A Haikasoru küldetése, hogy japán sci-fit és fantasyt fordítanak le angolra és ismertetnek meg ezáltal a világ japánul nem tudó részével, a kezdetektől szimpatikus volt számomra, ezért jó néhány könyvüket elolvastam. Érdekes volt mindegyik, de csupán hármat élveztem igazán (Harmónia, All You Need is Kill és a Usurper of the Sun). Bár már kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy a japán sci-fikben a karakterekhez kifejezetten távolságtartóan állnak a szerzők, a Usurper of the Sunban ezúttal könnyebb volt ezt elnézni – száraz, vérbeli hard sci-fi ez, Japán válasza a Pörgésre és a Randevú a Rámával-ra.
A regény kezdetén Aki, egy 17 éves japán diáklány a csillagászati szakkörben a Merkúr áthaladását megfigyelve a Nap előtt különös tornyot vesz észre a bolygó felszínén, amire aztán egész világ felfigyel. Aki megszállottja lesz a rejtélynek, különösen, amikor a toronyról kiderül, hogy valójában gigászi építkezéssel járó anyagáramlás: a Merkúr építőanyagából nanorészecskékből álló gyűrű alakul ki, amely azonban a Föld pályája elől is lefogja a napsugarakat, és a klíma kezd megváltozni.
A könyv nem foglalkozik részletesen azzal, mi változik a Földön, inkább a különös építményre és az építőire koncentrál, akikről semmit nem tudni. A Gyűrű nem reagál semmiféle jelre, a szondákat grézerrel lelövi, a rajta esett sérüléseket betapasztja. Aztán a Gyűrűn egy tömörebb folt, egy sziget jelenik meg, és a Föld expedíciót küld ki a megvizsgálására és a Gyűrű felszámolására, mielőtt bolygónkon visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el. Aki bekerül a négyfős legénységbe, és elindulnak a Gyűrű felé, hogy megtudják, kik a titokzatos építők…
A regény felütése akár Wilson Pörgésének rokona is lehetne, ám onnantól kezdve, hogy az expedíció megközelíti a Gyűrűt, a történet teljesen más fordulatot vesz. Aki az idegen objektumra leszállva döbben rá, mi a Gyűrű szerepe: egy gigantikus fékezőlézer, amely egy több száz éve úton lévő űrhajóflotta lefékezésére szolgál. A flotta pedig néhány éven belül megérkezik a Naprendszerbe.
Az első kapcsolatfelvétellel foglalkozó regények sosem mennek ki a divatból, ami miatt a Usurper of the Sun kiemelkedik közülük, a keleti kultúra és hozzáállás megjelenése, amit Aki képvisel a nyugati, megelőző csapást sürgető mentalitással szemben, valamint az idegtudományi és filozófiai sík, aminek a megfejtés szempontjából kiemelt jelentősége van.
Az építők mélységes idegensége miatt rejtély mindvégig rejtély bír maradni, noha a megoldásra utaló jelek el vannak szórva a regényben, többek között Aki és MI-fejlesztő programozó barátja párbeszédeiben.
A Gyűrűvel és az építőkkel kapcsolatos elméletek és fordulatok okosak és elgondolkodtatóak, mint ahogy a regény kifutása is hagy töprengenivalót az olvasónak. A Föld sorsa és a fenyegetés földi vonatkozásai azonban olyan mértékben el vannak kenve, hogy némi hiányérzet azért támadt bennem, még ha a könyv fókusza máshol is van. A politikakonfliktus képében is belekeveredik a történetbe, és legalább emiatt többet kellett volna foglalkozni az emberek reakcióival, a különféle elméletek mentén felsorakozó szekértáborokkal.
Aki sem az a fajta karizmatikus főszereplő, aki emberközelivé tehetné a cselekményt – ugyan mélységeiben megismerjük gondolatait, mindvégig távolságtartó és hideg marad: egy munkájának élő tudós, akit egyedül a rejtély megoldása mozgat.
Összességében véve azonban okos és eredeti könyv volt, mely hasonlít a nyugati kapcsolatfelvételes hard sci-fikre, ugyanakkor mégis gyökeresen és üdítően más.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
Ez érdekesnek tűnik.
Elolvastam. Nem teljesen értem, mit értesz azon, hogy „emberközeli cselekmény”?
A könyv jó volt, lehet, hogy megérne egy fordítást. Japán sf amúgy sincs túlreprezentálva Magyarországon.
@Sam Reed: Aki alapvetően egy munkájának élő tudós, akit mint tudósként ábrázol az író is, emberi kapcsolatai sivárak és nincsenek is ábrázolva, az érzelmei a tragédiát leszámítva háttérbe vannak szorítva, ezért inkább kameraként működik, mint karakterként. Ezt nem rónám fel hibaként, mivel a történet középpontjában a tudományos probléma meg az idegenek mibenléte áll, de személy szerint én jobban szeretem, ha az emberi oldal mélységeiben reflektál a tudományos történésekre is.
Japán fordításon meg gondolkozom, két nekifutás után jöhet-e egy harmadik… .)
Aha, ízlések és pofonok plusz három a magyar igazság :-))) szóval nem bánnám ha jönne 🙂
Tavaly évvégefelé sikerült olvasnom a könyvet, miután megnéztem az író Rocket Girls c. négykötetes regénysorozatának első két kötetéből készült animét (sajnos a könyvek közül is csak az első kettő lett megjelentetve angol nyelven – amik el-eltérnek a sorozattól).
Nekem kifejezetten tetszett az Usurper, és nem is igazán hiányoltam a földi katasztrófák részleteit. A globális lehülésről és következményeiről lehetett már olvasni, filmeket megtekinteni, így simán el tudtam képzelni, mik történhettek, nem hiányoltam annak leírását, hogy xy várossal, országgal, családdal mi történt pontosan. Maga a rejtély izgatott leginkább, ugyanúgy, mint a Ráma esetén. Viszont az írói távolságtartásnak „hála”, a szereplők közül úgy kb. senkivel sem tudtam azonosulni, igazából mindegyik teljesen közömbös maradt számomra. Hogy ez az írónak célja volt-e, vagy sem, azt nem tudom.
Mindenesetre szívesen elolvasnám magyarul is, mert azért az angoltudásom nem igazán tökéletes, hogy a japánról ne is beszéljek. 🙂
Remélem, valaki valamikor (deminélhamarabbhalehet) valahol ki is fogja adni.