz másodperccel azelőtt, hogy kapitányunk a viharos tengerbe veti magát egy repülőről, ejtőernyő nélkül; sose próbáljuk meg rávenni a negyvenes évekből itt ragadt, gáláns férfiismerősünket arra, hogy randizzon a bérszámfejtővel, mert ez lesz a vége. Amerika kapitánynak persze meg sem kottyan egy ilyen ugrás, és láthatóan azon a legutóbbi tengerbe zuhanáson is túltette magát, mert pár pillanat, és máris az elrabolt tankhajó fedélzetén rúgja szét a gaz ellent.
Mert hát hogy az a helyzet, hogy a S.H.I.E.L.D. csinos kis hajóját eltulajdonította egy volt francia desszantos, és azokról mindenki tudja, hogy kemények, már csak azért is, mert mennyivel durvábban hangzik, ha az embernek a szerelem nyelvén mondják, hogy „most már tényleg főbelőlek, te rusnya féreg”. Mi persze tudjuk, hogy a romantikus álmok többségéhez hasonlóan ez sem teljesül be, mert Amerika Kapitány és talpraesett csapata időben likvidálják a vérmes franciát, és az akció kis híján tökéletes lenne, ha Fekete Özvegy nem oldalogna el külön kis útjaira, amiből aztán gyanakvás lesz, vita, bizalmi válság, és később… maga a cselekmény.
A cselekmény nagyjából arról szól, hogy a nagy szervezetek alkalmasak a korrupcióra, a terror elleni háború veszélyes visszaélésekhez vezethet, és soha ne bízz meg senkiben, kivéve azokban, akikben inkább mégis bízz meg. Szabadság, testvériség, barátság az egyik oldalon – a szerelem ezúttal kimarad, mert Rogers azért nem olyan csélcsap alak, hogy hetven évenként filmenként csak úgy újabb szíve hölgye legyen, és különben is, ha lecsapná a Fekete Özvegyet Sólyomszem kezéről, szerintem a Jeremy Renner rajongói klub pajzsostul-mindenestül vagdalthúst csinálna belőle – hatalom, hatalom, iszonyútutidurvajó fegyverek a másikon.
Természetesen nincs az az iszonyútutidurvajó fegyver, amit ne győzne le az eszme, és természetesen a biztos győzelem útja is verekedésekkel, lövöldözésekkel, autós üldözésekkel, fordulatokkal és meglepetésekkel van kikövezve. Vannak köztük váratlan és torokszorító csavarok is, aljas kis húzások, amik azokat is meglepték, akik látták az első filmet, és pár egészen komoly dolog is előkerül. Nem véletlenül nem írok többet a Tél Katonájáról sem, kinek léte legenda, kiléte pedig… fontos és drámai. A kiszámítható végkifejlet dacára izgalmas és szórakoztató a film, talán az eleje kicsit lassú, de összességében kellemes tempójú, helyre kis szuperhősködés lett. Nem mondanám, hogy feltétlenül felér az első Vasemberhez vagy A Bosszúállókhoz, de nekem már majdnem annyira tetszett.
U. I. : Mellettem felkészült hipszterek (a legújabb együttesem neve) ültek, és képtelenség lett volna átverekedni magam mellettük, amíg még volt megtekintésre érdemes képkocka, de nem lehet mindenki ilyen szerencsés – érdemes tudni, hogy a feliratok közben és után is van egy-egy apró plusz jelenet.
Hozzászólások
[tapsi további írásai]